2024. augusztus 30., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 30 - PÉNTEK - Márk evangéliuma 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 3 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%203&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Istent bántja az emberi keménység, kérlelhetetlenség. Jézus bánkódott az emberek szíve keménysége miatt, hogy félreértik Őt és szolgálatát. A farizeusok annyira szerettek volna Isten kedvében járni a szombat szigorú megtartásában, hogy közben nem tulajdonítottak fontosságot az ember jólétének, gyógyulásának. Fontosabb volt nekik a szombat szerintük való megtartása, mint, hogy egy megszáradt kezű ember meggyógyuljon. Mennyire más lett volna a helyzet, ha örömüket és hálájukat fejezték volna ki a gyógyulás miatt, mint az, hogy emiatti haragjukban meg akarják ölni Jézust? Az, hogy szombaton gyilkosságot terveztek Jézus ellen, nem zavarta őket, csak az, hogy valaki visszakapta az egészségét és az élete minőségét.            

2.    Jézus az egyik legnagyobb veszélyre figyelmeztet.  A farizeusok Sátán erejének tulajdonították Jézus csodáit és ördögűzéseit. A Szentlélek elleni bűn az, amikor Sátánnak tulajdonítjuk a Szentlélek munkáját. Ilyenkor Isten tehetetlen velünk, mert a Szentlelke folyamatosan dolgozik bennünk, érettünk, másokban, de ha azt Sátánnak tulajdonítjuk, nem tudunk élni szolgálata áldásaiból.     

3.    A Szentlélek elleni bűn Jézus és rokonai közé állt. Jézus rokonai Jézus szolgálatáról és a Benne munkálkodó Szentlélekről azt mondták, hogy Jézusnak elment az esze. Olyan megrázó, hogy Jézusnak azt kell mondania, hogy nem tudja elfogadni rokonainak, szinte megtagadja őket, mert nem tud azonosulni azokkal, akik a Szentlélek munkáját semmibe veszik és félreértelmezik.        

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki megmutatja a szombat igazi szerepét

b.    akit nem tántorítanak el az ellene támadók attól, hogy segítsen, gyógyítson és könnyítsen a megterheltek terhein

c.    akinek a szavára egy elhalt testrész visszakapja életét és funkcióját

d.    aki megszánja a sok embert, akiket szeretete és hatalma vonz: meggyógyítja őket és prédikál nekik

e.    aki emberi munkatársakat hív el szolgálatába, akiket erővel, hatalommal, bölcsességgel felruház

f.      aki nem közösködik az ördögökkel, hanem megsemmisítő csapást készít elő az ördög ártó birodalmára

g.    aki rokonainak fogad el bennünket, ha Vele együtt az Atya akaratát keressük és annak engedelmeskedünk.

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ismerjen Téged, jellemedet, szándékodat és munkamódszeredet! Adjad, hogy ismerje a Szentlelket, adjad, hogy soha ne értse félre, és soha nem álljon ellene ennek a munkájának, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet

58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (6. rész)

"És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged" (Jn 11:28). Olyan halkan adta át az üzenetet, ahogy csak lehetett, mert a papok és főemberek lesték a kínálkozó alkalmat, hogy letartóztassák Jézust. A siratók jajveszékelése miatt nem lehetett hallani Márta szavait.

Mária, amint meghallotta az üzenetet, gyorsan felkelt, s várakozó arccal elhagyta a szobát. A gyászolók azt hitték, a sírhoz megy zokogni, és követték. Amikor Mária odaért, ahol Jézus várta, letérdelt, és remegő hangon mondta: "Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem" (Jn 11:32). Bántotta a siratók jajgatása, néhány csöndes szót szeretett volna váltani egyedül Jézussal. Tudta azonban, hogy egyesek irigységet, féltékenységet melengetnek szívükben Krisztussal szemben, ezért visszatartotta magát: nem öntötte ki teljesen bánatát.

"Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle" (Jn 11:33). Olvasott az összegyűltek szívében. Látta, hogy sokan csak tettetik, mutatják a fájdalmat: Tudta, hogy a társaságban egyesek - akik most képmutatóan sírnak - régóta tervezgetik nemcsak a hatalmas Csodatevő halálát, hanem azét is, Aki majd feltámad a halálból. Krisztus leránthatta volna róluk a színlelt bánat leplét. Mégis fékezte jogos felháborodását. Az asszony miatt, aki bánatosan térdelt lábánál, s igazán hitt Benne, nem mondta ki, amit igazság szerint kimondhatott volna.

"Hová helyeztétek őt? - kérdezte - Mondának néki: Uram, jer és lásd meg!" (Jn 11:34). Együtt mentek a sírhoz. Tragikus jelenet volt. Lázárt nagyon szerették, nővérei megtört szívvel siratták, barátai pedig elvegyítették könnyeiket a gyászoló nővérekével. Az emberi szenvedés láttán, és amiatt, hogy a lesújtott barátok gyászolják a halottat, miközben ott áll a világ Megváltója - "Könnyekre fakadt Jézus" (Jn 11: 35). Bár Isten Fia volt, magára öltötte az emberi természetet, s megindította az emberi bánat. A szenvedés mindig együttérzést keltett szelíd, szánakozó szívében. Sírt a sírókkal, örült az örvendezőkkel.

Jézus azonban nemcsak a Mária és Márta iránti emberi együttérzésből sírt. Könnyeiben a fájdalom annyival múlta felül az emberi fájdalmat, amennyivel az ég magasabb a földnél. Krisztus nem Lázárért sírt, hiszen éppen elő akarta hívni a sírból. Azért sírt, mert sokan, akik most Lázárt gyászolják, hamarosan eltervezik az Ő halálát, aki a feltámadás és az élet. Mennyire képtelenek voltak a hitetlen zsidók helyesen értelmezni könnyeit! Egyesek, akik csak a helyszínt, a külső körülményeket látták, mint szomorúságának egyetlen okát, halkan megjegyezték: "Ímé, mennyire szerette őt!" (Jn 11:.36). Mások el akarták vetni a hitetlenség magvait a jelenlévők szívébe, s csúfolódva kérdezték: "Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?" (Jn 11:37). Ha Krisztusnak volt hatalma, hogy megmentse Lázárt, miért hagyta szenvedni és meghalni?

Krisztus prófétai szemmel látta a farizeusok és szadduceusok ellenségességét. Tudta, hogy halálát tervezgetik. Tudta, hogy egyesek - akik látszólag most oly együttérzőek - hamarosan bezárják maguk előtt a menny ajtaját és Isten városának kapuját. Az elkövetkező esemény - megaláztatása és megfeszítése - Jeruzsálem lerombolását fogja eredményezni, s akkor senki sem fogja siratni a halottakat. A Jeruzsálemre váró leszámolás világosan eléje rajzolódott. Látta, amint a várost körülveszik a római légiók. Tudta, hogy sokan, akik most Lázárért sírnak, meghalnak majd Jeruzsálem ostromában - és remény nélkül halnak meg.

Krisztus nemcsak az elébe táruló kép miatt sírt. Korszakok bajának súlya nyomta. Látta a szörnyű következményeket, melyeket Isten törvényének áthágása okoz. Látta, hogy a világtörténelemben Ábel halálával kezdődően szakadatlan a harc a jó és a gonosz között. Végigtekintett az eljövendő éveken, és szenvedést, szomorúságot, könnyeket, halált látott - ez lesz az ember sorsa. Valamennyi korban, országban élt emberi család kínja átjárta szívét. A bűnös faj bajai lelkére nehezedtek, s könnyeinek forrása feltört, amikor arra vágyott, hogy minden bánaton enyhítsen.

"Jézus pedig újra felindulva magában, odamegy vala a sírhoz" (Jn 11:38). Lázárt egy sziklabarlangba temették, melynek nyílásához nehéz követ hengerítettek. "Vegyétek el a követ" (Jn 11:39) - mondta Krisztus. Márta azt gondolta, hogy csak egy pillantást szeretne vetni a halottra, s ellenkezett, mondván, hogy a testet már négy napja eltemették, s romlásnak indult. Ez az állítás még Lázár feltámasztása előtt hangzott el, így Krisztus ellenségei nem mondhatták, hogy csalás történt. Azelőtt a farizeusok hamis állításokat szivárogtattak ki Isten erejének csodás megnyilatkozásait illetően. Mikor Krisztus életre keltette Jairus leányát, így szólt: "A gyermek nem halt meg, hanem alszik" (Mk 5:39). Minthogy csak rövid ideig volt beteg, és halála után rögtön feltámadt, a farizeusok elhíresztelték: a gyermek nem halt meg, Krisztus Maga mondta, hogy csak elaludt. Azt a látszatot próbálták kelteni, hogy Krisztus nem tud betegséget gyógyítani, hanem a vak véletlen játszott közre csodáiban. Ebben az esetben azonban nem tagadhatták, hogy Lázár halott.


1 megjegyzés: