Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 31 - SZOMBAT - Márk evangéliuma 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%204&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Amiről Isten gondoskodik, azzal nincs baj. Jézus példázatot mondott a különböző helyre esett magokról. A mag minden esetben azonos minőségű és jó volt, a talaj minősége határozta meg a termést. Mivel a mag Isten teremtménye, az tökéletes, a szív emberi, amelyet a bűn beszennyezett, ezért azzal gond van és befolyásolja a termést. Isten bőségesen szórta a magot mindenhová, még az útfélre is, a tövisek közé is, a sziklák közé is, meg a jó földbe is természetesen, Ő nem hibáztatható azzal, hogy keveset vetett. Isten „pazarló” módon vetette a magot. Ezért a mi szívünk állapota, a mi döntéseink, a mi jellemünk, a mi prioritásaink határozzák meg azt, hogy milyen termést hoz a mag bennünk.           

2.    Isten semmit sem akar elrejteni.  Isten nem véka alá akarja helyezni az evangélium világosságát, hanem mindenki előtt láthatóvá akarja tenni. Isten nem az elrejtésben érdekelt, hanem a nyilvánosságra hozatalban. A korabeli vallások közül sokan abban a hiedelemben voltak, hogy a vallás titok, és csak bizonyos beavatottak juthatnak hozzá. Isten azt mondta, hogy Krisztus titkát nyilvánosságra hozza mindenki előtt az Ő népének szolgálata és élete által.     

3.    Isten nem fél a kis kezdetektől. A történelemben azt látjuk, hogy Istennek gyakran kellett a nulláról kezdeni az Ő művét, gyakran kellett azt látnia, hogy népe teljesen elveszítette küldetését. Mi ilyenkor kétségbeesünk, de nem az Isten. Ha marad egy mustármagnyi hit, ha marad egy mustármagnyi közösség, egy kis maradék, Isten óriási dolgokat tud kezdeni vele.        

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki szorgalmas Magvető

b.    aki tiszta és jó csíraképes magot vet

c.    aki nem felelős azért, hogy a mag hová esik – azért mi vagyunk felelősek

d.    aki az általa teremtett természeti törvények által működteti a világot, ezért mindennek megvan a természetes következménye

e.    aki akkor is dolgozik életünkben, amikor mi erről nem is veszünk tudomást – a mag kikel a szívünkben és gyümölcsöt hoz

f.      aki parancsol a természet erőinek, és azok engedelmeskednek Neki: a szél, a vihar, a vizek, a tenger, a felhők, az eső

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szíve jó talaj legyen. Kérlek, Te tisztítsd meg a kövektől, a gyomoktól, a szikláktól, és Te törd fel és puhítsd meg azt, ha megkövesedett, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (7. rész)

Amikor az Úr dolgozni akar, Sátán mindig indít valakit az ellenkezésre. "Vegyétek el a követ" (Jn 11:39) - mondta Krisztus. Amennyire csak lehet, készítsétek az utat munkámhoz. Márta határozott, törekvő természete azonban ekkor megmutatkozott. Nem akarta, hogy a romlásnak indult test napvilágra kerüljön. Az emberi szív nehezen fogja fel Krisztus szavait, s Márta hite nem ragadta meg ígéretének igazi jelentését.

Krisztus a legmesszebbmenő gyöngédséggel feddte meg Mártát. "Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?" (Jn 11:40.) Miért kételkednél hatalmamban? Miért szállsz szembe utasításaimmal? Szavamat adtam. Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Természeti lehetetlenségek nem akadályozhatják a Megváltó munkáját. A kétkedés, a hitetlenség nem egyenlő az alázatossággal. Az igazi alázatosság, az ÉN igazi alárendelése akkor valósul meg, ha feltétlenül hiszel Krisztus szavában.

"Vegyétek el a követ" (Jn 11: 39). Krisztus megparancsolhatta volna a kőnek, hogy mozduljon el, s az engedett volna szavának. Utasíthatta volna a Mellette álló angyalokat, hogy tegyék ezt meg. Parancsára láthatatlan kezek távolították volna el a követ. Azonban emberi kezeknek kellett elvenniük azt. Krisztus így mutatta be, hogyan működik együtt az ember Istennel. Amit emberi erő megtehet, azt nem isteni erő hivatott megtenni. Isten nem mellőzi az emberi segítséget. Erősíti, együttműködik vele, amikor az ember felhasználja a kapott erőt, képességeket.

A parancsnak engedelmeskednek. A követ elgördítik. Minden nyíltan, szabadon történik. Mindenki láthatja, nem követnek el csalást. Lázár teste ott nyugszik a sziklasírban, hidegen, némán, holtan. A gyászolók jajgatása elcsitul. A társaság meglepetve és várakozón állja körül a sírt, várják, mi fog következni.

Krisztus nyugodtan áll a sír előtt. Szent ünnepélyesség árad minden jelenlévőre. Krisztus közelebb lép a sírhelyhez. Szemét az égre emeli és így szól: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11:41). Krisztust ellenségei nem sokkal ezelőtt vádolták istenkáromlással, s köveket ragadtak, hogy megkövezzék, mert Isten Fiának vallotta Magát. Azzal vádolták, hogy Sátán hatalmával művel csodákat. Itt pedig Krisztus Atyjának jelenti ki Istent, s tökéletes bizalommal hozza nyilvánosságra, hogy Ő Isten Fia.

Krisztus minden tettében együttműködött Atyjával. Mindig gondosan kiemelte, hogy nem önállóan dolgozik: csodáit hit és ima által műveli. Krisztus szerette volna, ha mindenki megismeri Atyjához fűződő kapcsolatát. "Atyám, - mondta - hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem" (Jn 11:41-42). A tanítványok és a nép ezzel kapták a legmeggyőzőbb bizonyítékát a Krisztus és Isten között fennálló kapcsolatnak.

"És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!" (Jn 11:43). Tiszta, átható hangja átjárja a halott fülét. Amint beszél, az istenség átvillan az emberen. Isten dicsősége világítja meg arcát, az emberek látják rajta hatalmának biztosítékát. Minden szem a barlang bejáratára szegeződik. Minden fül odafordul, hogy meghallja a legkisebb neszt is. Mély, fájdalmas érdeklődéssel várja mindenki Krisztus istenségének próbáját, a bizonyítékot, mely vagy alátámasztja állítását, hogy Ő Isten Fia, vagy örökre kioltja a reményt.

Zaj hallatszik a csöndes sírboltból, s aki halott volt, ott áll a sír ajtajában. Mozgásában akadályozza a halotti ruha, melyben eltemették, s Krisztus így szól az álmélkodó szemlélőkhöz: "Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni" (Jn 11:44). Ismét megmutatja, hogy az emberi munkásoknak együtt kell működniük Istennel. Embereknek kell dolgozniuk az emberekért. Lázárt megszabadítják, s ott áll a gyászolók előtt, nem betegségtől senyvedőn, legyengült, remegő végtagokkal, hanem mint élete teljében levő férfi, nemes férfikorának erejében. Szeme értelemtől csillog, szeretetet sugároz Megváltója felé. Jézus lábához veti magát, imádja Őt.

A szemtanúknak először a szavuk is elállt a csodálkozástól. Ezután következik a kifejezhetetlen örvendezés és hálaadás. A nővérek Isten ajándékaként kapják vissza testvérük életét, s örömkönnyek közepette, megtört szívvel fejezik ki köszönetüket a Megváltónak. Mialatt azonban a fivér, a nővérek, a barátok örvendeznek, hogy újra együtt lehetnek; Jézus visszavonul. Amikor keresik az Életadót, már sehol sem találják

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 30 - PÉNTEK - Márk evangéliuma 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istent bántja az emberi keménység, kérlelhetetlenség. Jézus bánkódott az emberek szíve keménysége miatt, hogy félreértik Őt és szolgálatát. A farizeusok annyira szerettek volna Isten kedvében járni a szombat szigorú megtartásában, hogy közben nem tulajdonítottak fontosságot az ember jólétének, gyógyulásának. Fontosabb volt nekik a szombat szerintük való megtartása, mint, hogy egy megszáradt kezű ember meggyógyuljon. Mennyire más lett volna a helyzet, ha örömüket és hálájukat fejezték volna ki a gyógyulás miatt, mint az, hogy emiatti haragjukban meg akarják ölni Jézust? Az, hogy szombaton gyilkosságot terveztek Jézus ellen, nem zavarta őket, csak az, hogy valaki visszakapta az egészségét és az élete minőségét.            

2.    Jézus az egyik legnagyobb veszélyre figyelmeztet.  A farizeusok Sátán erejének tulajdonították Jézus csodáit és ördögűzéseit. A Szentlélek elleni bűn az, amikor Sátánnak tulajdonítjuk a Szentlélek munkáját. Ilyenkor Isten tehetetlen velünk, mert a Szentlelke folyamatosan dolgozik bennünk, érettünk, másokban, de ha azt Sátánnak tulajdonítjuk, nem tudunk élni szolgálata áldásaiból.     

3.    A Szentlélek elleni bűn Jézus és rokonai közé állt. Jézus rokonai Jézus szolgálatáról és a Benne munkálkodó Szentlélekről azt mondták, hogy Jézusnak elment az esze. Olyan megrázó, hogy Jézusnak azt kell mondania, hogy nem tudja elfogadni rokonainak, szinte megtagadja őket, mert nem tud azonosulni azokkal, akik a Szentlélek munkáját semmibe veszik és félreértelmezik.        

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megmutatja a szombat igazi szerepét

b.    akit nem tántorítanak el az ellene támadók attól, hogy segítsen, gyógyítson és könnyítsen a megterheltek terhein

c.    akinek a szavára egy elhalt testrész visszakapja életét és funkcióját

d.    aki megszánja a sok embert, akiket szeretete és hatalma vonz: meggyógyítja őket és prédikál nekik

e.    aki emberi munkatársakat hív el szolgálatába, akiket erővel, hatalommal, bölcsességgel felruház

f.      aki nem közösködik az ördögökkel, hanem megsemmisítő csapást készít elő az ördög ártó birodalmára

g.    aki rokonainak fogad el bennünket, ha Vele együtt az Atya akaratát keressük és annak engedelmeskedünk.

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ismerjen Téged, jellemedet, szándékodat és munkamódszeredet! Adjad, hogy ismerje a Szentlelket, adjad, hogy soha ne értse félre, és soha nem álljon ellene ennek a munkájának, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (6. rész)

"És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged" (Jn 11:28). Olyan halkan adta át az üzenetet, ahogy csak lehetett, mert a papok és főemberek lesték a kínálkozó alkalmat, hogy letartóztassák Jézust. A siratók jajveszékelése miatt nem lehetett hallani Márta szavait.

Mária, amint meghallotta az üzenetet, gyorsan felkelt, s várakozó arccal elhagyta a szobát. A gyászolók azt hitték, a sírhoz megy zokogni, és követték. Amikor Mária odaért, ahol Jézus várta, letérdelt, és remegő hangon mondta: "Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem" (Jn 11:32). Bántotta a siratók jajgatása, néhány csöndes szót szeretett volna váltani egyedül Jézussal. Tudta azonban, hogy egyesek irigységet, féltékenységet melengetnek szívükben Krisztussal szemben, ezért visszatartotta magát: nem öntötte ki teljesen bánatát.

"Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle" (Jn 11:33). Olvasott az összegyűltek szívében. Látta, hogy sokan csak tettetik, mutatják a fájdalmat: Tudta, hogy a társaságban egyesek - akik most képmutatóan sírnak - régóta tervezgetik nemcsak a hatalmas Csodatevő halálát, hanem azét is, Aki majd feltámad a halálból. Krisztus leránthatta volna róluk a színlelt bánat leplét. Mégis fékezte jogos felháborodását. Az asszony miatt, aki bánatosan térdelt lábánál, s igazán hitt Benne, nem mondta ki, amit igazság szerint kimondhatott volna.

"Hová helyeztétek őt? - kérdezte - Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!" (Jn 11:34). Együtt mentek a sírhoz. Tragikus jelenet volt. Lázárt nagyon szerették, nővérei megtört szívvel siratták, barátai pedig elvegyítették könnyeiket a gyászoló nővérekével. Az emberi szenvedés láttán, és amiatt, hogy a lesújtott barátok gyászolják a halottat, miközben ott áll a világ Megváltója - "Könnyekre fakadt Jézus" (Jn 11: 35). Bár Isten Fia volt, magára öltötte az emberi természetet, s megindította az emberi bánat. A szenvedés mindig együttérzést keltett szelíd, szánakozó szívében. Sírt a sírókkal, örült az örvendezőkkel.

Jézus azonban nemcsak a Mária és Márta iránti emberi együttérzésből sírt. Könnyeiben a fájdalom annyival múlta felül az emberi fájdalmat, amennyivel az ég magasabb a földnél. Krisztus nem Lázárért sírt, hiszen éppen elő akarta hívni a sírból. Azért sírt, mert sokan, akik most Lázárt gyászolják, hamarosan eltervezik az Ő halálát, aki a feltámadás és az élet. Mennyire képtelenek voltak a hitetlen zsidók helyesen értelmezni könnyeit! Egyesek, akik csak a helyszínt, a külső körülményeket látták, mint szomorúságának egyetlen okát, halkan megjegyezték: "Ímé, mennyire szerette őt!" (Jn 11:.36). Mások el akarták vetni a hitetlenség magvait a jelenlévők szívébe, s csúfolódva kérdezték: "Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?" (Jn 11:37). Ha Krisztusnak volt hatalma, hogy megmentse Lázárt, miért hagyta szenvedni és meghalni?

Krisztus prófétai szemmel látta a farizeusok és szadduceusok ellenségességét. Tudta, hogy halálát tervezgetik. Tudta, hogy egyesek - akik látszólag most oly együttérzőek - hamarosan bezárják maguk előtt a menny ajtaját és Isten városának kapuját. Az elkövetkező esemény - megaláztatása és megfeszítése - Jeruzsálem lerombolását fogja eredményezni, s akkor senki sem fogja siratni a halottakat. A Jeruzsálemre váró leszámolás világosan eléje rajzolódott. Látta, amint a várost körülveszik a római légiók. Tudta, hogy sokan, akik most Lázárért sírnak, meghalnak majd Jeruzsálem ostromában - és remény nélkül halnak meg.

Krisztus nemcsak az elébe táruló kép miatt sírt. Korszakok bajának súlya nyomta. Látta a szörnyű következményeket, melyeket Isten törvényének áthágása okoz. Látta, hogy a világtörténelemben Ábel halálával kezdődően szakadatlan a harc a jó és a gonosz között. Végigtekintett az eljövendő éveken, és szenvedést, szomorúságot, könnyeket, halált látott - ez lesz az ember sorsa. Valamennyi korban, országban élt emberi család kínja átjárta szívét. A bűnös faj bajai lelkére nehezedtek, s könnyeinek forrása feltört, amikor arra vágyott, hogy minden bánaton enyhítsen.

"Jézus pedig újra felindulva magában, odamegy vala a sírhoz" (Jn 11:38). Lázárt egy sziklabarlangba temették, melynek nyílásához nehéz követ hengerítettek. "Vegyétek el a követ" (Jn 11:39) - mondta Krisztus. Márta azt gondolta, hogy csak egy pillantást szeretne vetni a halottra, s ellenkezett, mondván, hogy a testet már négy napja eltemették, s romlásnak indult. Ez az állítás még Lázár feltámasztása előtt hangzott el, így Krisztus ellenségei nem mondhatták, hogy csalás történt. Azelőtt a farizeusok hamis állításokat szivárogtattak ki Isten erejének csodás megnyilatkozásait illetően. Mikor Krisztus életre keltette Jairus leányát, így szólt: "A gyermek nem halt meg, hanem alszik" (Mk 5:39). Minthogy csak rövid ideig volt beteg, és halála után rögtön feltámadt, a farizeusok elhíresztelték: a gyermek nem halt meg, Krisztus Maga mondta, hogy csak elaludt. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy Krisztus nem tud betegséget gyógyítani, hanem a vak véletlen játszott közre csodáiban. Ebben az esetben azonban nem tagadhatták, hogy Lázár halott.

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - CSÜTÖRTÖK - Márk evangéliuma 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%202&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szeretete és hatalma sokakat vonz. Amikor Jézus visszatért városába, Kapernaumba, olyan sokan gyűltek össze, hogy be sem lehetett jutni a házba. Ahol az emberek megtapasztalják Isten jelenlétét, érezni fogják, hogy ez a legnagyobb szükségletük, hogy Isten közelében legyenek. A legnagyobb vonzerő a világon Isten jelleme, szeretete és hatalma.            

2.    Aki Istenhez el akar jutni, nem ismer akadályokat.  A négy barát, Jézushoz akarták vinni beteg barátjukat, de akadályba ütköztek, ami nem állította meg őket. Mondhatták volna, hogy az akadály egy jele annak, hogy nem kell Jézushoz vinni a beteget. Ehelyett inkább megoldásokat keresztek. Jézus megdicsérte őket, hogy nem adták fel.     

3.    Isten visszafogadja azokat, akiket mások kirekesztettek. A beteg nemcsak a betegségétől szenvedett, hanem a megbélyegzéstől is, hogy bűnei miatt van rajta a betegség. Az írástudók lemondtak róla, mert úgy gondolták Isten bünteti őt és nem akarja meggyógyítani. Erre Jézus „Fiamnak” nevezi őt, amivel visszahelyezi őt Isten családjába, és biztosítja bűnei bocsánatáról, ami olyan békét és megnyugvást adott, neki, hogy elfelejtett felkelni. Jézusnak fel kell szólítani, hogy keljen fel és menjen haza.  

4.    Isten nem fél a bűnösöktől. Amikor Jézus vacsorához ült a vámszedő Lévi, azaz Máté házában, sok bűnös és vámszedő odatelepedett mellé, mert érezték, hogy Jézus nem kárhoztatja őket, hanem szereti őket és meg akarja megmenteni őket. Ez a megváltó szeretet Jézushoz vonzza az embereket.

5.    Isten a szombatot az ember javára és örömére adta. Sokan úgy gondolják, hogy a szombat akkor igazi, ha szenvedéssel jár. Jézus nem a szenvedésünket értékeli, hanem a hozzá való ragaszkodásunkat. A farizeusok úgy gondolták, hogy a tanítványok akkor tartják meg a szombatot, ha éhesek és szenvednek. Ezért kérdezték Őt ezelőtt a böjtről. A böjttel szenvedést okoztak maguknak és ezt érdemnek tartották. Jézus azt mondta nekik, hogy nem szenvedhetnek, ha a Vőlegény velük van. Akkor ünnepelniük és örülniük kell.      

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki köré odagyűlnek a betegek, kitaszítottak, megbélyegzettek, bűnösök

b.    aki észreveszi az Őt kereső lelket

c.    aki örömmel gyógyít

d.    aki örömmel megbocsát

e.    aki a legkülönb embereket hívja el tanítványának, a radikális jobboldali Júdás zelóta mellé, aki megölne minden rómait, elhívja a liberális baloldali Lévit, aki kiszolgálja a rómaiakat, és egymást szerető testvérekké teszi őket

f.      aki az embert helyezi figyelme és szolgálata középpontjába

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te szereteted odavonzza őt szorosan közel Hozzád, és adjad, hogy ez a közelség teljesen megváltoztassa életét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (5. rész)

Útban Bethániába Jézus szokása szerint szolgálta a betegeket, a szükséget szenvedőket. Amikor a városba ért, hírvivőt küldött a nővérekhez érkezésének üzenetével. Krisztus nem ment azonnal a házba, hanem megállt az út mentén egy csöndes helyen. A zsidók barátaik vagy rokonaik elhunytakor nagyszabású, feltűnő ceremóniát rendeztek, és ez nem volt összhangban Krisztus lelkületével. Hallotta a fizetett siratók jajveszékelését, és nem akart ilyen zűrzavarban találkozni a nővérekkel. A gyászoló barátok közt voltak a család rokonai is, akik közül többen felelős, magas pozíciót töltöttek be Jeruzsálemben. Ezek közül néhányan Krisztus legádázabb ellenségei voltak. Krisztus átlátta szándékukat, ezért nem ismertette meg Magát rögtön.

Az üzenetet oly halkan adták át Mártának, hogy mások nem hallották a szobában. A bánatába temetkező Mária sem hallott semmit. Márta azonnal felkelt és kiment, hogy találkozzék Urával. Mária azt hitte, hogy Lázár sírjához megy, ezért nem szólt utána.

Márta sietett Jézus elé, szívét ellentmondó érzelmek gyötörték. Jézus arcán ugyanazt a gyöngédséget, szeretetet látta kifejeződni, amit mindig. Rendületlenül bízott Benne, drága, és Jézus által is szeretett testvérére gondolt. Szívbe markoló fájdalommal, amiért Krisztus nem jött előbb, de mégis reménykedve - Ő még most is megvigasztalhatja őket valahogyan - szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11: 21). A gyászolók által keltett kavarodásban a nővérék újra és újra e szavakat ismételték.

Jézus emberi és isteni együttérzéssel tekintett a fájdalmas, gondterhelt arcba. Márta nem szándékozott felidézni a múltat. Szenvedélyes szavai mindent kifejeztek: " Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11:21). Ám amikor a szerető arcba nézett, hozzátette: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten" (Jn 11:22).

Jézus így bátorította hitét: "Feltámad a te testvéred" (Jn 11:23). Válasza nem azonnali változás reményét kívánta felcsillantani. Márta gondolatait testvérének jelenlegi újjáteremtésén túlra terelte - az igazak feltámadására. Tette ezt azért, hogy Lázár feltámadásában Márta az összes igaz halottak feltámadásának zálogát lássa, biztosítékot, hogy ez be fog következni a Megváltó ereje által.

Márta így felelt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" (Jn 11:24).

Jézus továbbra is a helyes irányba akarta terelni hitét, ezért kijelentette: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. "Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. "Aki hisz énbennem - mondta Jézus - ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" (Jn 11:25-26) Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak pedig elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, az összes elhalt igazak feltámasztását jelképezi. Szavai és cselekedetei által Jézus a feltámadás Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál kulcsaival a sír legyőzőjeként, s kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy örök életet adjon.

A Megváltó szavaira: "Hiszed-é ezt?" (Jn 11:26) Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala" (Jn 11:27). Nem fogta fel Krisztus szavait teljes jelentőségükben, de megvallotta, hogy hisz istenségében, s bízott abban, hogy Ő mindent képes megtenni, ami csak jónak látszik Neki.

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 28 - SZERDA - Márk evangéliuma 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 1 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%201&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Amikor Isten belép a világunkba hatalmas dolgok történnek. Márk evangélista szinte minden bevezető nélkül írja le, hogy mik történtek, amikor Jézus, mint Isten Fia belépett a világunkba. Keresztelő János prédikál, az emberek megvallják bűneiket, Jézus megkeresztelkedik, a Szentlélek leszáll reá, megnyílik a menny, Isten megvallja Fiát, Sátán is tevékenykedni kezd, negyven napig kísérti Jézust a pusztában: Jézus tanítványokat hív el, akik azonnal otthagyják egzisztenciájukat, mert valami jobbat és szebbet találtak, a tisztátalan lelkek meghátrálnak Jézus előtt, felismerik, hogy Ő az Isten Fia, meggyógyul Péter anyósa, mindenki Jézust keresi és egy leprás is meggyógyul.            

2.    Isten nyilvánvaló jelét adja annak, hogy a Messiás elkezdte földi szolgálatát.  A zsidók azt tartották, hogy leprások nem gyógyulhatnak meg addig, míg el nem jön a Messiás. Ez a fajta gyógyítás a Messiás privilégiuma, senki más nem tudja meggyógyítani. Amikor a leprás azt mondja Jézusnak, hogy „ha akarod, meg tudsz tisztítani”, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy Jézus a Messiás. Jézus nem hirdeti nyilván, hogy Ő a Messiás, és meg is tiltja, hogy mások ezt tegyék, de olyan cselekedeteket hajt végre, amelyekből teljesen egyértelmű, hogy Ő kicsoda.     

3.    Isten műve nem áll meg. Ebben a fejezetben, rögtön azután, hogy hír érkezik János bebörtönzéséről, a szerző a következő mondatában úgy folytatja, hogy Jézus elkezdte hirdetni az evangéliumot, hogy elközelített a mennyek országa. Jánost megakadályozta az ördög, de Jézus nagyobb hatalommal viszi tovább, és nemcsak Ő egyedül, hanem a tanítványok is, akiket frissen elhívott. Ilyen erőteljes és életképes Isten műve a földön, amelyet sem ember, sem ördög nem tud megállítani.  

4.    Isten előtt meghátrál a rossz. A bűn okozza az emberek betegségét és minden rosszat, ami a világunkban van, de elképzelhetjük Jézust, amint településről településre jár és ott az ördög visszavonul. Meggyógyulnak a betegek, megtisztulnak a leprások, megszabadulnak a gonosz lelkektől megszállottak. Ez egy előképe annak, amikor Jézus másodszor visszajön. Akkor végleg meghátrál előtte minden rossz és minden szenvedés, de nemcsak visszavonulót fúj, hanem eltűnik az egész világegyetemből.

5.    Isten útkészítőket hív el. Keresztelő János egy ilyen útkészítő volt, és Isten egyháza is a végidőben útkészítő. Isten olyan embereket keres, akik elhárítják az akadályokat az emberek elől, hogy megtalálják Őt és az Ő országát. Az ördög is keresi munkatársait, akik akadályozzák az embereket Isten országának megtalálásában.      

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem hagyja bűnében elveszni földünket, lejön és megvált bennünket  

b.    aki Szentlélekkel keresztel

c.    aki nekünk is azt mondja, hogy a szeretett fia, vagy lánya vagyunk

d.    aki többet ér nekünk minden vagyonnál és karriernél

e.    akinek a beszédében is hatalom van

f.      aki akarja, hogy megtisztuljunk és meggyógyuljunk

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedjen Téged belépni az életébe, hogy ott hatalmas és csodálatos dolgokat tehess, amelyek széppé, értelmessé és hasznossá teszik életét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (4. rész)

"Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól" (Jn 11:12-13). Jézus az alvással szimbolizálja a halált hivő gyermekei számára. A halottak elrejtették életüket Krisztussal Istenben, és az utolsó trombitaszóig Őbenne alszanak.

"Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá!" (Jn 11:14-15). Tamás csak a halált látta Mestere előtt, ha Júdeába megy, de összeszedte magát, és így szólt a többi tanítványhoz: "Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele" (Jn 11:16). Ismerte a zsidók Krisztus iránti gyűlöletét. Szándékuk az volt, hogy véget vessenek életének, ezt a célt azonban még nem érték el, mert a Neki szabott időből még hátravolt egy kevés. Ezen idő alatt Jézus mennyei angyalok őrizete alatt állt, s még Júdeában sem - ahol a rabbik összeesküdtek ellene, hogyan foghatnák el és adhatnák halálra - eshetett bántódása.

A tanítványok elámultak Krisztus szavain: "Lázár megholt. És örülök, hogy nem voltam ott" (Jn 11:14-15). Szándékosan maradt volna távol a Megváltó szenvedő barátainak otthonától? Látszólag magára hagyta Máriát, Mártát és a szenvedő Lázárt. Valójában nem voltak egyedül. Krisztus látta az egész színteret, és Lázár halála után kegyelmével támogatta a gyászoló nővéreket. Jézus látta megtört szívük bánatát, amikor testvérük erős ellenségével, a halállal küzdött. Érezte a fájdalom minden nyilát, midőn így szólt tanítványaihoz: "Lázár megholt" (Jn 11:14). Krisztusnak azonban nemcsak a szeretett bethániaiakra kellett gondolnia, hanem szem előtt kellett tartania tanítványainak oktatását is. Képviselniük kell majd Őt a világ előtt, hogy az Atya áldása mindenkire kiáradhasson. Az ő kedvükért engedte Lázárt meghalni. Ha a betegség meggyógyításával állítja helyre Lázár egészségét, akkor nem vihette volna véghez azt a csodát, mely a leghathatósabban bizonyította Isten-voltát.

Ha Krisztus a betegszobában lett volna, Lázár nem halt volna meg, mert Sátánnak nem lett volna hatalma felette. A halál nem célozhatta volna dárdáját Lázárra az Életadó jelenlétében. Ezért Krisztus távolmaradt. Elviselte, hogy az ellenség gyakorolja hatalmát, így legyőzöttként vethette vissza. Megengedte, hogy Lázár áthaladjon a halál területén, s a szenvedő nővérek lássák testvérüket a sírban feküdni. Krisztus tudta, hogy amikor fivérük halott arcába néznek, Megmentőjükbe vetett hitük súlyosan megpróbáltatik. Azt is tudta azonban, hogy a most folytatott küzdelemben hitük sokkal nagyobb erővel fog felragyogni. Ő is érezte a fájdalom minden nyilallását, melyet ők elviseltek. Késlekedésével nem szerette kevésbé őket. Tudta, hogy elnyerik a győzelmet maguknak, Lázárnak, Neki és tanítványainak is.

"Tiérettetek, hogy higgyetek" (Jn 11:15). Mindenki számára, aki el akarja érni Isten vezető kezét, az a legmélyebb csüggedés órája, amikor a legközelebb van az isteni segítség. Később hálásan tekint vissza útjának legsötétebb szakaszára. "Meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésekből" (2Pét 2:9). Ő minden kísértésből és próbából erősebb hittel, gazdagabb tapasztalatokkal fogja kihozni az embert.

Krisztus azért indult késlekedve Lázárhoz, mert kegyelmi célja volt azokkal, akik még nem fogadták el Őt. Azért várt, hogy Lázár halálból való feltámasztásával a makacs, hitetlen népének újból bizonyítsa: Ő valóban "a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Nem akarta feladni a reményt a néppel, Izrael házának szegény, tévelygő juhaival kapcsolatosan. Megszakadt a szíve megtéretlenségük miatt. Kegyelmében még egyszer bizonyítani akarta nekik, hogy Ő a Helyreállító, aki egyedül képes világosságra hozni az életet és a halhatatlanságot. Ez olyan bizonyíték volt, melyet nem magyarázhattak félre a papok. Ezért késlekedett Bethániába menni. Lázár feltámasztásával koronázta meg csodáit, Isten pecsétjét helyezte ezzel munkájára, isteni jogcímére.

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 27 - KEDD - Máté evangéliuma 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 28 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2028&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2028&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten, új fejezetet nyit a világ történelmében. Ez a nap annyira más, mint az összes többi a történelemben. Jézus néhány nappal korábban halálával megváltotta a világot, és az is különbözött minden naptól, de az tele volt szenvedéssel, fájdalommal, szomorúsággal, vérrel, halállal. Ennek ellenére nagyon fontos nap volt. Fontosabb, mint a feltámadásé, mert Jézus a halálával váltott meg bennünket, nem a feltámadásával. Ez a nap mégis olyan szép, ez a nap az életé, a feltámadásé, az új kezdeté, az izgalmaké, az örömé, a szép találkozásoké. Valami olyan kezdődik ezen a napon, ami egykor dicső befejezésben ér majd csúcspontjához, amikor majd hazamehetünk Atyánkhoz.               

2.    Isten jelenléte egyesekben félelmet, másokban örömet kelt.  A harcedzett őröket halálfélelem fogta el az angyal jelenlététől, az asszonyok pedig nyugodt beszélgetésbe elegyednek vele. Az angyal bátorítja is őket erre, amikor azt mondja, hogy „ti ne féljetek.” Akik nincsenek megmentő kapcsolatba Istennel félnek, akik szeretik Őt örömet lelnek jelenlétében. Korábban az árusok a templomban hanyatt homlok menekültek Jézus elől, a gyermekek pedig az ölébe másztak. A Biblia megjövendöli, hogy a világ történelmének lezárásakor ez meg fog ismétlődni. Egyesek a sziklákhoz futnak és arra vágynak, hogy essenek rájuk, mások pedig örömmel kiáltják: „Íme a mi Istenünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának.”  

3.    Jézust nem lehetett a sírban tartani. Még akkor sem, ha őröket helyeztek a sírhoz. Még akkor sem, ha egy hatalmas követ helyeztek a sír bejáratához, még akkor sem, ha lepecsételték a sírt, még akkor sem, ha egyesek nagyon nem akarták, hogy kijöjjön. Az emberi erőlködések milyen gyengék voltak Isten hatalmának megnyilvánulásához képest. Szinte teljesen elhanyagolható. Isten figyelembe sem vette ezeket, csak tette a maga dolgát erővel, hatalommal és dicsőségesen.  

4.    Jézussal találkozni a legnagyszerűbb élmény. Jézus először az asszonyokat részesítette ebben a tapasztalatban, aztán pedig a tanítványokat. Még csak néhány nap telt el azóta, hogy a tanítványai elhagyták, megtagadták őt, hogy úgy érezték, minden reményük odavan. És most minden megváltozott. Találkoznak szerető Mesterükkel. Megérinthetik, megölelhetik, kérdezhetnek Tőle, beszélgethetnek Vele.

5.    Isten megbízást ad. Jézus halála, feltámadása nem sokat ér, ha az emberek nem szereznek tudomást róla, ha nem döntenek mellette, nem lesznek a tanítványai. Éppen ezért Jézus megbízást ad a tanítványoknak, hogy menjenek el és tegyenek tanítványokká minden népeket. Biztosítja őket, hogy az Övé minden hatalom mennyen és földön, és ezt a hatalmat rendelkezésükre bocsátja munkájukhoz. Nem a császár a legnagyobb hatalom, hanem Jézus Krisztus, az Ő feltámadt Uruk.      

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek ígéretei biztosak, beteljesednek – ha megígérte, hogy harmadnak feltámad, az meg is megtörténik

b.    akinek hatalma végtelen – ha egy angyalnak a jelenlététől megrendült a föl, az őrök halálra rémülnek, milyen lesz az, amikor maga Isten megjelenik sok milliárd angyalával?

c.    akinek a hatalmát az üres sír is igazolta

d.    aki nem rója meg a még mindig kételkedő tanítványokat

e.    aki minden embert üdvözíteni akar

f.      aki minden gyermekét tanítványként küldi másokhoz  

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne féljen a Te jelenlétedben. Adjad, hogy olyan szoros kapcsolatban legyen Veled, mint az asszonyok, akik nem féltek beszédbe elegyedni az angyallal. Adjad, hogy örömmel legyen a Te tanítványaid, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (3. rész)

A két nap során úgy tűnt, Krisztus figyelmen kívül hagyja az üzenetet, nem is beszélt Lázárról. A tanítványok Keresztelő Jánosra, Jézus előfutárára gondoltak. Csodálkoztak, miért engedte Jézus - akinek volt ereje hatalmas csodákat művelni -, hogy János börtönben sínylődjék, és erőszakos halállal haljon meg. Ilyen erő birtokában miért nem mentette meg Krisztus János életét? A kérdést gyakran felvetették a farizeusok, akik ezt megfellebbezhetetlen érvként hozták föl Krisztus Istenfiúságával szemben. A Megváltó figyelmeztette tanítványait a próbákra, veszteségekre, üldöztetésre. Elhagyná őket a próbában? Néhányan megkérdezték, nem hibázta-e el küldetését? Mindannyian mélyen megrendültek.

Két napi várakozás után Jézus így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába" (Jn 11:7). A tanítványok feltették a kérdést, ha Jézus Júdeába akar menni, miért várt két napot? Leginkább azonban az aggódás foglalkoztatta őket Krisztusért és önmagukért. Csak veszélyt láttak azon az úton, melyen épp elindultak. "Mester, - mondták - most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra odamégy? Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak?" (Jn 11:8-9). Atyám vezetése alatt állok, amíg az Ő akaratát cselekszem, életem biztonságban van. Az én napom tizenkét órája még nem telt le. Napom utolsó szakaszához érkeztem, de amíg valamennyi időm is hátra van, addig biztonságban vagyok.

"Ha valaki nappal jár, - folytatta - nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát" (Jn 11:9). Aki Isten akaratát cselekszi, az Isten által kijelölt ösvényen jár, az nem botlik meg, nem esik el. Isten vezérlő Lelkének világossága tisztán érzékelteti kötelességét, és egyenesen vezeti munkája végeztéig. "De aki éjjel jár, megbotlik, meri nincsen abban világosság" (Jn 11:10). Aki a maga választotta ösvényen jár, ahová Isten nem hívta, az megbotlik. Számára a nap éjbe fordul, s bárhol jár, nem lesz biztonságban.

"Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt" (Jn 11:11). "Lázár, a mi barátunk, elaludt. "Milyen érzékletes szavak! Milyen tökéletes együttérzés! A tanítványok arra a veszélyre gondoltak, mely Mesterüket a jeruzsálemi úton fenyegeti, s csaknem elfeledkeztek a gyászoló családról. Nem így Krisztus. A tanítványok érezték a feddést. Csalódtak, mert Krisztus nem válaszolt azonnal az üzenetre. A kísértés azt sugallta, hogy Ő mégsem szereti oly gyöngéden Lázárt és nővéreit, mint hitték, máskülönben sietett volna vissza a küldönccel. E szavak azonban: "Lázár, a mi barátunk, elaludt" (Jn 11:11), felébresztették a helyes érzéseket agyukban. Meggyőződtek róla, hogy Krisztus nem feledkezett meg szenvedő barátairól.