Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 27 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2027&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2027&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, akit annyira értékelnek, mint egy rabszolgát. Jézus harminc ezüstpénzt ért a nép vallási vezetőinek szemében és Júdás szemében is, mert ennyiért elárulta Őt. Mennyire másként értékelte Isten az embert, akiért Drága árat fizetett, a Fia életét, a Fiának drága vérén vásárolta meg a szabadságunkat, az örök életünket, a Vele való közösségünket.
2. Isten kiáll az ember mellett, de mellette senki nem állt ki. Ebben a fejezetben sok olyan emberről olvashatunk, akik elálltak Jézus mellől és ellene fordultak: a főpapok, a nép vénei, Júdás, Pilátus, sőt még a tanítványok is. Viszont találunk egy-két üdítő ellenpéldát is, mint Arimátai József, a magdalai Mária, Simon, aki vitte a keresztjét, sőt még egy római századost is, aki azt mondta, hogy „bizonnyal Isten Fiai volt ez.”
3. A szenvedő Isten. Jézus óriási szenvedéseken ment keresztül azért, hogy megmenthessen bennünket, de az Atyának sem volt könnyebb. A saját szenvedésünket jobban viseljük, mint amikor a gyermekünk szenvedését látjuk. Az Atyának végig kellett nézni Fia szenvedését, amikor megkötözték, megostorozták, szembe köpték, keresztre szögezték, gúnyolták, amikor keserű borral itatták, amikor meztelenre vetköztették és ruháit sorsolással elosztották. Hallgatnia kellett kiáltását, amikor azt kiáltotta, hogy „én Istenem, miért hagytál el engemet?”
4. Az apa fia. A népnek döntenie kellett két ember között: Barabbás és Jézus között, hogy kit bocsássanak szabadon. A Barabbás név azt jelenti, hogy az apának a fia. Jézus is az Atya Fia volt. Mindkettőnek ugyanaz a neve, viszont jellemük nagyon különbözött. Barabbás egy lázadó terrorista volt, aki elvette emberek életét és javait, Jézus pedig az, Aki életet ad az embereknek és minden jóval és áldással ellátja Őket. És kit választ a világ? A rablógyilkost. Világunk ma sem különb. Jézust kevesen választják igazi Uruknak és barátjuknak.
5. Isten, aki nem menti meg magát. A farizeusok azt mondták, hogy másokat megmentett és magát nem menti meg. És mennyire igazuk volt! Ők ezt a fajta önzetlenséget és áldozatkészséget nem ismerték. És Jézus pontosan azért győzött, mert magát nem mentette meg. Úgy gondolták, hogy akkor győzhet, ha leszáll a keresztről, de nem vették tudomásul, hogy pont azért győzött, mert a kereszten maradt.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki, engedi, hogy teremtményei megkötözzék
b. aki tudott hallgatni, amikor megvédhette volna magát és tudott szólni, amikor mást kellett megsegíteni
c. aki nem engedte, hogy a körülmények áldozata legyen – minden azért történt Vele, mert Ő engedte
d. aki megengedte, hogy a legdurvább módon gúnyolják és megkínozzák
e. aki két rablógyilkos között hal meg
f. akit a természet elgyászolt – sötétbe öltözött Teremtője halálakor
g. aki halálával is csodát tett – megnyíltak a sírok és emberek támadtak fel
h. akinek a halálában is volt valamilyen fenség, amit sokan észrevettek
i. akinek voltak szerető barátai, akik halálakor is kimutatták Iránta való szeretetüket
j. akit próbálnak a halálban és a sírban tartani
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy értékeljen Téged és érette meghozott áldozatodat. Adjad, hogy hálás legyen azért, hogy Fiad nem szállt le a keresztről, hanem teljesen kiürítette a szenvedés poharát érette, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet
58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (2. rész)
Az "egy dolog", melyre Mártának szüksége volt, a csendes, odaadó lelkület és a mélységesebb vágyakozás a jövővel, a halhatatlan élettel kapcsolatos ismeretek után, valamint a lelki előrehaladáshoz szükséges kegyelem után. Kevésbé kellett aggódnia a mulandó dolgok miatt, s többet törődnie a maradandókkal. Jézus megtanítja gyermekeit, hogy minden lehetőséget megragadjanak, amikor olyan ismereteket szerezhetnek, melyek bölccsé teszik őket az üdvösségre. Krisztus ügyének gondos, tettrekész munkásokra van szüksége. Széles területek nyílnak meg a Márták előtt, akik buzgón akarják végezni a vallásos munkát. Először azonban üljenek le Máriával Jézus lábához. Krisztus kegyelme szentelje meg a szorgalmat, az igyekezetet, az energiát - ekkor az élet legyőzhetetlen erővé válik a jó számára.
Bánat ülte meg a békés otthont, ahol Jézus megpihent. Lázárt hirtelen betegség sújtotta, s nővérei e szavakkal üzentek a Megváltónak: "Uram, ímé, akit szeretsz, beteg" (Jn 11:3). Látták, milyen heves betegség támadta meg testvérüket, de tudták, hogy Krisztus megmutatta: képes mindenféle betegséget meggyógyítani. Hitték, hogy együttérez velük fájdalmukban, ezért nem sürgették azonnali eljövetelét, hanem ezt a bízó üzenetet küldték: "Akit szeretsz, beteg." Úgy gondolták, azonnal válaszol az üzenetre, és amint lehet, eljön hozzájuk Bethániába.
Nyugtalanul vártak egy szót Jézustól. Amíg az életnek csak egy szikrája pislogott fivérükben, imádkoztak és figyelték, jön Jézus. A küldött azonban Nélküle tért vissza. Ezt az üzenetet hozta: "Ez a betegség nem halálos" (Jn 11: 4), ezért ragaszkodtak reményükhöz, hogy Lázár élni fog. Szelíden próbálták a remény és bátorítás szavait szólni a szinte öntudatlan szenvedőnek. Keserűen csalódtak, amikor Lázár meghalt, de érezték Krisztus fenntartó kegyelmét, és ez megóvta őket attól, hogy bármivel megvádolják a Megváltót.
Amikor Krisztus meghallotta az üzenetet, a tanítványoknak úgy tűnt, hűvösen fogadta. Nem mutatta ki a bánatot, amit elvártak volna Tőle. Rájuk nézett és így szólt: "Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia" (Jn 11:4). Két napig ott maradt, ahol addig tartózkodott. Ez a késlekedés rejtély volt a tanítványok számára. Micsoda vigaszként hatott volna jelenléte a bánatos családra - gondolták. A tanítványok jól ismerték erős érzelmi kötődését a bethániai családhoz, s meglepődtek, amiért nem válaszolt a szomorú üzenetre: "Akit szeretsz, beteg" (Jn 11: 3).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés