Higgyetek az Ő prófétáinak - augusztus 3 - SZOMBAT - Máté evangéliuma 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 4 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%204&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%204+-&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.   Isten értünk vívja ki a győzelmet.  Jézus első nagy győzelméről olvashatunk ebben a fejezetben. Sátán már csecsemőként is támadta, de most újabb hatalmas támadást indított ellene. Jézus mindkét esetben fizikailag a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb állapotában győzött. Egy csecsemőnél nincs kiszolgáltatottabb lény, de Sátán mégsem tudta legyőzni. Ebben a fejezetben az étlen és szomjan töltött 40 nap után szintén legyengült fizikai állapotban állt szembe Sátán kísértéseivel. Mások úgy készülnek életük nagy megpróbáltatásaira, hogy edzenek, jól táplálkoznak, hogy legyen erejük, Jézus viszont szinte szándékosan legyengítette magát a 40 nap böjttel és megmutatta, hogy az ember a leggyengébb állapotában is győzni tud Isten erejével, mert a keresztény ember ereje az Istenben van és nem önmagában.      

2.   Istent Igéje a védelem. Jézus mindhárom kísértésében az Igére hivatkozva győzött: „Meg van írva.” Nem mintha az Igére való hivatkozásban valami varázserő lenne, hanem ezzel jelezte, hogy Ő az Isten mellett és az Isten útja mellett dönt. Sátán felajánlott Neki más utakat, de ezektől elfordult és odafordult Istenhez. A „meg van írja” kifejezéssel tudtul adta a Sátánnak, hogy Ő Isten akaratát választja, Isten akarata pedig az Ő Igéjében található meg. Amikor kísértésbe kerülünk, nem fogunk győzni azzal, hogy azt ismételjük, hogy „meg van írva”, hanem azzal, hogy Isten akaratát és útját választjuk, ami a Bibliában van megírva.

3.   Isten fiai vagyunk. Sátán azt akarta, hogy Jézus kezdjen el kételkedni ebben. Jézus identitását akarta összezavarni. Jézus tudta, hogy Ő Isten Fia, és ezt nem engedte kétségbe vonni. Ezért győzött. Jézus ellensége, aki a mi ellenségünk is ezt akarja megkérdőjelezni bennünk is. Hisszük-e, hogy Isten fiai vagyunk? Jézus a keresztségekor hallotta, amint az Atya azt mondta, hogy Jézus a Fia. Tegnap feltettük a kérdést, hogy mi hallottuk-e már Isten hangját, amikor azt mondta, hogy mi az Ő szeretett gyermekei vagyunk? Ha hallottuk, emlékezzünk rá és ne feledjük el, mert ez a mi győzelmünk kulcsa is.

4.   Isten gondoskodik az Ő evangéliumának terjedéséről. Keresztelő Jánosról, aki arról prédikált, hogy elérkezett az Isten országa azt olvassuk, hogy börtönbe került. Úgy néz ki, hogy már nincs, aki tovább hirdesse az üzenetet, viszont ez a fejezet arról szól, hogy Jézus elkezdet hirdetni, hogy elközelített a mennyek országa, pontosan azt az üzenetet, amelyet Keresztelő János is hirdetett, és tanítványokat is elhívott, akik szintén ugyanazt tették. Sátán elhallgattatta Keresztelő Jánost, de nem hallgattatta el az evangéliumot, mert Jézus elkezdte hirdetni és a tanítványok is hirdették és mi is hirdetjük ma. Ha Sátán nem tudta elhallgattatni az evangéliumot akkor, ma sem fogja tudni. Isten evangéliuma célba ér.

5.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki nem hagyta el Fiát a legnehezebb körülmények között sem

b.   akiben érdemes hinni és bízni

c.    aki soha nem változtat azon, hogy mi a fiai vagyunk

d.   aki nem engedi, hogy Sátán diktáljon Neki

e.   aki egyedül méltó az imádatunkra és hódolatunkra

f.     aki nem engedi át Sátánnak azt, ami az Övé

g.   aki megengedi ugyan, hogy gyermekei nehéz helyzetekbe kerüljenek, de aki soha nem hagyja őket magukra

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy ne essen kétségbe, amikor gyengének érzi magát, mert a keresztény hatalma a saját gyengeségében és Isten hatalmában van, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet

51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (7. rész)

A vak először nézett Gyógyítójának arcába. Látta a tanács előtt zavart, izgatott szüleit, látta a vének fenyegető arcát, most tekintete megpihent Jézus szerető, békés ábrázatán. Már előbb - noha ez sokba került neki - elismerte, hogy Ő isteni erő közvetítője, most pedig magasabb kinyilatkoztatásban részesült.

A Megváltó kérdésére: "Hiszel-é te az Isten Fiában?" a vak kérdéssel válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt: "Láttad is őt, és aki beszél veled, az az" (Jn 9: 35-37). A férfi a Megváltó lábához vetette magát, és imádta Őt. Nemcsak természetes látását nyerte vissza, hanem értelmének szemei is megnyíltak. Krisztus megnyilatkozott lelkének, ő pedig elfogadta, mint Isten Küldöttjét.

A farizeusok egy csoportja odagyűlt, s láttukra Jézus elgondolkozott, milyen ellentétes eredménye lett szavainak és tetteinek. Így szólt: "Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek" (Jn 9:39). Krisztus azért jött, hogy megnyissa a vakok szemeit, világosságot árasszon a sötétségben ülőkre. Kijelentette, hogy Ő a világ világossága, és az imént művelt csodája küldetésének hitelesítését szolgálja. Az emberek, akik látták a Megváltót ittjártakor, abban az előjogban részesültek, hogy tökéletesebb kinyilatkoztatást láttak az isteni jelenlétről, mint amit azelőtt valaha is kapott a világ. Az istenismeret tökéletesebben feltárult előttük. Ám ugyanebben a kinyilatkoztatásban ítélet is elhangzott az emberek fölött. Jellemük megpróbáltatott, sorsuk meghatároztatott.

Az isteni erő megnyilatkozása nyomán - mely a vaknak visszaadta természetes és lelki látását - a farizeusok még mélyebb sötétségbe sodródtak. Krisztus hallgatói közül néhányan, mivel érezték, hogy szavai nekik szólnak, megkérdezték: "Avagy mi is vakok vagyunk-é?" Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök" (Jn 9:40-41). Ha Isten lehetetlenné tette volna számotokra az igazság megértését, tudatlanságotokban nem rejlene bűn. "Ámde azt mondjátok, hogy látunk" (Jn 9:41). Azt hiszitek, képesek vagytok látni, és visszautasítjátok az egyedüli módot, melyek segítségével látást nyerhetnétek. Krisztus végtelen támogatással jő ahhoz, aki belátja ennek szükségét. A farizeusok azonban nem vallották meg szükségüket, nem voltak hajlandók Krisztushoz jönni, így vakságban maradtak - vakságukért ők voltak a felelősek. Jézus ezt mondta: "A ti bűnötök megmarad" (Jn 9:41)