Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 11 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2011&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2011&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Jézus felkészíti azokat, akikért életét adja. Jézus megsokszorozta földi tevékenységének hatékonyságát azzal, hogy tanítványait erővel, hatalommal ruházza fel és kiküldi őket szolgálni. Ő sem marad tétlen, elkezdi bejárni a településeket, prédikál Isten országáról, és bemutatja az embereknek, hogy milyen az az Isten, aki közösségre akar lépni velük és aki életét adja érettük.
2. Isten eloszlatja a kételyeket. A börtönben levő Keresztelő Jánost kételyek fogják el, hogy vajon Jézus tényleg a Messiás. Jézus nem hagyja Őt kételyek között, hanem olyan ószövetségi szakasz üzenetét küldi el neki, amivel minden kétséget kizár szolgálata felől. Ezt üzeni: „vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium.”
3. Isten értékeli szolgálatunkat. Keresztelő János úgy érezte, hogy szolgálatát senki sem értékelte. Jézus viszont a legelismerőbb szavakat mondta róla, hogy: János próféta, sőt prófétánál is nagyobb. Illéshez hasonlítja. Azonosítja azzal a valakivel, aki a Messiás útkészítője lesz. Isten tudja, hogy szolgái néha elcsüggednek és nehéz napokat élnek át, de nem hagyja őket magukra. Elismeri, bátorítja, erősíti őket.
4. Isten gazdag lehetőségeket biztosit a megtérésre. Egyesek azt érzik, hogy nekik nem adattak lehetőségek. Úgy gondolják, hogy Isten másokkal kivételez. Nekik vannak lehetőségeik, velük történnek csodák, az ő imáik választ kapnak. Jézus ebben a fejezetben felsorolja, hogy milyen sok lehetőséget kapott Korazin, Betsaida és Kapernaum. Milyen sokat dolgozott érettük, és mégsem tértek meg. Nem éltek a gazdag lehetőséggel. Az ítéletben nem lesz senki, aki azt mondhatja, hogy Isten többet is tehetett volna érte.
5. Isten nem az ítélet szavaiban gyönyörködik, hanem a kegyelem, a megoldás, a megnyugtatás és az ígéret szavaiban. Miután Jézus ítéletet hirdetett az engedetlen és lázadó városokra, nem ezzel fejezte be mondanivalóját, hanem az ígéret és a jó tanács szép szavaival: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki aktívan dolgozik gyermekei megmentésén
b. aki bátorítja, vigasztalja és eligazítja kétségek között vergődő gyermekeit
c. aki nem fukarkodik a dicséret szavaival
d. aki tudja, hogy az emberek mindenben kifogásokat találnak és mindent megkritizálnak (Keresztelő Jánost és Jézust is)
e. aki kinyilatkoztatja magát még a tudatlanoknak és a perifériára szorul embereknek is
f. aki igazi meghitt és szoros kapcsolatot tart fenn Fiával
g. aki magához fogadja a megterhelteket és segít hordozni terheiket
Ima éretted: Istenem, kérlek, oszlass el minden kételyt az olvasó szívében afelől, hogy Te az vagy, akinek lenned kell. Adjad, hogy minden terhét és gondját Reád vesse és békére leljen szívében, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 52-53. fejezet
53. fejezet – AZ UTOLSÓ ÚT GALILEÁBÓL (4. rész)
Amikor a hetven tanítvány Krisztus szavait hallgatta, a Szentlélek elméjükbe véste az élő valóságot, és lelkük tábláira írta az igazságot. Noha tömegek vették körül őket, úgy érezték, mintha csak magukban lettek volna Istennel.
Jézus tudta, hogy megragadta őket ez óra ihlete, és "örvendeze [...] lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni" (Lk 10:21-22).
A világ által tisztelt emberek, az úgynevezett nagyok és bölcsek dicsőített bölcsességük ellenére sem voltak képesek felismerni Krisztus jellemét. Külső megjelenése és a megaláztatás alapján ítélték meg, mely emberi lényként érte. A halászoknak és vámszedőknek azonban megadatott, hogy lássák a Láthatatlant. Még a tanítványok sem tudták mindazt megérteni, amit Jézus elébük kívánt tárni, de időről-időre mikor alárendelték magukat a Szentlélek erejének - megvilágosodott elméjük. Felismerték, hogy emberi természetbe öltözve a hatalmas Isten van jelen köztük. Jézus örvendett, mert erre az ismeretre nem jutottak el a bölcsek és értelmesek, viszont feltárult ezen alázatos férfiak előtt. Gyakran, amikor az Ótestamentumi Írásokat magyarázta, és megmutatta, hogy azok rá és engesztelő munkájára vonatkoznak, a tanítványokat áthatotta a Szentlélek, és mennyei légkörbe emelkedtek. Világosabban megértették a próféták által szólt lelki igazságokat, mint maguk az eredeti írók. Ezentúl úgy olvasták az Ótestamentumi Írásokat, mint Isten új kinyilatkoztatását, nem pedig mint az írástudók és farizeusok tantételeit vagy mint halott bölcs emberek kijelentéseit. Látták Őt, "akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad" (Jn 14:17).
Az egyetlen mód, ahogyan az igazság tökéletesebb megértésére juthatunk, ha Krisztus Lelke által szívünket szelíd, alárendelt állapotban őrizzük meg. Meg kell tisztítani a lelket a hiúságtól és büszkeségtől, meg kell üresíteni mindentől, ami addig birtokolta, s Krisztusnak kell uralkodnia benne. Az emberi tudomány túlságosan korlátozott, nem foghatja föl az engesztelést. A megváltás terve oly messze ható, hogy a filozófia nem magyarázhatja meg. Mindig fennmarad egy rejtély, melybe a legmélyebb okoskodás sem pillanthat be. Az üdvösség tudományát nem lehet megmagyarázni, csak tapasztalatok által megismerni. Csak az érzékelheti a Megváltó értékét, aki látja saját bűnösségét.
Krisztus rengeteget oktatta a népet, miközben lassan haladt Galileából Jeruzsálem felé. Az emberek mohón itták szavait. Pereában és Galileában kevésbé vezérelte az embereket a zsidó vakhit, mint Júdeában, s tanításai visszhangra leltek szívükben.
Krisztus sok példázatát szolgálatának utolsó hónapjaiban mondta el. A papok és vének egyre növekvő keserűséggel üldözték, ezért figyelmeztetéseit jelképekbe öltöztette számukra. Nem érthették félre mondanivalóját, de semmit sem találtak szavaiban, aminek alapján vádat emelhettek volna ellene. A farizeus és a vámszedő példázatában az öntelt ima: "Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek" éles ellentétben áll a bűnbánó könyörgéssel: "Légy irgalmas nékem bűnösnek!" (Lk 18:11.13) Így feddte meg Krisztus a zsidók képmutatását. A terméketlen fügefáról, valamint a nagy vacsoráról szóló példázataiban előrevetítette a megtéretlen nemzetre váró sorsot. Akik megvetően visszautasították az evangéliumi lakomára szóló felhívást, most hallották figyelmeztető szavait: "Mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat" (Lk 14:24).
A tanítványok nagyon becses tanítást kaptak. A kitartó özvegy és az éjfélkor kenyérért könyörgő barát példázatai új erőt kölcsönöztek szavainak: "Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek" (Lk 11:9). Ingatag hitüket sokszor megerősítette, hogy visszaemlékeztek Krisztus szavaira: "Az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, akik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar" (Lk 18: 7-8).
Krisztus megismételte az elveszett juh gyönyörű példázatát. A tanulságot még jobban kiemelte az elveszett drakhmáról, továbbá a tékozló fiúról szóló példázattal. A tanítványok akkor még nem tudták teljesen fölmérni ezeknek a tanításoknak az erejét, de a Szentlélek kitöltetése után, amikor tanúi voltak a pogányok egybegyűjtésének és a zsidók irigy dühének, jobban megértették a tékozló fiú tanulságát, és örvendeztek Krisztus szavainak "Vigadnod és örülnöd kellene hát," "mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott" (Lk 15:32.24). Midőn Mesterük nevében elindultak, s szembenéztek szegénységgel és üldöztetéssel, szívük gyakran erőt merített abból, hogy ismételgették bátorítását, melyet ezen az utolsó úton hallottak: "Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot. Adjátok el amitek van, és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti. Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is" (Lk 12:32-34).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés