Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 13 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2013&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Jézus a második Mózes. Máté a zsidóknak írja evangéliumát és szeretné velük megértetni, hogy Ő a Messiás. Az Ószövetségben Mózes öt könyvet ír, Máté evangéliumában Jézus öt nagy beszédet mond, amely közül az egyiket ez a fejezet tartalmazza.
2. Isten pazarló magvető. Ebben a fejezetben a magvető nem úgy vet, hogy minden magot egyesével elhegyez a jó talajban, hanem bőséggel szórja úgy, hogy abból jut a megtaposott ösvényre, a sziklás helyre, a tövisek közé és a jó talajba is. Isten is ilyen bőkezűen veti a magot. Nem spórol, hanem mindent odaad azért, hogy üzenete célba érjen.
3. Nem a maggal és nem a magvetővel van baj. A mag mind egyformán jó minőségő, a megavető pedig mindenhová szórja azt. A termés tehát nem a magvetőtől függ, sem a magtól, hanem a talaj minőségétől. A talaj pedig mi vagyunk és a mi szívünk. A gond a mi befogadókészségünkkel van és azzal, ahogyan a maghoz, Isten Igéjéhez viszonyulunk.
4. Isten csak jó magot vet. A gyom nem Isten műve, hanem az ördögé. Minden jó, ami a földünkön van Istennek köszönhető, és minden rossz az ördögnek. Isten a jó forrása. Egy forrás nem adhat kétféle vizet. Így Istentől sem származhat semmi rossz.
5. Istené a növekedés csodája. Egy kis magból óriási fa lesz. Egy kis kovász sok tésztát megkeleszt. Így Isten szava, Isten jelleme óriási változásokat tud eszközölni ott is, ahol mi kevés vagy semmi esélyt sem látunk.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek a szava olyan kincs, amiért érdemes megküzdeni és amiért érdemes áldozatot hozni
b. akinek az Igéje mindenféle embertípust elér, de nem mindenkire hat egyformán
c. akit félreértelmeznek és alulértékelnek
d. aki örül annak, ha megértik Őt: „a ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall” – mondja az Övéinek
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a rápazarolt áldásaidat értékelje és a szíve jó talaj legyen számodra és Igéd számára, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 54-55. fejezet
54. fejezet – AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS (2. rész)
Jézus most sem volt hajlandó vitába bocsátkozni. Nem leplezte le azok vakhitűségét, akik el akarták ítélni. Egy egyszerű történettel azonban úgy mutatta be a mennyei szeretet kiáradását, hogy minden szív megindult, a törvénytudó pedig kénytelen volt megvallani az igazat.
Ha el akarjuk oszlatni a sötétséget, engedjük be a világosságot. A tévedések elleni legjobb módszer az igazság bemutatása. Isten szeretetének megnyilatkozása hozza napfényre az én-központú szív torzulását, bűnét.
"Egy ember - mondotta Jézus - megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és otthagyák félholtan. Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé. Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé" (Lk 10:30-32). Ez nem elképzelt eset volt, valóban megtörtént, pontosan úgy ismerték, ahogy Jézus előadta. A pap és a lévita, akik elkerülték az embert, szintén a Krisztust hallgató társaságban voltak.
Jeruzsálemből Jerikóba menet az utazónak át kellett haladnia a júdeai puszta egy részén. Az út rablóktól nyüzsgő, vad, sziklás szakadékon át vezetett, gyakran történtek itt erőszakos cselekmények. Itt történt, hogy az utazót megtámadták, megfosztották minden értékétől, bántalmazták, megsebesítették, és félholtan az útszélen hagyták. Amint ott feküdt, a pap arra járt, de épp csak egy pillantást vetett a sebesültre. Azután megjelent a lévita. Kíváncsian megállt, hogy megtudja, mi történt, és megnézte a szenvedőt. Biztosan tudta, mit kellene tennie, de nem találta kellemesnek a feladatot. Azt kívánta, bárcsak ne arra jött volna, bárcsak ne látta volna a sebesültet. Meggyőzte magát, hogy az ügy nem rá tartozik.
Mindkét ember szent hivatalt töltött be, állítólag az Írások megtestesítői voltak. Ahhoz az osztályhoz tartoztak, melynek különleges elhívása értelmében Isten képviselőjének kellett lennie a nép előtt. Kötelességük volt "együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel" (Zsid 5:2), hogy a népet megismertessék Istennek az emberiség iránti nagy szeretetével. Ugyanarra a munkára hívattak el, amit Jézus sajátjaként így jellemez: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat" (Lk 4:18).
A mennyei angyalok látják Isten földi családjának szenvedéseit, és készek együttműködni az emberrel, hogy könnyítsenek az elnyomáson és a kínokon. Isten gondviselése vitte a papot és a lévitát az útra, ahol a szenvedő sebesült feküdt, hogy lássák, szüksége van irgalmukra, segítségükre. Az egész menny figyelte, vajon könyörületre indul-e szívük az emberi gyötrelem láttán. A Megváltó volt az, aki a zsidókat a pusztában oktatta. A felhő- és tűzoszlopból merőben más leckét tanított a népnek, mint amit most papjaiktól és tanítóiktól kaptak. A törvény kegyelmes gondoskodása még az oktalan állatokra is kiterjed, melyek nem tudják szavakba önteni szükségletüket, szenvedésüket. Mózes ilyen irányú utasításokat is kapott Izrael gyermekei számára. "Ha előtalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy annak a szamara, aki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ővele együtt" (2Móz 23:4-5). A rablók által megsebesített férfiban Jézus egy szenvedő testvért mutatott be. Mennyivel inkább szánalmat kellett volna érezniük fölötte, mint egy igavonó barom fölött! Mózes által hallották az üzenetet, hogy az Úr, az ő Istenük "nagy, hatalmas és rettenetes Isten, [...] igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt" (5Móz 10:17-19). Ezért megparancsolta: "Szeressétek azért a jövevényt" (5Móz 10:19). "Szeressed azt, mint magadat" (3Móz 19:34).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés