Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 4 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%204&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%204&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Amiről Isten gondoskodik, azzal nincs baj. Jézus példázatot mondott a különböző helyre esett magokról. A mag minden esetben azonos minőségű és jó volt, a talaj minősége határozta meg a termést. Mivel a mag Isten teremtménye, az tökéletes, a szív emberi, amelyet a bűn beszennyezett, ezért azzal gond van és befolyásolja a termést. Isten bőségesen szórta a magot mindenhová, még az útfélre is, a tövisek közé is, a sziklák közé is, meg a jó földbe is természetesen, Ő nem hibáztatható azzal, hogy keveset vetett. Isten „pazarló” módon vetette a magot. Ezért a mi szívünk állapota, a mi döntéseink, a mi jellemünk, a mi prioritásaink határozzák meg azt, hogy milyen termést hoz a mag bennünk.
2. Isten semmit sem akar elrejteni. Isten nem véka alá akarja helyezni az evangélium világosságát, hanem mindenki előtt láthatóvá akarja tenni. Isten nem az elrejtésben érdekelt, hanem a nyilvánosságra hozatalban. A korabeli vallások közül sokan abban a hiedelemben voltak, hogy a vallás titok, és csak bizonyos beavatottak juthatnak hozzá. Isten azt mondta, hogy Krisztus titkát nyilvánosságra hozza mindenki előtt az Ő népének szolgálata és élete által.
3. Isten nem fél a kis kezdetektől. A történelemben azt látjuk, hogy Istennek gyakran kellett a nulláról kezdeni az Ő művét, gyakran kellett azt látnia, hogy népe teljesen elveszítette küldetését. Mi ilyenkor kétségbeesünk, de nem az Isten. Ha marad egy mustármagnyi hit, ha marad egy mustármagnyi közösség, egy kis maradék, Isten óriási dolgokat tud kezdeni vele.
4. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szorgalmas Magvető
b. aki tiszta és jó csíraképes magot vet
c. aki nem felelős azért, hogy a mag hová esik – azért mi vagyunk felelősek
d. aki az általa teremtett természeti törvények által működteti a világot, ezért mindennek megvan a természetes következménye
e. aki akkor is dolgozik életünkben, amikor mi erről nem is veszünk tudomást – a mag kikel a szívünkben és gyümölcsöt hoz
f. aki parancsol a természet erőinek, és azok engedelmeskednek Neki: a szél, a vihar, a vizek, a tenger, a felhők, az eső
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy szíve jó talaj legyen. Kérlek, Te tisztítsd meg a kövektől, a gyomoktól, a szikláktól, és Te törd fel és puhítsd meg azt, ha megkövesedett, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet
58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (7. rész)
Amikor az Úr dolgozni akar, Sátán mindig indít valakit az ellenkezésre. "Vegyétek el a követ" (Jn 11:39) - mondta Krisztus. Amennyire csak lehet, készítsétek az utat munkámhoz. Márta határozott, törekvő természete azonban ekkor megmutatkozott. Nem akarta, hogy a romlásnak indult test napvilágra kerüljön. Az emberi szív nehezen fogja fel Krisztus szavait, s Márta hite nem ragadta meg ígéretének igazi jelentését.
Krisztus a legmesszebbmenő gyöngédséggel feddte meg Mártát. "Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?" (Jn 11:40.) Miért kételkednél hatalmamban? Miért szállsz szembe utasításaimmal? Szavamat adtam. Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Természeti lehetetlenségek nem akadályozhatják a Megváltó munkáját. A kétkedés, a hitetlenség nem egyenlő az alázatossággal. Az igazi alázatosság, az ÉN igazi alárendelése akkor valósul meg, ha feltétlenül hiszel Krisztus szavában.
"Vegyétek el a követ" (Jn 11: 39). Krisztus megparancsolhatta volna a kőnek, hogy mozduljon el, s az engedett volna szavának. Utasíthatta volna a Mellette álló angyalokat, hogy tegyék ezt meg. Parancsára láthatatlan kezek távolították volna el a követ. Azonban emberi kezeknek kellett elvenniük azt. Krisztus így mutatta be, hogyan működik együtt az ember Istennel. Amit emberi erő megtehet, azt nem isteni erő hivatott megtenni. Isten nem mellőzi az emberi segítséget. Erősíti, együttműködik vele, amikor az ember felhasználja a kapott erőt, képességeket.
A parancsnak engedelmeskednek. A követ elgördítik. Minden nyíltan, szabadon történik. Mindenki láthatja, nem követnek el csalást. Lázár teste ott nyugszik a sziklasírban, hidegen, némán, holtan. A gyászolók jajgatása elcsitul. A társaság meglepetve és várakozón állja körül a sírt, várják, mi fog következni.
Krisztus nyugodtan áll a sír előtt. Szent ünnepélyesség árad minden jelenlévőre. Krisztus közelebb lép a sírhelyhez. Szemét az égre emeli és így szól: "Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem" (Jn 11:41). Krisztust ellenségei nem sokkal ezelőtt vádolták istenkáromlással, s köveket ragadtak, hogy megkövezzék, mert Isten Fiának vallotta Magát. Azzal vádolták, hogy Sátán hatalmával művel csodákat. Itt pedig Krisztus Atyjának jelenti ki Istent, s tökéletes bizalommal hozza nyilvánosságra, hogy Ő Isten Fia.
Krisztus minden tettében együttműködött Atyjával. Mindig gondosan kiemelte, hogy nem önállóan dolgozik: csodáit hit és ima által műveli. Krisztus szerette volna, ha mindenki megismeri Atyjához fűződő kapcsolatát. "Atyám, - mondta - hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem" (Jn 11:41-42). A tanítványok és a nép ezzel kapták a legmeggyőzőbb bizonyítékát a Krisztus és Isten között fennálló kapcsolatnak.
"És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!" (Jn 11:43). Tiszta, átható hangja átjárja a halott fülét. Amint beszél, az istenség átvillan az emberen. Isten dicsősége világítja meg arcát, az emberek látják rajta hatalmának biztosítékát. Minden szem a barlang bejáratára szegeződik. Minden fül odafordul, hogy meghallja a legkisebb neszt is. Mély, fájdalmas érdeklődéssel várja mindenki Krisztus istenségének próbáját, a bizonyítékot, mely vagy alátámasztja állítását, hogy Ő Isten Fia, vagy örökre kioltja a reményt.
Zaj hallatszik a csöndes sírboltból, s aki halott volt, ott áll a sír ajtajában. Mozgásában akadályozza a halotti ruha, melyben eltemették, s Krisztus így szól az álmélkodó szemlélőkhöz: "Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni" (Jn 11:44). Ismét megmutatja, hogy az emberi munkásoknak együtt kell működniük Istennel. Embereknek kell dolgozniuk az emberekért. Lázárt megszabadítják, s ott áll a gyászolók előtt, nem betegségtől senyvedőn, legyengült, remegő végtagokkal, hanem mint élete teljében levő férfi, nemes férfikorának erejében. Szeme értelemtől csillog, szeretetet sugároz Megváltója felé. Jézus lábához veti magát, imádja Őt.
A szemtanúknak először a szavuk is elállt a csodálkozástól. Ezután következik a kifejezhetetlen örvendezés és hálaadás. A nővérek Isten ajándékaként kapják vissza testvérük életét, s örömkönnyek közepette, megtört szívvel fejezik ki köszönetüket a Megváltónak. Mialatt azonban a fivér, a nővérek, a barátok örvendeznek, hogy újra együtt lehetnek; Jézus visszavonul. Amikor keresik az Életadót, már sehol sem találják
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés