Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Máté evangéliuma 3 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%203&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1t%C3%A9%203&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten megtöri a hosszú csendet. Az legutóbbi ószövetségi prófétától 400 év telt el, amikor Keresztelő János színre lépett, akiről a Biblia azt mondja, hogy prófétánál is nagyobb volt. Ez előtt a csend előtt Isten az Ő prófétái által keményen ostorozta a társadalmi igazságtalanságot és a kizsákmányolást. A helyzet ez alatt a 400 év alatt sem változott, sőt súlyosbodott. János ott folytatja, ahol a próféták abbahagyták, egy különbséggel, hogy ő annak a Valakinek az útját készítette elő, Aki meg tudja oldani azt, amit egyetlen próféta sem tudott. Az Egyetlen, Aki élete árán igazi változást tud előidézni az emberben.
2. Istent szolgálni megtiszteltetés. Bármilyen szolgálat megtiszteltetés, a kicsi és a nagy is. Ilyen volt Keresztelő János szolgálata is. Amit Keresztelő János végzett, korábban egy angyal végezte (Mózes idejében), vagy maga Isten (Ézsaiás könyvében), de a próféták is, akik erről jövendöltek, nagyon pozitívan és fennkölt nyelvezettel beszéltek. Az útkészítés szolgálata még nem ért véget. Isten utolsó időben élő népe szintén útkészítő. Jézus második eljövetelére készíti fel a világot. Megtiszteltetés ennek a népnek és küldetésnek része lenni.
3. Isten csak az érdeknélküli, tiszta szívből jövő megtérést tudja elfogadni. Farizeusok és írástudók is eljöttek Jánoshoz megkeresztelkedni, de János belelátott indítékaikba és mérges kígyók fajzatainak nevezte őket. Izrael népe erőteljes Messiás-váradalomban élt. Tudták, hogy bármikor eljöhet. Keresztelő János fellépése felkeltette bennük a gyanút, hogy esetleg Ő lehet. És mivel a messiási ország részesei, sőt főemberei akartak lenni, még azt is megtették, hogy színből megkeresztelkedtek.
4. Amikor Isten megszólal. Amikor Isten megszólal, szép és hatalmas dolgok történnek. Isten szavára egy gyönyörű világ jött létre, de ez talán még szebb, amikor azt mondja, hogy „ez az én szeretett Fiam, benne gyönyörködöm.” Ezt Isten örömmel mondja neked is, ha elkötelezed magad Mellette. Szeretnéd hallani, vagy már hallottad, amikor azt mondta neked: „ő az én szeretett fiam, ő az én szeretett lányom, benne gyönyörködöm?”
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki az egység és együttműködés mintaképe: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy közös képben, egy közös tevékenységben látható
b. aki a kövekből is tud támasztani fiakat
c. aki megtisztítja azt, ami hasznos, és megsemmisíti a haszontalant
d. aki az alázatosság mintaképe: Jézus nem tekintette méltóságon alulinak, hogy egy ember megkeresztelje Őt
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megtapasztalja és meghallja azt, amit Jézusnak mondtál: „ez az én szeretett fiam/lányom,” Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 51. fejezet
51. fejezet – AZ ÉLET VILÁGOSSÁGA (6. rész)
A farizeusoknak egyetlen reményük maradt: meg kell félemlíteniük a férfi szüleit. Tettetett őszinteséggel kérdezték: "Mimódon lát hát most?" (Jn 9:19). A szülők féltek, hogy bajba keverednek, mert tudvalevő volt, hogy aki Jézust a Krisztusnak ismeri el, azt kirekesztik a gyülekezetből, vagyis harminc napra kizárják a zsinagógából. Ez alatt a vétkes házában az újszülött gyermeket nem szabad körülmetélni, a halottakat nem szabad siratni. Ezt az ítéletet nagy csapásnak tekintették, s ha nem váltott ki bűnbánatot, akkor sokkal súlyosabb büntetés követte. A szülők meggyőződtek a fiukért végzett nagy csoda nyomán, mégis ezt felelték: "Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született: de mimódon lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg a szemeit, mi nem tudjuk: elég idős már ő; őt kérdezzétek; ő beszéljen magáról" (Jn 9: 20:21). Ezzel minden felelősséget fiukra hárítottak, mert nem merték megvallani Krisztust.
A dilemma, melybe a farizeusok kerültek, kérdezősködésük és előítéletük, hitetlenségük az ügy tényeit illetően felnyitotta a sokaság szemét, különösen a köznépét. Jézus gyakran a nyílt utcán művelte csodáit. Munkáját mindig az jellemezte, hogy könnyített a szenvedőn. Sokakban felmerült a kérdés: tenne-e Isten ilyen hatalmas csodákat egy olyan csaló által, amilyennek a farizeusok Jézust beállítják? A küzdelem mindkét oldalon nagyon komollyá vált.
A farizeusok látták, hogy nyilvánosságra hozták a Jézus által művelt csodát. Nem tagadhatták annak megtörténtét. A vakot öröm és hála töltötte be: látta a természet csodálatos dolgait, gyönyörködött a föld és az ég szépségében. Szabadon beszélte tapasztalatát, de újra megpróbálták elhallgattatni, mondván: "Adj dicsőséget az Istennek; mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös" (Jn 9:24). Azaz, ne mondd már megint, hogy ez az Ember adta vissza látásodat, Isten tette ezt.
A vak így felelt: "Ha bűnös-é, nem tudom: egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok" (Jn 9:25).
Újból megkérdezték: "Mit csinált veled? Mimódon nyitotta meg a szemeidet?" (Jn 9:26). A sok beszéddel igyekeztek összezavarni, hogy maga is elhiggye, elámították. Sátán és gonosz angyalai a farizeusok oldalán álltak, s erejüket, ravaszságukat egyesítették az emberi okoskodással, hogy ellensúlyozzák Krisztus befolyását. Gyöngítették a sokakban elmélyülő meggyőződést. Isten angyalai szintén a helyszínen voltak, hogy erősítsék a látását visszanyert férfit.
A farizeusok nem ismerték föl, hogy nem csupán egy tanulatlan emberrel van dolguk, aki vakon született, nem ismerték fel Őt, aki ellen hadakoztak. De isteni világosság ragyogta be a vak lelkének kamráit. Mikor ezek a képmutatók megpróbálták rávenni a hitetlenségre, Isten segítette, hogy erőteljes, jól célzott válaszokat adjon, és ne lehessen kelepcébe csalni. Így felelt: "Már mondám néktek és nem hallátok: miért akarjátok újra hallani? avagy ti is az ő tanítványai akartok lenni? Szidalmazák azért őt és mondának: Te vagy annak a tanítványa; mi pedig a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten: erről pedig azt sem tudjuk, honnan való" (Jn 9:27 29).
Az Úr Jézus ismerte a próbát, melyen ez a férfi keresztülment. Ő adta neki a kegyelmet és a kifejezési módot, hogy Krisztus bizonyságtevője lehessen. Olyan szavakkal válaszolt a farizeusoknak, melyek súlyos megrovást jelentettek a kérdezőkre. Azt állították, ők az Írások értelmezői, a nemzet vallási vezetői, és íme itt állt Valaki, aki csodákat művelt, s ők saját bevallásuk szerint azt sem tudták, honnan van hatalma, nem ismerték jellemét. "Bizony csodálatos az, - mondta a férfi - hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől, fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék" (Jn 9:30:33).
A férfi saját térfelükön fogadta vizsgálóbíróit. Érveire nem volt mit válaszolni. A farizeusok meghökkentek, de békén maradtak - elnémultak a célzott, határozott szavak hallatán. Néhány pillanatra csend támadt. Ekkor a rosszalló papok és vének maguk köré tekerték köntösüket, mintha félnének, hogy ha hozzáérnek, megfertőzi őket. Lerázták lábukról a port, és fejéhez vágták a vádat: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" (Jn 9:34). Ezzel kiközösítették.
Jézus hallotta, mi történt, hamarosan megkereste a vakot, és megkérdezte: "Hiszel-é te az Isten Fiában?" (Jn 9: 35).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés