Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten visszafogad a családjába. A farizeusok kiközösítették a gutaütöttet és megbélyegezték, mint olyat, aki bűnös és akit Isten is kitilt a családjából. Jézus, amikor megszólítja, fiának nevezi, ami azt jelenti, hogy Isten családja tagjának tekinti. Egy olyan embernek, akit éveken keresztül megbélyegeztek és kirekesztettek, ez nagyobb csoda és jobb hír volt, mint a gyógyulása.
2. Isten értékeli azokat, akik másokat hozzá vezetnek. Jézus megdicsérte a négy embert, amiért segítettek valakinek Hozzá eljutni. Tulajdonképpen ez minden mai tanítvány feladata is, hogy segítsenek másoknak Isten közelébe jutni, hogy elhárítsák az akadályokat és sorompókat. Viszont Isten nagyon szomorú, ha másokat akadályozunk a Hozzá való eljutásban.
3. Isten, még saját népének a kizsákmányolóját is megkeresi. A farizeusok nem tudták felfogni, hogyan hívhat el Jézus olyan valakit a tanítványának, aki népének elnyomóit kiszolgálja és népét megkárosítja. Jézus Mátéban az embert látta, és ha meglátta, az elő is jött belőle. Mindent ott tudott hagyni és szolgálni tudja azt a Valakit, akinek annyija sem volt, ahova fejét lehajtsa. Sokat segíthetnénk embertársainknak, ha Jézushoz hasonlóan mi is meglátnánk az embert másokban és segítenénk abban, hogy az embersége felszínre kerüljön.
4. Isten nem vár el önsanyargatást. A farizeusok és még János tanítványai is azt gondolták, hogy minél kényelmetlenebbül érzik magukat vallásukban, annál jobban tetszenek Istennek. Sajnos, ma is vannak ilyen keresztények, akik akkor érzik jól magukat, amikor fáj a vallás. Az a prédikáció jó nekik, amely fájdalmat okoz, és elítélik az a prédikációt, amely örömöt vált ki.
5. Isten egyetlen érintése. Jairus azt szerette volna, hogy Jézus megérintse halott lányát, és az feltámadjon. A vérfolyásos asszony is csak egy érintésre várt, hogy meggyógyuljon. Azt hiszem, nekünk is a leginkább egy isteni érintésre van szükségünk mindennél jobban és mindenek felett.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki meg tud indulni nyomorúságunkon
b. aki ismeri gondolatainkat és ezt arra használja, hogy segítsen nekünk
c. akinek ugyanolyan könnyű azt mondani valakinek, hogy „megbocsáttattak a vétkeid,” mint egy bénának azt mondani, hogy „kelj fel és járj.” Nekünk egyik sem lehetséges, neki pedig mindkettő könnyű
d. aki irgalmasságot akar és nem áldozatot
e. aki a bűnösöket és a betegeket hívja magához
f. aki fiakként és lányokként visszafogad bennünket a mennyei családba
g. akinek érintése visszaadja a vak látását
h. aki megszánja a bűn miatt szenvedő embereket, mint pásztor nélküli juhokat és szívesen lesz a jó Pásztoruk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a Te érintésedre vágyjon a legjobban, és ezt meg is kapja Tőlet, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 52-53. fejezet
53. fejezet – AZ UTOLSÓ ÚT GALILEÁBÓL (2. rész)
Nem képezi Krisztus küldetésének részét, hogy arra kényszerítse az embereket: fogadják el Őt. Sátán és az általa indított emberek akarják a lelkiismeretet kényszeríteni. A gonosz angyalokkal szövetkező emberek az igazságért érzett buzgalom álruhájában zúdítanak szenvedést embertársaikra, hogy saját vallási felfogásukra térítsék őket. Krisztus azonban mindig kegyelmes, mindig szeretetének bemutatásával akar győzni. Nem tűrhet meg vetélytársat a lélekben, nem fogadhat el részleges szolgálatot. Csak önkéntes szolgálatot kíván, hogy a szív önként, a szeretet kényszerének engedjen. Nincs következetesebb bizonyítéka, hogy Sátán lelkülete tölt el minket; mint ha készek vagyunk megsebezni és elpusztítani mindazokat, akik nem értékelik munkánkat vagy elgondolásainkkal ellentétesen cselekszenek.
Minden emberi lény testileg, lelkileg, szellemileg Isten tulajdona. Krisztus mindenkinek a megmentéséért meghalt. Semmi sem bánthatja jobban Istent, mint ha emberek vallási vakbuzgóságból olyanoknak okoznak szenvedést, akiket az Üdvözítő vérén váltott meg.
"Onnan pedig felkelvén Júdea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket" (Mk 10:1).
Krisztus szolgálatának utolsó hónapjaiban hosszabb időt töltött Pereában, a Júdeától "a Jordánon túl" eső tartományban. Itt is sokaság járt a nyomában, csakúgy, mint szolgálata kezdetén Galileában, és Ő számos korábbi tanítását ismételte meg.
Ahogyan kiküldte a tizenkettőt, úgy "rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala" (Lk 10:1). Ezek a tanítványok egy ideje Vele jártak, készültek a munkára. Amikor a tizenkettő először indult önállóan munkálkodni, más tanítványok szegődtek Jézus nyomába galileai útjain. Ezek abban a kiváltságban részesültek, hogy bensőséges kapcsolatba kerültek Vele, közvetlen személyes tanítást kaptak. Most ez a nagyobb létszámú csoport is megkezdte külön küldetésének elvégzését. {DA 488.4}
A hetven is ugyanazokat az utasításokat kapta, mint a tizenkettő, kivéve azt az utóbbiaknak adott parancsot, hogy ne menjenek egyetlen pogány vagy samaritánus városba se - ez a hetvenre nem vonatkozott. Bár Krisztust éppen most utasították vissza a samaritánusok, szeretete változatlanul fennállt irántuk. Amikor a hetven tanítvány elindult az Ő nevében, először Sarcária városaiba látogattak el.
Magának a Megváltónak a samáriai látogatása, majd később az irgalmas samaritánus méltatása, annak a leprásnak a hálás öröme, aki a tízből egyedül tért vissza, hogy köszönetet mondjon Krisztusnak - mind jelentőségteljes események voltak a tanítványok számára. A tanulság mélyen szívükbe vésődött. Röviddel mennybemenetele előtt, az apostolok megbízásakor jézus Sarcáriát, Jeruzsálemet és Júdeát említette, mint azokat a helyeket, ahol először kell hirdetniük az evangéliumot. Tanítása készítette föl őket megbízatásuk teljesítésére. Amikor Mesterük nevében Samáriába mentek, az emberek készek voltak elfogadni őket. A samaritánusok hallottak Krisztus dicsérő szavairól, irgalmas cselekedeteiről honfitársaik érdekében. Látták, hogy a durva bánásmód ellenére csak szeretetteljes gondolatai vannak irántuk, és ez megnyerte szívüket. A mennybemenetel után üdvözölték a Megváltó követeit, s a tanítványok értékes termést takarítottak be azok között, akik egykor legádázabb ellenségeik voltak. "Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg" (Ésa 42:3). "És az ő nevében reménykednek majd a pogányok" (Mt 12:21).
Jézus, amikor kiküldte a hetven tanítványt, megparancsolta nekik - ahogy korábban a tizenkettőnek is -, hogy ne maradjanak ott erőszakkal, ahol nem fogadják őket szívesen. "Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, - mondta - annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok: Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok" (Lk 10:10-11). Nem neheztelésből vagy sértett önérzetből kellett így cselekedniük, hanem hogy megmutassák, milyen súlyos dolog az Úr üzenetét vagy követeit visszautasítani. Az Úr szolgáit elvetni annyi, mint magát Krisztust elvetni.
"Mondom pedig néktek, - tette hozzá Jézus - hogy a sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé" (Lk 10:12). Gondolatai azután a galileai városokra terelődtek, ahol szolgálatának oly nagy részét töltötte. A mély fájdalom hangján kiáltott fel: "Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek tebenned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Hanem Tírusnak és Sidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni" (10:13-15).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés