Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 22 bemutat?
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%2022&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1.
Isten országa nem lesz üres, de nem biztos, hogy azok
fogják lakni, akikre gondolunk. Isten mindent megtett azokért, akik úgy
gondolták magukról, hogy örökölni fogják az Ő országát, és akikről mások is ezt
gondolták, viszont ők annak ellenére, hogy Isten gyermekeinek vallották
magukat, semmibe vették Istent és az Ő küldötteit, így méltatlanná váltak Isten
országára. Isten nagyon komolyan vette magatartásukat és gyilkosságként
értelmezte hívása visszautasítását, és hírnökei bántalmazását.
2.
Isten egy dolgot vizsgál. Miután a meghívottak visszautasították Isten
hívását, mindenféle embert meghívtak a menyegzőre, jókat, gonoszokat,
szegényeket, gazdagokat, zsidókat, pogányokat, viszont egy dolgot megkövetelt
tőlük: a menyegzői ruhát, ami a gazda ajándéka volt, nem a sajátjuk, nem
kellett megdolgozni érte, nem lehetett kifizetni. Azt, ami az övék volt, amiért
megdolgoztak, azt Isten nem tudja elfogadni, de be sem mehetnek az országába
ezekkel.
3.
Isten a saját képét keresi. Jézus azt mondta, hogy
egy bizonyos dolgot annak kell adni, akinek a képe rajta van. A pénzen a
császár képe van, neki kell adni. Rajtunk viszont Isten képe van, mert az Ő
képmását hordozzuk, ezért Övéi vagyunk. Adjuk meg Istennek, ami az Övé. Ha a
császárnak adjuk, ami az Istené, egy napon a császártól fogunk félni. Ha ezt el
akarjuk kerülni, adjuk Istennek önmagunkat és ne a császárnak.
4.
Jézust nem lehetett tőrbe csalni. Ez a fejezet több
ilyen próbálkozásról is beszámol, de Jézus átlátott álnokságukon és olyan
kérdéseket tett fel nekik, amikre ők nem tudtak válaszolni, amitől annyira
zavarba jöttek, hogy elmentek és otthagyták Jézust, pedig nagyon fel voltak
készülve és nagyon biztosan voltak a dolgukban.
5.
Isten nagy parancsolata. A zsidók azt keresték,
hogy mi módon tehetnének eleget Isten törvényének. Valami kézzelfoghatót
kerestek, valamit, amit mérni lehet, amit meg lehet mutatni másoknak. Jézus
viszont rámutatott arra, hogy más a fontos: az, hogy szeressék Istent, és
szeressék felebarátukat. Ez nem tetszett nekik, és ma sem tetszik sok embernek.
Ezt olyan nyálas dolognak tartják: szeretet. Nekik valami keményebb
teljesítmény kell.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nagy ünnepséget
tervez megváltottainak.
b. akit sokan semmibe
vesznek ajándékaival együtt
c. aki ajándékba adja az
üdvösséget
d. aki mindenkit az
országában szeretne látni
e. aki az élők Istene
ezért fel fogja támasztani Övéit
f. aki számára a nagy
parancsolat a szeretet parancsa
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd
meg az olvasót, hogy vegye komolyan a hívásodat és örökölje az országodat!
Adjad, hogy ne a saját érdemeiben bízzon, hanem elfogadja Fiad igazságának
tiszta és ingyenes ruháját, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 56-57.
fejezet
57. fejezet – „EGY FOGYATKOZÁSOD VAN” (1.
rész)
Máté 19:16-22; Márk 10:17-22; Lukács 18:18-23.
"És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és
letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök
életet elnyerhessem?" (Mk 10:17).
Az ifjú, aki feltette ezt a kérdést, főember volt. Nagy
vagyonnal rendelkezett, felelős tisztséget töltött be. Látta, milyen szeretetet
tanúsított Krisztus a hozzá vitt gyerekek iránt, látta, milyen gyöngéden
fogadta, karjába vette őket. Az ifjú szíve szeretetre gyulladt a Megváltó
iránt. Tanítványa szeretett volna lenni. Oly mélyen megindult, hogy amint
Krisztus haladt az úton, utána futott, letérdelt, és őszintén, komolyan tette
föl a kérdést, amely igen fontos az ő lelke, és minden emberi lélek szempontjából:
"Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem?" (Mk
10:1'7).
"Miért mondasz engem jónak? - kérdezett vissza Krisztus -
Senki sem jó, csak egy, az Isten" (Mk 10:18). Jézus próbára akarta tenni a
főember őszinteségét, hallani akarta, miért tekinti Őt jónak. Felismerte-e,
hogy akivel beszél, Isten Fia? Melyek szívének igazi érzelmei?
Ez a főember nagyra becsülte saját igazságosságát. Azt nem
feltételezte, hogy neki bármi fogyatkozása volna, mégsem volt egészen elégedett
magával. Szükségét érezte valaminek, amivel nem rendelkezett. Nem tudná Jézus
őt is megáldani, ahogyan a kisgyermekeket is megáldotta, és ezzel kielégíteni
lelki szükségletét?
Válaszában Jézus elmondta neki, hogy ha el akarja nyerni az örök
életet, engedelmeskednie kell Isten parancsolatainak. Idézett néhány
parancsolatot, melyek bemutatják az ember kötelességét felebarátai iránt. A
főember határozott választ adott: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól
fogva; mi fogyatkozás van még bennem?" (Mt 19:20).
Krisztus az ifjú arcába nézett, mintha olvasna életében,
vizsgálná jellemét. Megszerette, és azt a békességet, kegyelmet és örömet
akarta neki adni, ami alapvetően megváltoztatja jellemét. "Egy
fogyatkozásod van; - mondotta - eredj el, add el minden vagyonodat, és add a
szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a
keresztet" (Mk 10:21).
Krisztus vonzódott ehhez az ifjúhoz. Tudta, hogy őszintén
jelentette ki: "Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva" (Mk
10:20). Az Üdvözítő szerette volna olyan ítélőképességgel felruházni, hogy
képes legyen érzékelni a szív odaszentelésének és a keresztény jóságnak a
szükségességét. Szeretett volna alázatos, megtört szívet látni benne, olyat,
aki tudatában van annak, hogy a legfőbb szeretet Istent illeti meg, s
hiányosságait elrejti Krisztus tökéletességében.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés