Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 28 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2028&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2028&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten, új fejezetet nyit a világ történelmében. Ez a nap annyira más, mint az összes többi a történelemben. Jézus néhány nappal korábban halálával megváltotta a világot, és az is különbözött minden naptól, de az tele volt szenvedéssel, fájdalommal, szomorúsággal, vérrel, halállal. Ennek ellenére nagyon fontos nap volt. Fontosabb, mint a feltámadásé, mert Jézus a halálával váltott meg bennünket, nem a feltámadásával. Ez a nap mégis olyan szép, ez a nap az életé, a feltámadásé, az új kezdeté, az izgalmaké, az örömé, a szép találkozásoké. Valami olyan kezdődik ezen a napon, ami egykor dicső befejezésben ér majd csúcspontjához, amikor majd hazamehetünk Atyánkhoz.
2. Isten jelenléte egyesekben félelmet, másokban örömet kelt. A harcedzett őröket halálfélelem fogta el az angyal jelenlététől, az asszonyok pedig nyugodt beszélgetésbe elegyednek vele. Az angyal bátorítja is őket erre, amikor azt mondja, hogy „ti ne féljetek.” Akik nincsenek megmentő kapcsolatba Istennel félnek, akik szeretik Őt örömet lelnek jelenlétében. Korábban az árusok a templomban hanyatt homlok menekültek Jézus elől, a gyermekek pedig az ölébe másztak. A Biblia megjövendöli, hogy a világ történelmének lezárásakor ez meg fog ismétlődni. Egyesek a sziklákhoz futnak és arra vágynak, hogy essenek rájuk, mások pedig örömmel kiáltják: „Íme a mi Istenünk, örüljünk és örvendezzünk szabadításának.”
3. Jézust nem lehetett a sírban tartani. Még akkor sem, ha őröket helyeztek a sírhoz. Még akkor sem, ha egy hatalmas követ helyeztek a sír bejáratához, még akkor sem, ha lepecsételték a sírt, még akkor sem, ha egyesek nagyon nem akarták, hogy kijöjjön. Az emberi erőlködések milyen gyengék voltak Isten hatalmának megnyilvánulásához képest. Szinte teljesen elhanyagolható. Isten figyelembe sem vette ezeket, csak tette a maga dolgát erővel, hatalommal és dicsőségesen.
4. Jézussal találkozni a legnagyszerűbb élmény. Jézus először az asszonyokat részesítette ebben a tapasztalatban, aztán pedig a tanítványokat. Még csak néhány nap telt el azóta, hogy a tanítványai elhagyták, megtagadták őt, hogy úgy érezték, minden reményük odavan. És most minden megváltozott. Találkoznak szerető Mesterükkel. Megérinthetik, megölelhetik, kérdezhetnek Tőle, beszélgethetnek Vele.
5. Isten megbízást ad. Jézus halála, feltámadása nem sokat ér, ha az emberek nem szereznek tudomást róla, ha nem döntenek mellette, nem lesznek a tanítványai. Éppen ezért Jézus megbízást ad a tanítványoknak, hogy menjenek el és tegyenek tanítványokká minden népeket. Biztosítja őket, hogy az Övé minden hatalom mennyen és földön, és ezt a hatalmat rendelkezésükre bocsátja munkájukhoz. Nem a császár a legnagyobb hatalom, hanem Jézus Krisztus, az Ő feltámadt Uruk.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. akinek ígéretei biztosak, beteljesednek – ha megígérte, hogy harmadnak feltámad, az meg is megtörténik
b. akinek hatalma végtelen – ha egy angyalnak a jelenlététől megrendült a föl, az őrök halálra rémülnek, milyen lesz az, amikor maga Isten megjelenik sok milliárd angyalával?
c. akinek a hatalmát az üres sír is igazolta
d. aki nem rója meg a még mindig kételkedő tanítványokat
e. aki minden embert üdvözíteni akar
f. aki minden gyermekét tanítványként küldi másokhoz
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne féljen a Te jelenlétedben. Adjad, hogy olyan szoros kapcsolatban legyen Veled, mint az asszonyok, akik nem féltek beszédbe elegyedni az angyallal. Adjad, hogy örömmel legyen a Te tanítványaid, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 58. fejezet
58. fejezet – „LÁZÁR, JÖJJ KI!” (3. rész)
A két nap során úgy tűnt, Krisztus figyelmen kívül hagyja az üzenetet, nem is beszélt Lázárról. A tanítványok Keresztelő Jánosra, Jézus előfutárára gondoltak. Csodálkoztak, miért engedte Jézus - akinek volt ereje hatalmas csodákat művelni -, hogy János börtönben sínylődjék, és erőszakos halállal haljon meg. Ilyen erő birtokában miért nem mentette meg Krisztus János életét? A kérdést gyakran felvetették a farizeusok, akik ezt megfellebbezhetetlen érvként hozták föl Krisztus Istenfiúságával szemben. A Megváltó figyelmeztette tanítványait a próbákra, veszteségekre, üldöztetésre. Elhagyná őket a próbában? Néhányan megkérdezték, nem hibázta-e el küldetését? Mindannyian mélyen megrendültek.
Két napi várakozás után Jézus így szólt tanítványaihoz: "Menjünk ismét Júdeába" (Jn 11:7). A tanítványok feltették a kérdést, ha Jézus Júdeába akar menni, miért várt két napot? Leginkább azonban az aggódás foglalkoztatta őket Krisztusért és önmagukért. Csak veszélyt láttak azon az úton, melyen épp elindultak. "Mester, - mondták - most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra odamégy? Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak?" (Jn 11:8-9). Atyám vezetése alatt állok, amíg az Ő akaratát cselekszem, életem biztonságban van. Az én napom tizenkét órája még nem telt le. Napom utolsó szakaszához érkeztem, de amíg valamennyi időm is hátra van, addig biztonságban vagyok.
"Ha valaki nappal jár, - folytatta - nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát" (Jn 11:9). Aki Isten akaratát cselekszi, az Isten által kijelölt ösvényen jár, az nem botlik meg, nem esik el. Isten vezérlő Lelkének világossága tisztán érzékelteti kötelességét, és egyenesen vezeti munkája végeztéig. "De aki éjjel jár, megbotlik, meri nincsen abban világosság" (Jn 11:10). Aki a maga választotta ösvényen jár, ahová Isten nem hívta, az megbotlik. Számára a nap éjbe fordul, s bárhol jár, nem lesz biztonságban.
"Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt" (Jn 11:11). "Lázár, a mi barátunk, elaludt. "Milyen érzékletes szavak! Milyen tökéletes együttérzés! A tanítványok arra a veszélyre gondoltak, mely Mesterüket a jeruzsálemi úton fenyegeti, s csaknem elfeledkeztek a gyászoló családról. Nem így Krisztus. A tanítványok érezték a feddést. Csalódtak, mert Krisztus nem válaszolt azonnal az üzenetre. A kísértés azt sugallta, hogy Ő mégsem szereti oly gyöngéden Lázárt és nővéreit, mint hitték, máskülönben sietett volna vissza a küldönccel. E szavak azonban: "Lázár, a mi barátunk, elaludt" (Jn 11:11), felébresztették a helyes érzéseket agyukban. Meggyőződtek róla, hogy Krisztus nem feledkezett meg szenvedő barátairól.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés