2024. augusztus 22., csütörtök

Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 22 - CSÜTÖRTÖK - Máté evangéliuma 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 23 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2023&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2023&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem fogadja el a látszatvallást. Ez a fejezet sokféleképpen és különböző oldalról vizsgálja ezt a kérdést. A farizeusok szentnek és igaznak akartak tűnni, ezért látszat dolgokat tettek, másoktól szigorú dolgokat követeltek meg, viszont ők maguk kivonták magukat ez alól. Ezt olvassuk róluk: „Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani.” Cselekedetük azért volt elítélendő Isten szemében, mert a hitéletet, az Istennek való szolgálatot terhessé, visszataszítóvá tették az emberek számára.          

2.    Isten széppé és örömteljessé akarja tenni a Neki való szolgálatot.  A farizeusokat ezért ítéli el Jézus, mert ennek a megtapasztalásában és megélésében akadályozzák az embereket. Jézus azt mondja, hogy egyrészt becsapják magukat, mert noha úgy gondolják, hogy Isten országának az örökösei, de Jézus azt mondja, hogy nem fognak bemenni abba az országba, másrészt viszont másokat is akadályoznak, hogy bemenjenek.

3.    Isten elítéli azokat, akik másokat akadályoznak a Vele való kapcsolatukban. Isten többször is hangot ad ennek az aggodalmának a Bibliában. Itt így olvassuk: „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt.” Furcsa, de így van, akadályozhatunk embereket az üdvösség elérésében.  

4.    Isten elítéli az elvakultságot. Miközben Jézus hallgatói elítélték azokat a régi őseiket, akik üldözték a prófétákat és Isten küldötteit, és emlékműveket állítottak azoknak, akik üldöztetést szenvedtek, nem vették észre, hogy ők pontosan ezt teszik, sőt még súlyosabbat is, mert magát a Messiást, Isten Fiát, a Megváltót üldözték és készek voltak arra, hogy megöljék Őt. 

5.    Isten elsiratja elvakult népét. Jézus sír Jeruzsálem fölött, és elmondja, hogy milyen sokszor próbálkozott észhez téríteni őket. Az ószövetségi Izrael bűneit ismételték, amelyeket annyit ostoroztak a próféták, de a nép nem tért meg, és a mostaniak is ugyanazokat a bűnöket ismétlik. Jézus nagyon kemény ítéletet mond rájuk: „elhagyottá lesz a ti házatok.” Korábban még az „én Atyám házának” nevezi a templomot, most pedig, azt mondja, hogy ez már nem az Ő háza, hanem a „ti házatok.” Istennek még a saját házáról is le kellett mondania gonosz, lázadó magaratásuk miatt.        

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki tükröt tart népe szeme elé és keményen szembesíti önmagukkal

b.    aki az egyetlen igazi Mester és igazi Tanító

c.    aki kiáll a kisemmizettek mellett

d.    aki az „igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget” értékeli

e.    akit nem lehet külsőségekkel meghatni

f.      aki mögé lát a tetteknek és ismeri az igaz indítékokat

g.    aki oltalmába akarja venni gyermekeit, miként a tyúk a csirkéit

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy vallása ne látszatvallás legyen, adjad, hogy senki se akadályozza őt a Veled való kapcsolatában, és adjad, hogy ő se akadályozzon senkit, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 56-57. fejezet

57. fejezet – „EGY FOGYATKOZÁSOD VAN” (2. rész)

Jézus a főemberben épp azt a segítséget látta, melyre szüksége volt - amennyiben az ifjú hajlandó együttműködni Vele üdvözítő munkájában. Ha Krisztus irányítása alá helyezi magát, nagy erővel dolgozhat a jóért. A főember jelentős mértékben képviselhette volna Krisztust, mert képzettsége - ha egyesül a Megváltóval - lehetővé tette volna, hogy mennyei befolyást gyakoroljon az emberekre. Krisztus belelátott jellemébe, és szerette őt. A főember szívében is szeretet ébredt Krisztus iránt, hiszen a szeretet szeretetet szül. Jézus szerette volna munkatársának látni őt. Önmagához hasonlóvá kívánta tenni, tükörré, mely Isten képmását veri vissza. Vágyott kibontakoztatni jellemének kiválóságát, s megszentelni azt a Mester szolgálatára. Ha a főember ekkor átadta volna magát Krisztusnak, az Ő jelenlétének légkörében növekedhetett volna. Ha ilyen irányban dönt, milyen másképp alakult volna a jövője!

"Egy fogyatkozásod van" (Mk 10:21) - mondta Jézus. "Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem" (Mt 19:21). Krisztus olvasott a főember szívében. Csak egy fogyatkozása volt: egy életfontosságú elv. Lelkének szüksége volt Isten szeretetére. Ez a hiányosság, ha nem pótolja, végzetes lesz számára - egész természetét megrontja. Az önzés erősödik az elnézés által. Ha be akarja fogadni Isten szeretetét, le kell mondania arról, hogy önmagát szeresse a legfőképpen.

Krisztus próbára tette ezt a férfit. Felszólította: válasszon a mennyei kincs és a világi nagyság között. Krisztus követése biztosítja számára a mennyei kincset. Ehhez az ént alá kell rendelni: akaratát Krisztus irányítása alá kell helyezni. Isten igazi szentségét ajánlotta fel az ifjú főembernek. Azt a kiváltságot kapta, hogy Isten fia lehet, Krisztus örököstársa a mennyei kincsek tekintetében. Azonban fel kell vennie a keresztet és követnie kell a Megváltót az önmegtagadás ösvényén.

Krisztus szavai valós meghívást tartalmaztak a főember számára: "Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok" (Józs 24:15). Előtte állt a döntés. Jézus sóvárogta megtérését. Rámutatott jellemének beteg pontjára, s mély érdeklődéssel figyelte a kimenetelt, miközben az ifjú mérlegelte a kérdést. Ha úgy határoz, hogy követi Krisztust, mindenben engedelmeskednie kell szavának. Le kell mondania becsvágyó terveiről. Milyen komoly, aggódó vágyakozással, milyen lelki éhséggel figyelte a Megváltó a fiatalembert, remélve, hogy enged a Szentlélek hívásának!

1 megjegyzés: