2024. augusztus 6., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 6 - KEDD - Máté evangéliuma 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%207&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten magára vállalja az ítéletet.  Azt a törtvényszerűséget találjuk ebben a fejezetben, hogy aki ítél, azt meg fogják ítélni. Nekünk embereknek ez rosszul hangzik, mert biztosan vétkesen kerülnénk ki. Ha viszont Istent ítélik meg, számára ez semmilyen veszéllyel nem jár, mert nincs olyan ítélet, amely bármilyen hibát találhatna benne. Így Ő bátran áll az ítélet elé. A Hármas angyali üzenetben azt olvassuk, hogy „eljött az Ő ítéletének órája.” Engem viszont óv az ítélkezéstől, mert engem az ítélet bűnösnek talál. Ezért hagyjuk az ítéletet az igazságosan ítélőre!       

2.    Isten különbözik minden mástól az egész világegyetemben. Az ebben való hitünket fejezzük ki, amikor megkülönböztetett figyelemmel viszonyulunk Istenhez, és az Ő dolgaihoz. Ezért mondja ez a fejezet, hogy ne dobjuk a disznók elé azt, ami szent. 

3.    Isten jobbat ad nekünk annál, mint amit kérünk. Jézus felteszi a kérdést, hogy ki az, akinek, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Az ember nem ad rosszabbat a fiának annál, mint amit kér. Hogyan képzelnénk akkor az Istenről, hogy rosszabb minőséget adna annál, mint, amit Tőle kérünk? Isten mindig jó ajándékot és tökéletes ajándékot ad. Nála nincs gyenge minőség vagy másodosztály.  

4.    Isten tudja, hogy mit érzünk. Isten tudja, hogy mi esik rosszul nekünk, ezért nem akar olyat tenni velünk. Az aranyszabályban felhívja a figyelmünket arra, hogy ami nekünk rosszul esne, azt ne tegyük másokkal és arra is bátorít, hogy ami viszont jól esik nekünk, azt tegyük másokkal. Ez az igazi empátia.

5.    Isten megalapozott életet szeretne biztosítani számunkra. Világunkban minden olyan viszonylagos és bizonytalan. A világ nem tud olyan dolgot ígérni, ami biztonságot biztosít. Gyorsan elveszíthetünk mindent, amiben biztonságunkat reméltük. Viszont arról biztosít bennünket, hogy ma komolyan vesszük azt, amit mond nekünk, olyan biztos alapot képezünk, mint a kőszikla, és az arra épített ház, amit semmi nem tud veszélyeztetni.   

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki nem úgy ítél, mint mi emberek. Nála irgalom és együttérzés van

b.    aki szent, szentségben lakozik, de nem zárkózik el az embertől

c.    aki várja, hogy keressük Őt és kérjünk Tőle

d.    aki a legjobbat adja nekünk

e.    aki azt akarja, hogy bemenjünk az Életre

f.      aki óv hamis tanítóktól, az olyan emberektől, akik elfordíthatnak bennünket Tőle

g.    aki nem teljesítményt vár el tőlünk, hanem az Ő ismeretét, ami meghitt bensőséges kapcsolatot jelent

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja és örüljön annak, hogy Te mindig jobbat adsz neki, mint, amit kér vagy el tud képzelni. Adjad, hogy életét a Kősziklára építse, amit senki és semmi meg nem tud ingatni, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 52-53. fejezet

52. fejezet – A JÓ PÁSZTOR (3. rész)

Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. "Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy" (Jn 10:4). A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös - Jézus végigment rajta. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott.

Bár felemelkedett Isten színe elé, s osztozik a világegyetem trónján, Jézus mit sem veszített irgalmas természetéből. Ugyanaz a kedves, együttérző szív ma is nyitva áll az emberiség minden keserve számára. Kinyújtja átszegezett kezét, hogy még bővebb áldást osszon a világban népének. "És soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből" (Jn 10:28). Aki átadta magát Krisztusnak, az többet ér szemében, mint az egész világ. A Megváltó egy emberért is vállalta volna a Kálvária haláltusáját, hogy megmentse országa számára. Sohasem mond le egyről sem, akiért meghalt. Hacsak követői nem döntenek úgy, hogy elhagyják, szorosan tartja őket.

Minden próbánkban olyan segítőnk van, Aki sohasem bukik el. Sohasem hagy minket egyedül harcolni a kísértéssel, küzdeni a gonosszal, hogy végül a terhek és a bánat összetörjenek. Bár most elrejtőzött a halandó szemek elől, hit-fülünkkel hallhatjuk hangját: Ne félj, veled vagyok! "Én vagyok az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké" (Jel 1:18). Elviseltem bánatotokat, megtapasztaltam küzdelmeiteket, szembenéztem kísértéseitekkel. Ismerem könnyeiteket: én is sírtam. Ismerem a fájdalmat, mely túlságosan mély, semhogy emberi fül számára kibeszélhető lenne. Ne gondold, hogy elhagyatott, elfeledett vagy. Ha bánatodra egyetlen húr sem rezdül egyetlen emberi szívben sem, nézz rám, és élsz. "A hegyek eltávoznak, és a halmok megrendülnek; de az én irgalmasságom tőled el nem távozik és békességem szövetsége meg nem rendül, így szól könyörülő Urad" (Ésa 54:10).

Bármennyire is szereti egy pásztor a juhait, fiait és leányait még jobban szereti. Jézus nemcsak a mi pásztorunk. Ő a mi örökkévaló Atyánk is. Ezt mondja: "Ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát" (Jn 10:14-15). Micsoda kijelentés! Az egyszülött Fiú, - aki az Atya keblén van, akit az Atya így nevez: "a férfiú, [...] aki nékem társam" (Zak 13:7) - és az örök Isten közti kapcsolat szemlélteti a közösséget Krisztus és földi gyermekei között!

Mivel Atyjának ajándékai vagyunk, munkájának jutalma, Jézus szeret minket. Gyermekeiként szeret. Szeret téged is! Maga a menny sem nyújthat sem jobbat, sem nagyobbat. Bízzál tehát!

Jézus azokra a lelkekre is gondolt szerte a világon, akiket a hamis pásztorok félrevezettek. Azokat, akik szétszóródtak a farkasok között, össze akarta őket gyűjteni, mint az Ő legelőjének juhait, s így szólt: "más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor" (Jn 10:16).

"Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt" (Jn 10:17). Azaz: az én Atyám úgy szeretett titeket, hogy még jobban szeret engem, mert életemet adtam megváltásotokért. Helyettesetek, kezesetek lettem, letettem életemet, hogy felvegyem a ti tartozásotokat, törvényszegéseiteket, s ezzel drágább lettem Atyám szemében. {DA 483.5}  

"Én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el éntőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét. felvenni azt" (Jn 10:17-18). Krisztus az emberi család tagjaként halandó volt, de Istenként az élet kútfejeként buzgott a világ számára. Ellenállhatott volna a halál közeledtének, visszautasíthatta volna, hogy uralma alá kerüljön, ezzel szemben Ő önként letette életét, hogy világosságra hozza az életet és a halhatatlanságot. Hordozta a világ bűneit, elszenvedte átkát, feláldozta életét, hogy az ember ne haljon meg örökre. "Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá. [...] Ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:4-6).   

1 megjegyzés: