2024. augusztus 29., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 29 - CSÜTÖRTÖK - Márk evangéliuma 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 2 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%202&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten szeretete és hatalma sokakat vonz. Amikor Jézus visszatért városába, Kapernaumba, olyan sokan gyűltek össze, hogy be sem lehetett jutni a házba. Ahol az emberek megtapasztalják Isten jelenlétét, érezni fogják, hogy ez a legnagyobb szükségletük, hogy Isten közelében legyenek. A legnagyobb vonzerő a világon Isten jelleme, szeretete és hatalma.            

2.    Aki Istenhez el akar jutni, nem ismer akadályokat.  A négy barát, Jézushoz akarták vinni beteg barátjukat, de akadályba ütköztek, ami nem állította meg őket. Mondhatták volna, hogy az akadály egy jele annak, hogy nem kell Jézushoz vinni a beteget. Ehelyett inkább megoldásokat keresztek. Jézus megdicsérte őket, hogy nem adták fel.     

3.    Isten visszafogadja azokat, akiket mások kirekesztettek. A beteg nemcsak a betegségétől szenvedett, hanem a megbélyegzéstől is, hogy bűnei miatt van rajta a betegség. Az írástudók lemondtak róla, mert úgy gondolták Isten bünteti őt és nem akarja meggyógyítani. Erre Jézus „Fiamnak” nevezi őt, amivel visszahelyezi őt Isten családjába, és biztosítja bűnei bocsánatáról, ami olyan békét és megnyugvást adott, neki, hogy elfelejtett felkelni. Jézusnak fel kell szólítani, hogy keljen fel és menjen haza.  

4.    Isten nem fél a bűnösöktől. Amikor Jézus vacsorához ült a vámszedő Lévi, azaz Máté házában, sok bűnös és vámszedő odatelepedett mellé, mert érezték, hogy Jézus nem kárhoztatja őket, hanem szereti őket és meg akarja megmenteni őket. Ez a megváltó szeretet Jézushoz vonzza az embereket.

5.    Isten a szombatot az ember javára és örömére adta. Sokan úgy gondolják, hogy a szombat akkor igazi, ha szenvedéssel jár. Jézus nem a szenvedésünket értékeli, hanem a hozzá való ragaszkodásunkat. A farizeusok úgy gondolták, hogy a tanítványok akkor tartják meg a szombatot, ha éhesek és szenvednek. Ezért kérdezték Őt ezelőtt a böjtről. A böjttel szenvedést okoztak maguknak és ezt érdemnek tartották. Jézus azt mondta nekik, hogy nem szenvedhetnek, ha a Vőlegény velük van. Akkor ünnepelniük és örülniük kell.      

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki köré odagyűlnek a betegek, kitaszítottak, megbélyegzettek, bűnösök

b.    aki észreveszi az Őt kereső lelket

c.    aki örömmel gyógyít

d.    aki örömmel megbocsát

e.    aki a legkülönb embereket hívja el tanítványának, a radikális jobboldali Júdás zelóta mellé, aki megölne minden rómait, elhívja a liberális baloldali Lévit, aki kiszolgálja a rómaiakat, és egymást szerető testvérekké teszi őket

f.      aki az embert helyezi figyelme és szolgálata középpontjába

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te szereteted odavonzza őt szorosan közel Hozzád, és adjad, hogy ez a közelség teljesen megváltoztassa életét, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (5. rész)

Útban Bethániába Jézus szokása szerint szolgálta a betegeket, a szükséget szenvedőket. Amikor a városba ért, hírvivőt küldött a nővérekhez érkezésének üzenetével. Krisztus nem ment azonnal a házba, hanem megállt az út mentén egy csöndes helyen. A zsidók barátaik vagy rokonaik elhunytakor nagyszabású, feltűnő ceremóniát rendeztek, és ez nem volt összhangban Krisztus lelkületével. Hallotta a fizetett siratók jajveszékelését, és nem akart ilyen zűrzavarban találkozni a nővérekkel. A gyászoló barátok közt voltak a család rokonai is, akik közül többen felelős, magas pozíciót töltöttek be Jeruzsálemben. Ezek közül néhányan Krisztus legádázabb ellenségei voltak. Krisztus átlátta szándékukat, ezért nem ismertette meg Magát rögtön.

Az üzenetet oly halkan adták át Mártának, hogy mások nem hallották a szobában. A bánatába temetkező Mária sem hallott semmit. Márta azonnal felkelt és kiment, hogy találkozzék Urával. Mária azt hitte, hogy Lázár sírjához megy, ezért nem szólt utána.

Márta sietett Jézus elé, szívét ellentmondó érzelmek gyötörték. Jézus arcán ugyanazt a gyöngédséget, szeretetet látta kifejeződni, amit mindig. Rendületlenül bízott Benne, drága, és Jézus által is szeretett testvérére gondolt. Szívbe markoló fájdalommal, amiért Krisztus nem jött előbb, de mégis reménykedve - Ő még most is megvigasztalhatja őket valahogyan - szólt: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11: 21). A gyászolók által keltett kavarodásban a nővérék újra és újra e szavakat ismételték.

Jézus emberi és isteni együttérzéssel tekintett a fájdalmas, gondterhelt arcba. Márta nem szándékozott felidézni a múltat. Szenvedélyes szavai mindent kifejeztek: " Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem" (Jn 11:21). Ám amikor a szerető arcba nézett, hozzátette: "De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten" (Jn 11:22).

Jézus így bátorította hitét: "Feltámad a te testvéred" (Jn 11:23). Válasza nem azonnali változás reményét kívánta felcsillantani. Márta gondolatait testvérének jelenlegi újjáteremtésén túlra terelte - az igazak feltámadására. Tette ezt azért, hogy Lázár feltámadásában Márta az összes igaz halottak feltámadásának zálogát lássa, biztosítékot, hogy ez be fog következni a Megváltó ereje által.

Márta így felelt: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon" (Jn 11:24).

Jézus továbbra is a helyes irányba akarta terelni hitét, ezért kijelentette: "Én vagyok a feltámadás és az élet" (Jn 11:25). Krisztusban van az eredeti, nem kölcsönvett, nem mástól származó élet. "Akié a Fiú, azé az élet" (1Jn 5:12). Krisztus istensége az örök élet biztosítéka a hívő számára. "Aki hisz énbennem - mondta Jézus - ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?" (Jn 11:25-26) Krisztus itt előretekint második eljövetelének idejére. Akkor a meghalt igazak feltámadnak romolhatatlanságban, az élő igazak pedig elragadtatnak a mennybe, anélkül, hogy megízlelnék a halált. A csoda, mellyel Krisztus feltámasztotta Lázárt a halálból, az összes elhalt igazak feltámasztását jelképezi. Szavai és cselekedetei által Jézus a feltámadás Szerzőjének jelenti ki magát. Ő, aki hamarosan kereszthalált halt, ott állt a halál kulcsaival a sír legyőzőjeként, s kinyilvánította: joga és hatalma van, hogy örök életet adjon.

A Megváltó szavaira: "Hiszed-é ezt?" (Jn 11:26) Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala" (Jn 11:27). Nem fogta fel Krisztus szavait teljes jelentőségükben, de megvallotta, hogy hisz istenségében, s bízott abban, hogy Ő mindent képes megtenni, ami csak jónak látszik Neki.

1 megjegyzés: