Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 5 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%205&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%205&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a helyére fordítja a feje tetejére állt világunkat. A Hegyi beszédet olvasva az az érzésünk támad, hogy Jézus a feje tetejére állítja az akkori társadalom értékrendjét, azonban a valóság az, hogy a helyes értékrend az, amelyet a Hegyi beszéd bemutat, amelyben a lelki szegények a boldogok, azok, akik sírnak, akik éhezik és szomjuhozzák az igazságot, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességre igyekezők stb. Ennek a helyreállításnak azonban ára van. Áldozat és küzdelem árán érhető el. A bűnös ember ezt akarja megkerülni, de aki hisz, annak a látszólagos ellentmondás eltűnik, kisimul és számára is az isteni rend válik alapérvényűvé.
2. A visszaállított értékrend Isten jellemét tükrözi. Ha megengedjük, hogy Isten helyreállítsa a feje tetejére állt értékrendet életünkben, Istent fogjuk bemutatni. Só leszünk környezetünk számára, amely megízesíti embertársaink életét, a világ világossága leszünk az erkölcsi sötétségben veszteglő világ számára. Az emberek ebben a világosságban meg fogják találni az Istenhez vezető utat; hegyen épített város leszünk, ahol az emberek messziről is meg fogják látni Isten jellemének a szépségét, ahogy a 16. vers mondja: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”
3. Isten törvénye a helyreállított értékrend alapdokumentuma. Amikor Jézus helyreállította a helyes értékrendet, sokan azzal vádolták, hogy Isten törvényét helyezi hatályon kívülre. Ő azonban világossá tette, hogy ennek épp az ellenkezője az igaz. Az Ószövetségben a Tízparancsolat Isten jellemének a törvénye volt, az Újszövetségben a Hegyi beszéd Isten jellemének a megfogalmazása.
4. Jézus nem eltörölte, hanem betöltötte Isten törvényét. E.G. White így ír erről a Jézus élete című könyvben: „Krisztus idejében az volt az ember legnagyobb becsapása, hogy az igazság puszta igenlése már jogosultságot jelentett az üdvösségre. Az emberiség tapasztalhatta, hogy az igazság elméleti ismerete elégtelennek bizonyult a lélek megmentéséhez, és nem termi meg az igazság gyümölcseit. Az ún. teológiai igazság iránti buzgó tisztelet gyakran együtt jár a való igazság gyűlöletével. …A Krisztus által tanított igazság a szív és az élet alkalmazkodását jelenti Isten kinyilatkoztatott akaratához.”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki a legjobbra és legszebbre tanítja az embereket
b. aki észreveszi, ha sír valaki, és megvigasztalja őt
c. aki irgalmas és értékeli azt, ha az ember is irgalmas
d. aki a béke kedvelője és a béke teremtője
e. aki megbecsüli azokat, akik érette szenvednek háborúságot
f. akinek az értékrendje nem változik. Az emberé változott meg, ezért nem az istenin kell változtatni, hanem az emberin
g. aki azt akarja, hogy az igazságunk több legyen a látszatnál
h. aki nem szereti, ha az emberek haragszanak egymásra, vagy csúnya megjegyzéseket tesznek egymásra
i. aki nem örül a házasságok felbomlásának
j. aki nem szereti a bosszúállást
k. aki a jókra és a rosszakra is árasztja áldásait
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megengedje Neked, hogy helyére állítsd lelki világát és értékrendjét. Adjad, hogy tudja, csak így lehet boldog, csak így lehet áldott, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 52-53. fejezet
52. fejezet – A JÓ PÁSZTOR (1. rész)
János 10:1-30.
"Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. [...] Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért" (Jn 10:11.14-15).
Jézus újból megtalálta az utat hallgatói értelméhez, számukra jól ismert példák segítségével. A Lélek befolyását a hideg, üdítő vízhez hasonlította. Úgy mutatkozott be, mint aki a világosság, az élet forrása, öröm a természetnek és az embernek. Most gyönyörű pásztorképben mutatja be kapcsolatát a Benne hivőkkel. Hallgatói számára nem találhatott volna ennél ismerősebb képet. Ez Krisztus szavai által örökre összekapcsolódott személyével. Sohasem nézhették a tanítványok a nyájukat terelő pásztorokat anélkül, hogy ne emlékeztek volna a Megváltó tanítására. Minden hű pásztorban Krisztust látták. Minden gyámoltalan, tehetetlen nyájban önmagukat látták.
Ésaiás próféta ezt a jelképet alkalmazta a Messiás küldetésére a vigasztaló szavakkal: "Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek! [...] Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében hordozza"(Ésa 40:9.11). Dávid így énekelt: "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm" (Zsolt 23:1). A Szentlélek Ezékiel által kijelentette: "És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket. [...] Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem. [...] És szerzek ővelük békességnek frigyét. [...] És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, [...] és laknak bátorságosan, s nem lesz, aki felijessze őket" (Ez 34:23.16.25.28).
Krisztus magára alkalmazta ezeket a próféciákat, és megmutatta, milyen ellentét feszül a saját- és Izrael vezetőinek jelleme között. A farizeusok éppen kirekesztettek valakit az akolból, mert volt bátorsága tanúsítani Krisztus erejét. Elszakítottak egy lelket, akit az igaz Pásztor magához vonzott. Ezzel kimutatták, mennyire nincs fogalmuk a rájuk bízott munkáról, mennyire méltatlanok megbízatásukra, hogy a nyáj pásztorai legyenek. Jézus most elébük tárta köztük és a Jó Pásztor közötti ellentétet, és önmagára mutatott, mint az Úr nyájának valódi őrizőjére. Még mielőtt ezt tette volna, egy másik jelkép segítségével beszélt önmagáról. {DA 477.1}
Így szólt: "Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az" (Jn 10:1-2). A farizeusok nem vették észre, hogy ezek a szavak ellenük irányulnak. Szívükben még ennek értelmén töprengtek, amikor Jézus világosan kijelentette: "Én vagyok az ajtó: ha valaki énrajtam megy be, megtartatik, és bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek" (Jn 10:9-10).
Krisztus Isten aklának ajtaja. Ősidőktől fogva minden gyermeke ezen az ajtón át léphetett be. Az előképek mutatják, a jelképek előrevetítik, a próféták kinyilatkoztatásai jelzik, a tanítványoknak adott leckék feltárják, az ember fiaiért művelt csodák beszélik, hogy Jézusban látták Istennek ama bárányát, "aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1:29), s az emberek általa kerültek kegyelmének nyájába. Sokan jöttek, akik egyéb dolgokra irányították a világ figyelmét. Ceremóniákat, vallási rendszereket találtak ki, mert ezek által reméltek megigazulást, megbékélést Istennel, így akartak bejutni aklába. Az egyetlen ajtó azonban Krisztus, és aki valami mást próbál Krisztus helyére beékelni vagy más úton akar az akolba jutni, az tolvaj, rabló. {DA 477.3}
A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett ige híven írja le a hamis pásztorokat: "A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok, [...] hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk" (Ez 34:4).
Filozófusok, tanítók minden korban elméleteket adtak elő a világnak, hogy kielégítsék a lélek szükségleteit. Minden pogány népnek megvoltak a maguk nagy tanítói és vallási rendszerei, melyek Krisztusétól eltérő megváltást ajánlottak. Az emberek szemét elfordították az Atya arcáról, s szívük félt Attól, Akitől csak áldást kaptak. Munkájuk arra irányult, hogy megfosszák Istent attól, ami a teremtés és megváltás jogán az Övé. Ezek a hamis tanítók az embereket is megrabolják. Emberi lények milliói kötődnek szorosan hamis vallásokhoz szolgai félelem rabságában, lélektelen közömbösségben robotolnak mint az igavonó barmok, megfosztva reménytől, örömtől, kilátásoktól itt a földön, tompa félelemmel a túlvilágra nézve. Egyedül Isten kegyelmének evangéliuma emelheti föl a lelket. Ha Istennek Fiában megnyilvánuló szeretetét szemléljük, szívünk megmozdul, s a lélek erői semmi máshoz nem hasonlíthatóan ébrednek föl. Krisztus eljött, hogy újraalkossa Isten képmását az emberben, s aki az embert elfordítja Krisztustól, az az igazi fejlődés forrásától fordítja el: megfosztja az élet reménységétől, céljától és dicsőségétől. Tolvaj és rabló tehát.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés