Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 16 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2016&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2016&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mindent megtesz hitünk erősödéséért, de ezt nagyon bölcsen teszi. Az írástudók és farizeusok újra jelt kérnek, hogy annak segítségével eldöntsék, hogy mit hisznek és mit nem. Mivel Jézus tudta, hogy ez sem segít rajtuk, megtagadta kérésüket. Ha egy jellel Jézus jó irányba tudta volna terelni a farizeusok gondolkodását, biztosan megtette volna, mert sok ilyen esetet találunk a Bibliában.
2. Isten nem akarja, hogy a Róla alkotott képünk eltorzuljon. Jézus óv a farizeusok és írástudók kovászától, amit az ő tudományukkal azonosít. Mivel tanításuk hamis volt, eltorzította az Istenről alkotott elképzelésüket. A kovász, az emberekre gyakorolt hatásuk olyan volt, hogy ezzel hamis színben tüntették fel Istent, így az emberek eltévelyedtek Istentől, nem tartották vonzónak Isten szolgálatát. Istent kegyetlennek és szigorúnak tartották, akit nem lehet szeretni. Félni kell tőle, és engedelmeskedni kell neki, egyébként bántani fogja őket.
3. Isten számokkal is üzen. Jézus megkérdezte, hogy hány kosár maradékot gyűjtöttek össze az ötezer megvendégelésénél és hányat a négyezernél. Miért voltak fontosak ezek a számok és milyen üzenetet tartalmaztak? Amikor Jézus zsidó területen vendégeli meg az ötezret, tizenkét kosár maradékot gyűjtenek. Ezzel Isten azt üzeni, hogy bőségesen el tudja tartani Izrael 12 törzsét. Amikor pogány területen vendégeli meg a négyezret, 7 kosár maradékot gyűjtenek össze. Azon a vidéken 7 pogány nemzet élt, és Isten azt üzente ezzel, hogy Isten bőségesen el tudja látni a pogányokat is. Isten áldása elegendő a zsidók és a pogányok számára egyaránt.
4. Isten akkor tud további ismereteket ránk bízni, amikor tudjuk, hogy Ő kicsoda. Amikor Péter Jézus kérdésére megvallja, hogy Ő a Krisztus, az élő Isten Fia, Jézus elérkezettnek látja az időt arra, hogy elmondja a tanítványoknak, hogy milyen Messiás is Ő tulajdonképpen, hogy Ő másfajta Messiás, mint amilyenre ők gondolnak. Nem olyan Messiás, aki Jeruzsálemben királyként fog uralkodni, hanem olyan, aki életét adja az emberiségért. Péter még ekkor sem volt igazán kész, hogy megértse, ezért megdorgálja Jézust és azt mondja, hogy ez nem történhet meg Vele. Péter ószövetségi idézetekkel is bizonyítani tudja igazát, de Jézus elmondja, hogy az ő elmélete Sátántól származik.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki védeni akar bennünket az ámítóktól, mert tudja, hogy óriási károkat tudnak okozni az emberek hitében és üdvösségüket is veszélyeztetik
b. aki szavakkal, tettekkel, jelképekkel és számokkal is üzen nekünk, csak végre megértsük Őt és velünk való szándékát
c. aki kérdéseket is alkalmaz abban, hogy elvezessen bennünket a lényeg megértésére
d. aki kőszikla, akin felépül a mennyek országa
e. aki nem hatalmával, hanem halálával győz
f. aki igaz nyereséget akar adni – nem a világ megnyerését, hanem a lelkünk győzelmét akarja biztosítani
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy engedje, hogy saját eszközeiddel erősítsed a hitét! Adjad, hogy helyes képet alkosson Rólad, ami széppé teszi az életét, és az üdvösséghez is hozzásegíti! Adjad, hogy megértse hozzá küldött üzenetedet, bármilyen módon közlöd azt vele, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 54-55. fejezet
55. fejezet – SZEMMEL NEM LÁTHATÓ (1. rész)
Lukács 17:20-22.
Néhány farizeus Jézushoz jött, és megkérdezte, "mikor jő el az Isten országa" (Lk 17:20). Több mint három év eltelt, amióta Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott mindenfelé az országban: "Elközelített a mennyeknek országa" (Mt 3:2). Mindeddig a farizeusok semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik elutasították Jánost, és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal, rosszindulatúan mondogatták, hogy küldetése kudarcot vallott.
Jézus így felelt: "Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa tibennetek van" (Lk 17:20-21). Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. {DA 506.2}
"Eljő az idő, - fordult Jézus tanítványaihoz - mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok" (Lk 17:22). Mivel nem kíséri világi pompa, előfordulhat, hogy nem ismeritek föl küldetésem dicsőségét. Nem fogjátok fel, mekkora kiváltságban részesültök, hogy köztetek van - noha emberi külsőbe rejtetten - Ő, aki az emberek világossága és élete. Eljő az idő, amikor sóvárogva tekintetek vissza azokra az alkalmakra, midőn Isten Fiával járhattatok és beszélhettetek.
Önző, földi gondolkodásuk miatt még Jézus tanítványai sem érzékelhették a lelki dicsőséget, melyet meg akart ismertetni velük. Egészen addig, amíg Krisztus föl nem emelkedett Atyjához, és a Szentlélek ki nem töltetett a hívőkre, a tanítványok nem fogták fel teljesen a Megváltó jellemét és küldetését. Miután a Lélek keresztségében részesültek, azután kezdték felismerni, hogy a dicsőség Ura volt jelen köztük. Ahogy visszaemlékeztek Krisztus szavaira, elméjük megvilágosodott, megértették a próféciákat és Jézus csodáit. Életének csodatettei elvonultak előttük, s úgy érezték magukat, mintha álomból ébredtek volna. Most már tudták, hogy "az Ige testté lett és lakozék miközöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal" (Jn 1:14). Krisztus valóban Istentől jött a bűnös világra, hogy megmentse Ádám elbukott fiait és leányait. Most a tanítványok sokkal kevésbé tartották magukat fontosnak, mint e felismerés előtt. Fáradhatatlanul ismételték Jézus szavait, tetteit. Azelőtt homályosan értett tanításai új kinyilatkoztatásnak tűntek számukra. A Szentírás új könyvé vált.
Ahogy a tanítványok kutatták a Krisztusról bizonyságot tevő próféciákat, közösségre jutottak az Istenséggel, megtanulták Tőle, aki felszállt a mennybe, hogyan fejezzék be az általa megkezdett földi munkát. Felismerték, hogy olyan bölcsesség lakozik Benne, amelyre emberi lény isteni segítség nélkül sosem juthat el. Szükségük volt annak segítségére, akiről királyok, próféták, igaz emberek jövendöltek. Ámulva olvasták újra meg újra jellemének és munkájának prófétai leírását. Milyen homályosan értették a prófétai iratokat! Milyen lassan vették be a Krisztust tanúsító nagy igazságokat! Látták megalázkodva, emberként járni az emberek között, és nem értették testet öltésének titkát, természetének kettős jellegét. Tekintetüket fogva tartotta, mégsem érzékelték tökéletesen az istenséget az emberben. Miután a Szentlélek megvilágosította őket, mennyire szerették volna újra látni Őt, lábához vetni magukat! Mennyire kívánták, hogy Hozzá mehessenek, és elmagyarázza a meg nem értett írásokat! Milyen figyelmesen hallgatnák szavait! Mit értett Krisztus ezen: "Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok"? (Jn 16:12). Mennyire szerettek volna mindent tudni! Bánkódtak, amiért hitük oly gyönge volt, elgondolásaik oly távol estek a mértéktől, hogy képtelenek voltak felfogni a valóságot.
Isten hírnököt küldött, hogy bejelentse Krisztus jövetelét, felhívja a zsidó nemzet és a világ figyelmét küldetésére, s így az emberek felkészülhessenek fogadására. A János által hirdetett csodálatos személyiség több mint harminc évig közöttük járt, és valójában nem ismerték fel Benne Isten küldöttét. Lelkiismeret-furdalás kerítette hatalmába a tanítványokat, mert megengedték, hogy az eluralkodó hitetlenség elferdítse véleményüket, elhomályosítsa értelmüket. A sötét világot világossága ragyogta be, mégsem ismerték fel, honnan jönnek sugarai. Magukat kérdezgették, miért is viselkedtek úgy, hogy Krisztusnak meg kellett feddnie őket. Gyakran elismételték a Vele folytatott beszélgetéseket, mondván: Miért engedtük, hogy földi megfontolások és a papok, rabbik ellenkezése összezavarja az eszünket, s ne ismerjük fel: Mózesnél nagyobb van köztünk, Salamonnál bölcsebb Bölcs tanít minket? Milyen süketek voltak füleink! Milyen gyönge volt a felfogásunk!
Tamás nem akart hinni, míg ujját a római katonák által ütött sebbe nem helyezte. Péter megtagadta Őt megalázott és elvetett állapotában. Ezek a fájdalmas emlékek világosan eléjük rajzolódtak. Vele jártak, de nem ismerték, nem értékelték Őt. Hogy felkavarták ezek a dolgok lelküket most, amikor rájöttek hitetlenségükre!
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés