Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2012&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten törtvénye életpárti, sosem életellenes. Isten törvénye igaz, jó és szent, viszont nem azért adta Isten, hogy ártson, hanem hogy mentsen általa. A megszáradt kezű ember szombatnapi meggyógyítása és a szombatnapi kalásztépés is ezt mutatja be. Egyik sem tűnik életmentő fontosságúnak, mert a beteg eljöhetett volna Jézushoz hétköznap is, a tanítványok, meg böjtölhettek volna egy kicsit, ha éhesek voltak. Jézus azonban kiáll ezek mellett az esetek mellett és bemutatja azt, hogy törvénye az emberért adatott és nem az ember káráért és szenvedéséért.
2. Isten a szombatban szép ajándékot akar adni. A farizeusok úgy gondolkoztak, hogy akkor helyes a törvény betartása, ha az fájdalommal és szenvedéssel jár. Jézus ezt a tévképzetet akarta eloszlatni. Isten ma is a legszebbet és a legjobbat akarja adni gyermekeinek a szombatban.
3. Isten, Fiával való kapcsolata által akarja bemutatni, hogyan viszonyul hozzánk. Ezt olvassuk: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, akit én szeretek, akit kedvel a lelkem! Lelkemet adom neki, és igaz ítéletet hirdet a népeknek.”
4. Isten az igazi szükségleteinkre válaszol és nem a kíváncsiságunkat akarja kielégíteni. A farizeusok jelt kértek, hogy elhihessék, hogy Jézus a Messiás. Már annyi jelt kaptak, de nem volt elég nekik. Jézus nem egy csodákra épülő hitet akar adni nekünk, hanem egy olyat, ami a Vele való kapcsolaton alapul. Jézus kész csodát tenni és megmutatni nekünk dolgokat, de nem csak szórakoztatni akar. Azt mondja, hogy akkor mutatja meg nekünk, hogy mi az akarata, ha cselekedni akarjuk akaratát.
5. Jézus testvérei lehetünk. Jézus azt mondja, hogy azok a testvérei, akik a mennyei Atya akaratát cselekszik. Az az igazi testvérség, amikor egy akaraton vagyunk, amikor egy cél vezet bennünket, amikor egy Lélek, egy lelkület jellemez bennünket. Azok, akikkel nem vagyunk összhangban nem lehetünk igazi testvéri kapcsolatban sem. Hányszor tapasztaltuk azt, hogy hívő társainkkal jobban kijövünk, mint fizikai rokonainkkal? Mert a közösség, a lelkület, a jellem, a reménység számít.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem teherként és szenvedésként adta nekünk törvényeit
b. aki irgalmasságot akar és nem áldozatot
c. aki örömmel gyógyít
d. aki nem szít viszályt, aki nem kiáltoz
e. aki a megrepedt nádszálat nem töri el, és a pislogó gyertyát nem oltja el
f. akinek a nevében reménykednek a népek
g. aki a Lelkével űzi ki az ördögöket
h. akinek a követésének a megtagadása a legnagyobb tékozlás
i. aki megbocsátja még azt is, ha káromolják őt és a Fiát
j. aki, ha hiányzik az életünkből, minden rossz tölti be a helyét
k. aki igazi testvéreivé szeretne fogadni bennünket
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te törvényed ne teher legyen az életében, hanem békességet, boldogságot, örömet és beteljesedést hozzon. Segíts meg őt, hogy a szombatban megtalálja az áldást és a Veled való igazi közösséget, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 54-55. fejezet
54. fejezet – AZ IRGALMAS SAMARITÁNUS (1. rész)
Lukács 10:25-37.
Az irgalmas samaritánus történetével Krisztus az igaz vallás természetét szemlélteti. Bemutatja, hogy az nem rendszerekből, hitvallásokból vagy szertartásokból áll, hanem abból, ha a szeretetet tettekkel fejezzük ki, a legnagyobb jót visszük véghez másokért, és igazán jók vagyunk. {DA 497.1}
Midőn Krisztus tanította a népet, "egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?" (Lk 10:25). A hatalmas gyülekezet lélegzetvisszafojtva várta a választ. A papok és vének azt hitték, tőrbe csalják Krisztust a törvénytudónak ezzel a kérdésével. A Megváltó azonban nem szállt vitába. Magától a kérdezőtől érdeklődte meg a választ. "A törvényben mi van megírva? - kérdezte- Mint olvasod?" (Lk 10:26). A zsidók még mindig azzal vádolták Jézust, hogy nem becsüli eléggé a Sínai hegyen adott törvényt. Ő azonban az üdvösség kérdését Isten parancsolatainak megtartásától tette függővé.
A törvénytudó válasza: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat." Jézus megerősítette: "Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz" (Lk 10:27 28).
A törvénytudó nem volt elégedett a farizeusok álláspontjával és eljárásaival. Azzal a szándékkal tanulmányozta az írásokat, hogy megfejtse igazi értelmüket. Életfontosságúnak tartotta a témát, és őszintén kérdezte: "Mit cselekedjem?" (Lk 10:25). Válaszában a törvény előírásaira vonatkozóan mellőzte az összes ceremóniális és rituális előírást. Ezeket nem értékelte, hanem azt a két hatalmas elvet említette, melyektől függ az egész törvény és a próféták. Ez a válasz - mivel Krisztus megdicsérte - előnyös helyzetbe juttatta a Megváltót az írástudók előtt. A törvény magyarázója által tett kijelentés szentesítéséért nem ítélhették el.
"Ezt cselekedd, és élsz" (Lk 10:28) - mondta Jézus. A törvényt isteni egységben tárta elő, ebben a leckében azt tanította, hogy nem lehetséges megtartani az egyik előírást és megszegni a másikat, mert ugyanaz az elv fűzi egybe az összeset. Az ember sorsát az egész törvény iránti engedelmesség határozza meg. A leghőbb szeretet Isten iránt és osztatlan szeretet az ember iránt - ezeknek az elveknek kell kifejezésre jutniuk az életben.
A törvénytudó törvényszegőnek találta saját magát. Meggyőzték Krisztus vizsgáló szavai. Nem gyakorolta a törvény igazságosságát, melyet állítólag megértett. Nem tanúsított szeretetet embertársai iránt. Megtérésre volt szüksége, de megtérés helyett önmagát próbálta igazolni. Hogy ne kelljen elismernie az igazságot, be akarta mutatni, milyen nehéz a parancsolat megtartása. Remélte, hogy ezzel elfedezheti meggyőződését, és megvédheti magát a nép szemében. A Megváltó válaszából kitűnt, hogy a kérdés fölösleges volt, hiszen ő maga is meg tudta válaszolni. Mégis feltett egy másik kérdést: "Ki az én, felebarátom?" (Lk 10:29).
A zsidók körében ez a kérdés vége-hossza nélküli viták tárgya volt. Nem kételkedtek a pogányokat és samaritánusokat illetően: ezeket idegeneknek és ellenségeknek tartották. De hogyan tegyenek különbséget saját honfitársaik között, a társadalom különféle osztályai között? Kit tekintsen a pap, a vén, az írástudó felebarátjának? Életüket megtisztulási ceremóniák sorozata töltötte be. A tudatlan és hanyag sokasággal fenntartott kapcsolat - tanították - tisztátalanná tesz, amit aztán csak fáradságos erőfeszítéssel lehet eltávolítani. Felebarátnak kell-e tekinteniük a "tisztátalanokat"?
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés