Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 6 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%206&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a helyes indítékot értékeli. Isten fontosnak tartja a nagylelkűséget és az adakozókészséget, de nem mindegy, hogy valaki az Isten és ember iránti szeretetből és együttérzésből teszi, vagy önfelmagasztalásból és elismerés utáni vágyából. Isten azt szeretné, ha ebben is az Ő jellemét tükröznénk.
2. Isten személyes, meghitt kapcsolatra vágyik az emberrel. A farizeusok vallásukat az utcán, a tömegek előtt gyakorolták, hogy lássák őket, és elkápráztassák az embereket vallásosságukkal. Azonban a személyes és meghitt kapcsolatot nem lehet a tömegek előtt élni. Ez olyan, mint a jól működő házassági kapcsolat, amely két személy zárt közösségében valósul meg, de kisugárzik a környezetükre is. A körülöttük élő emberek érzékelni fogják, hogy jól működik az életük, és ők is áldásban részesülnek ennek következtében. A vallásos életet is így éljük Istennel, de ennek kihatása lesz a gyülekezet és a környezetünk életére is. Nekik is jobb lesz, ha mi jó hívők, jó keresztények vagyunk.
3. Isten jó helyen akarja látni a szívünket. Isten aggódik értünk, hogy a földi dolgok és javak elrabolják a szívünket. Tudja, hogy ez milyen károkat okoz nekünk, és azt is tudja, hogy milyen jó származik abból, ha a kincsünk és a szívünk is Nála van.
4. Isten gondoskodni szeretne rólunk. El kell döntenünk, hogy mi gondoskodunk magunkról, vagy megengedjük Istennek, hogy Ő gondoskodjon rólunk. Ezért bátorít, hogy ne aggodalmaskodjunk, mert ha a madarakról gondoskodik és eltartja őket, akkor rólunk is gondoskodni fog. Ezért mondja, hogy keressük először Őt és az Ő országát, és Ő gondoskodni fog rólunk.
5. Az Istenben való bizalom nem felületesség. Egyesek aggódnak, hogy ha Istenre bízzák az életüket, akkor esetleg felületesek vagy nemtörődömök lesznek. Az Istenre való hagyatkozás azonban harc és küzdelem. Könnyebb kezünkbe venni a dolgokat, mint Isten kezébe helyezni azokat. Feje tetejére állt, felfordult értékrendű világunkban, a bűn alá rekesztett földön isteni alapelvek szerint élni erőfeszítés, harc, hatalmas küzdelem. Isten viszont segítséget ígér!
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki jutalmat adó mennyei Atya
b. aki soha nem marad az ember adósa
c. aki látja, amit titokban teszünk (nemcsak a rosszat, a jót is)
d. aki tudja mire van szükségünk, mielőtt kérnénk
e. akinek meg kell szentelnünk a nevét
f. a világnak az Ő akaratának megvalósulására van a legnagyobb szüksége
g. akinek az országának meg kell jelennie a világunkban, de a szívünkben is
h. aki megadja mindennapi kenyerünket
i. aki megbocsátja vétkeinket
j. aki megszabadít a gonosztól
k. akié az ország, a hatalom és a dicsőség
l. aki elé letehetjük minden aggodalmunkat
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy személyes, meghitt kapcsolatot ápoljon Veled! Adjad, hogy minden kincse és a szíve is nálad lehessen, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 52-53. fejezet
52. fejezet – A JÓ PÁSZTOR (2. rész)
A farizeusok nem léptek be az ajtón. Más úton hatoltak az akolba, nem Krisztus által, nem végezték az igaz pásztor munkáját. A papok és főemberek, írástudók és farizeusok tönkretették az élő legelőket, beszennyezték az élő vizek forrásait. Az ihletett ige híven írja le a hamis pásztorokat: "A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok, [...] hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk" (Ez 34:4).
Filozófusok, tanítók minden korban elméleteket adtak elő a világnak, hogy kielégítsék a lélek szükségleteit. Minden pogány népnek megvoltak a maguk nagy tanítói és vallási rendszerei, melyek Krisztusétól eltérő megváltást ajánlottak. Az emberek szemét elfordították az Atya arcáról, s szívük félt Attól, Akitől csak áldást kaptak. Munkájuk arra irányult, hogy megfosszák Istent attól, ami a teremtés és megváltás jogán az Övé. Ezek a hamis tanítók az embereket is megrabolják. Emberi lények milliói kötődnek szorosan hamis vallásokhoz szolgai félelem rabságában, lélektelen közömbösségben robotolnak mint az igavonó barmok, megfosztva reménytől, örömtől, kilátásoktól itt a földön, tompa félelemmel a túlvilágra nézve. Egyedül Isten kegyelmének evangéliuma emelheti föl a lelket. Ha Istennek Fiában megnyilvánuló szeretetét szemléljük, szívünk megmozdul, s a lélek erői semmi máshoz nem hasonlíthatóan ébrednek föl. Krisztus eljött, hogy újraalkossa Isten képmását az emberben, s aki az embert elfordítja Krisztustól, az az igazi fejlődés forrásától fordítja el: megfosztja az élet reménységétől, céljától és dicsőségétől. Tolvaj és rabló tehát. {DA 478.2}
"Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az" (Jn 10:2). Krisztus az ajtó is, a pásztor is. Önmaga által lép be. Saját áldozata árán válik a juhok pásztorává. "Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket, és mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját" (Jn 10: 3-4).
Az összes teremtmény közül a juh a legbátortalanabb, leggyámoltalanabb. Keleten a pásztornak fáradhatatlanul, szüntelen gondoskodnia kell nyájáról. A régi időkben - csakúgy, mint ma - rossz volt a közbiztonság a fallal körülvett városokon kívül. Körös-körül a határszéli nomád törzsek rablói, sziklák rejtekében meghúzódó ragadozók lesik, hogy megdézsmálhassák a nyájat. A pásztor őrhelyén vigyáz, tudja, hogy saját élete is veszélyben forog. Jákób, aki Lábán nyájait őrizte Hárán pusztáin, így írja le fáradhatatlan munkáját: "Nappal a hőség emésztett, éjjel pedig a hideg; és az álom távol maradt szemeimtől" (lMóz 31:40). Az ifjú Dávid, midőn atyja nyáját őrizte, egyedül találkozott az oroszlánnal és a medvével, s megmentette karmaik közül az elveszett bárányt.
Amint a pásztor vezeti nyáját sziklás dombokon, rengetegen át, vad szakadék mentén a folyóparti dús legelőkre, amint figyeli őket a hegyekben magányos éjszakákon, védi a tolvajoktól, szelíden gondoskodik a gyöngékről, betegekről, élete egybefonódik az övékkel. Erős, de gyöngéd vonzalom fűzi össze gondoskodásának alanyaival. Bármily nagy is legyen a nyáj, a pásztor minden juhot ismer. Mindegyiknek neve van, melyre válaszol, ha a pásztor hívja.
Ahogyan a földi pásztor ismeri juhait, úgy ismeri az isteni Pásztor is a világban szétszóródott nyáját. "Ti az én [...] juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten" (Ez 34:31). Jézus így szól: "Neveden hívtalak téged enyém vagy!" (Ésa 43:1) "Az én markaimba metszettelek fel téged" (Ésa 49:16).
Jézus egyénenként ismer minket, és megindul gyöngeségeink láttán. Ismeri a házat, melyben lakunk, s mindegyik lakó nevét is. Időnként utasítást ad szolgáinak, menjenek el egy bizonyos városba, egy bizonyos utcába, egy házba, és keressék meg egyik juhát.
Minden lelket oly tökéletesen ismer Jézus, mintha ő lenne az egyetlen, akiért a Megváltó meghalt. Mindenkinek a bánata fáj szívének. A segélykiáltás fülébe hatol. Azért jött, hogy minden embert magához vonzzon. Megparancsolja: "Kövess engem" (Jn 1:44), s Lelke indítja és vonzza a szívet, hogy Hozzá jöjjön. Sokan visszautasítják a vonzást. Jézus tudja, kik ezek. Azt is tudja, kik hallják boldogan hívását, s készek alávetni magukat pásztori gondoskodásának. Ezt mondja: "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem" (Jn 10:27). Mindenkivel úgy törődik, mintha nem is volna más a föld színén.
"A maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket. [...] És a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját" (Jn 10: 3-4). A keleti pásztor nem hajtja juhait. Nem erőszakos, nem félemlít meg, hanem elől jár, úgy hívja őket. Ismerik hangját, engednek hívásának. Így tesz a Megváltó-Pásztor is juhaival. Az Írás így szól: " Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével" (Zsolt 77:21). Jézus kijelenti a próféta által "Örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat" (Jer 31:3). Senkit sem kényszerít, hogy kövesse. "Emberi kötelékekkel vontam őket, - mondja - szeretetnek köteleivel" (Hós 11: 4).
Nem a büntetéstől való félelem, sem nem az örökkévaló jutalom reménye készteti Krisztus tanítványait, hogy kövessék Őt. Szemlélik a Megváltó végtelen szeretetét, amely megnyilvánul földi vándorútjában a bethlehemi bölcsőtől a Kálvária keresztjéig, s az Ő látványa vonzza, meglágyítja és engedelmességre bírja a lelkeket. Szeretet ébred a szemlélők szívében. Hallják hangját és követik Őt.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés