Higgyetek az Ő prófétáinak - január 16 - CSÜTÖRTÖK - Jób 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 18. fejezet 1647. nap

Millert 1833-ban a baptista egyház, amelynek tagja volt, felhatalmazta arra, hogy prédikáljon. Ennek az egyháznak számos lelkésze szintén helyeselte munkáját, és az ő hivatalos jóváhagyásukkal folytatta tevékenységét. Szünet nélkül utazott és prédikált, bár személyes szolgálata főként New England-re és az Egyesült Államok közepén elterülő államokra korlátozódott. Költségeit évekig teljesen a saját zsebéből fizette, és később sem kapott soha annyit, hogy fedezni tudta volna utazásai költségeit azokra a helyekre, amelyekre meghívták. Nyilvános szolgálata tehát nemhogy egyáltalán nem járt semmi anyagi haszonnal, de súlyosan megterhelte vagyonát, amely fokozatosan csökkent életének ebben a szakaszában. Sokgyermekes apa volt, de mivel az egész család takarékoskodott és szorgalmasan dolgozott a farmon, így meg tudtak élni.

Ezernyolcszázharmincháromban, két évvel azután, hogy Miller a nyilvánosság előtt Krisztus közeli eljövetelének bizonyítékairól kezdett beszélni, megjelent a második advent jelei közül az utolsó. E jeleket a Megváltó ígérte meg. Jézus ezt mondta: "A csillagok az égről lehullanak" (Mt 24:29). János pedig, aki látomásban látta az Isten napjának előjeleit, a Jelenések könyvében kijelentette: "Az ég csillagai a földre hullának, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza" (Jel 6:13). Ez a prófécia megdöbbentően és megrázóan teljesedett az 1833. november 13-i meteoresőben. Ilyen nagy kiterjedésű csillaghullásról nem számol be a történelem. "Az egész égbolt szerte az Egyesült Államok felett órákon át lángolt! Az első telepesek megérkezése óta egyetlen olyan égi jelenség sem volt ebben az országban (Egyesült Államok), amelyet az egyik osztály ily nagy csodálattal, a másik pedig oly nagy rettegéssel és rémülettel szemlélt. " "Fensége és ijesztő szépsége még mindig ott él sok lélekben... Soha nem esett e meteoroknál sűrűbb eső a földre - keleten, nyugaton, északon és délen. Egyszóval úgy látszott, mintha az egész égbolt mozogna... A jelenség, miként Silliman professzor állítja, egész Észak-Amerikában látható volt... Hajnali két órától világos nappalig a teljesen felhőtlen, derült égbolton szünet nélkül villogtak a vakító fények. "

"Nincs olyan nyelv, amely alkalmas lenne e tündöklő színjáték pompájának leírásához...; aki nem látta, képtelen kellő fogalmat alkotni nagyszerűségéről. Mintha az ég minden csillaga a zenit közelében egyetlen ponton gyűlt volna össze, és a fény sebességével egyszerre szóródott volna szét a horizonton. És nem fogytak el! Ezrek nyomát ezrek követték sebesen, mintha csak erre az alkalomra teremtődtek volna. " "A gyümölcseit viharos szélben hullató fügefánál találóbb képpel nem lehetett volna ezt a jelenséget ábrázolni. "

A New York Journal of Commerce 1833. november 14-i számában hosszú cikk jelent meg erről a csodálatos jelenségről, amelyben ezt a kijelentést találjuk: "Azt hiszem, egyetlen filozófus vagy tudós sem tett említést sem szóban, sem írásban olyan jelenségről, amilyen a tegnap reggeli volt. De ezt a jelenséget ezernyolcszáz évvel ezelőtt egy próféta pontosan megjövendölte. A jövendölések nem szó szerinti csillaghullásról szóltak, hanem meteoresőről..., csak ebben az értelemben lehet szó szerint igaz. "

Így jelentkezett a Megváltó eljövetelének utolsó jele. Jézus e jelekről ezt mondta tanítványainak: "Mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:33). E jelek után látta János a soron következő nagy eseményt: az ég tekercsként eltakarodott, a föld pedig megrázkódott; hegyek és szigetek léptek ki helyükből, és a gonoszok rémülten próbáltak az ember Fia elől elmenekülni (Jel 6:12-17).

Sokan, akik látták a csillaghullást, a közelgő ítélet hírnökének tekintették. Hitték, hogy ez "a nagy és rettenetes nap félelmes előképe, biztos előfutára, irgalmas jele. " Az emberek tekintete tehát a prófécia teljesedésére irányult, és sokan kezdtek figyelmet szentelni annak az intésnek, amely a második adventről szól.

1840-ben a prófécia egy másik megdöbbentő teljesedése keltett általános érdeklődést. Két évvel korábban Josiah Litch lelkész, a második advent egyik neves hirdetője kiadott egy magyarázatot a Jelenések könyve 9. fejezetéről, amelyben megjövendölte a török birodalom bukását. Számítása szerint ez a hatalom "i. sz. 1840-ben, valamikor augusztus hónapban" megdől. Néhány nappal a beteljesülés előtt ezt írta: "Ha elfogadjuk, hogy az első - 150 éves - időszak pontosan teljesedett, mielőtt Deacozes a törökök engedélyével trónra lépett, és hogy a 391 év és tizenöt nap az első időszak végén kezdődött el, akkor 1840. augusztus 11-hez jutunk, amikor az oszmán hatalom Konstantinápolyban várhatóan megtörik. És én hiszem, hogy így fog történni. "

Törökország pontosan a megjelölt időben elfogadta követei útján Európa szövetséges hatalmainak védelmét, és ezzel keresztény nemzetek fennhatósága alá helyezte magát. Ezzel az eseménnyel a jövendölés pontosan teljesedett." Amikor ennek a híre szárnyra kelt, tömegek győződtek meg a Miller és társai által alkalmazott próféciamagyarázat elveinek helyességéről, és az adventmozgalom csodálatos lendületet kapott. Tanult és rangos emberek Millerhez csatlakozva prédikálták és publikálták nézeteit, és 1840-től 1844-ig a munka rohamosan terjedt.

William Millernek jó szellemi képességei voltak, amelyeket elmélkedéssel és tanulással fegyelmezett. A bölcsesség forrásától, akivel állandóan kapcsolatban állt, mennyei világosságot kapott. Rendkívüli egyéniség volt. Tisztelte és becsülte mindenki, aki értékelte a jellem feddhetetlenségét és az erkölcs tökéletességét. Az őszinte kedvesség egyesült benne a keresztény alázatossággal és önuralommal. Mindenkihez figyelmes és barátságos volt. Kész volt meghallgatni mások véleményét, és mérlegelni érveiket. Szenvedély és felindultság nélkül tett Isten Igéjének mérlegére minden elméletet és tanítást. Józanul és logikusan gondolkodott, alaposan ismerte a Szentírást. Mindezek képessé tették arra, hogy a tévedéseket megcáfolja és a hazugságokat leleplezze.

Munkáját azonban elkeseredett támadások érték. Vele is ugyanaz történt, ami a korábbi reformátorokkal. A népszerű vallási tanítók nem szívesen fogadták az általa feltárt igazságokat. Amikor e tanítók állásfoglalásukat nem tudták alátámasztani a Szentírással, kénytelenek voltak emberek mondásaihoz, tanításaihoz és az atyák hagyományaihoz folyamodni. Az advent igazság hirdetői azonban csak az Isten Igéjének bizonyságtevését fogadták el. "A Biblia, és csakis a Biblia" - ez volt a jelszavuk. Ellenfeleik szentírási érvek helyett gúnyolódtak és csúfolódtak. Időt, pénzt és fáradságot nem sajnálva károsították meg azokat, akiknek egyedüli vétkük az volt, hogy örömmel várták Uruk visszatérését, igyekeztek szent életet élni és másokat arra buzdítani, hogy készüljenek Jézus eljövetelére.

Mai Bibliai szakasz: Jób 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+25&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+25&version=NT-HU

Bildád ebben a fejezetben röviden fogalmazza meg érveit. Csupán hat vers az egész. "A gonosznak világossága kialszik és tüzének világossága nem fénylik." Jób hosszú listája a gonoszok tevékenységéről a 24. fejezetben párhuzamosan fut Bildád 18. fejezetben található listájával. Bildád gondolataiban az egyiptomi kultusz dominál, Jób gondolataiban pedig a bibliai utolsó idők eseményei lelhetők fel, amelyben bemutatja a gonoszok végső sorsát. Talán ez az oka annak, hogy Bildádnak kevesebb mondanivalója van. Az ő Istenről alkotott képében nem ad helyet egy Isten-ember Krisztusnak, aki nagyobb minden embernél, de alább szállt a legkisebbnél is. 

Bildád elképzelése, hogy Isten olyan magasságos, megtalálható a katolikus és protestáns népszerű gondolkodási irányvonalban, amely megmutatkozik például abban a hagyományban is, hogy a szószéket magasabbra építik a gyülekezeti tagok fölé. Így Isten valahogyan eltávolodott a bűnösöktől. Mivel Isten közelebb van a mennyezethez, a szószéket magasabbra építették és a lelkésznek fel kellett mennie a lépcsőkön és ez nagyon sok esetben ma is így van. Isten nagyságának és szuverenitásának a túlhangsúlyozása elvezet oda, hogy félreértelmezzük a Biblia emberről alkotott helyes elképzelését. A Biblia szerint a hűségesek Isten fiai és leányai, akiket az Ő tenyerébe metszett fel, az Ő szemefénye, ezért hernyónak és féregnek tekinteni őket igencsak ellentétes Isten azon elképzelésével, hogy gyermekei hercegek, királyfiak és királylányok.   

Bildád istenképe nincs összhangban a Szentírással, amelyet Bildád és Jób is úgy ismertek, mint szent történelmet. Ezt szájhagyományként és Mózes feljegyzésein keresztül kapták meg (1Mózes 1-3. és 5-6. fejezetei). Bildád az szerette volna mondani Jóbnak, hogy „Isten hatalma rettegést kelt” (2. vers), de Jelenések 3:21-ből tudjuk, hogy a hűségesek Jézus királyiszékébe ülnek és társalognak vele. Ez a biblikus kép, és egy bizonyos értelemben ezt értjük Isten félelmén. Az a félelem, amiről Bildád beszél. a gonoszok félelme, akik el kiszakadtak Isten jelenlétéből. Isten csak a szenthelyén teremt békességet (2. vers). Mózes ismerte Krisztust (Zsid 11:26), ezért tudta, hogy Krisztus jelenléte hoz békességet és ez a békesség az egész világ számára elérkezik. A lelki békét a kereszt valósítja meg. Bildád azt mondja, hogy Istennek sok katonája van, és van-e olyan, akire ne ragyogna rá az Ő világossága? (3. vers) Ezek a dolgok helyesek Istennel kapcsolatban: az el nem bukott angyalok száma sok, és az Isten kegyelmét árasztja a jókra és a rosszakra a világegyetemben.

Bildád ezután felteszi a legfontosabb kérdést, amit a gazdag ifjú is megkérdezett Jézustól: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?” Bildád így fogalmazza meg ezt a kérdést: „Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?” (4. vers). Bildád keveri az igazságot a hamissággal, és ez nyilvánvalóvá válik, amikor valaki a következő verset mérlegeli az üdvösséggel kapcsolatos nagyon fontos kérdéssel együtt.

Ezt mondja: „Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt” (5. vers). Mivel az Ő világossága az igazakra és a gonoszokra is ragyog és az Ő uralma látható a bolygók rendjében és a Hold állandó pályájában, ezért senki sem pusztulhat el anélkül, hogy Isten ne tudna róla és ne engedné meg. A gonoszok naponta pusztulnak és Bildád szerint Jób jelenlegi küzdelme azt bizonyítja, hogy rossz oldalon áll. Bildád szerint a béke a Mennyben van, és ha ott van, ez azért van, mert Isten úgy akarta, hogy legyen, és ha a dolgok rosszul mennek itt, ez azért van, mert te és Jób gonoszok vagytok és Isten ezt akarja adni neked.  

Bildád érveléseit Jób egész könyvének a fényében kell látnunk és nem szabad elsodródnunk más teológiai irányba, amit Bildádnak tulajdonítunk. Bildád, Jób barátja tévedett és ezt látnunk kell. 

Drága Istenünk! Az ember a teremtés koronája, lealacsonyodott féreg Ádám miatt, de, ha elfogadja Krisztust, a második Ádámot, akkor Isten gyermekévé lesz. Köszönet ezért! Ámen.   

Koot van Wyk

232. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  18. fejezetéhez (január 12-18.).

Számomra William Miller egy hős. Talán nem a szó hagyományos értelmében, hanem mert küzdött a gyengeségeivel, és nagy bátorságról tanúbizonyságot téve le is győzte őket. Az érveim emellett a következők:

1. Hajlandó volt megváltoztatni a nézetét:

Fiatal éveiben deista volt, és csak egy távoli Istenben hitt. Az a társasági kör, amelyben mozgott, csak erősítette ezt a gondolkodást. Ennek ellenére végül úgy döntött, nyilvánosan vallomást tesz a frissen megalapozott hitéről. Úgy vélem, ez hősies.

2. Prédikátor lett:

Kezdetben inkább megtartotta magának a felfedezéseit Dániel könyvéről és a Jelenések könyvéről. Nagy tehernek érezte, hogy megossza ezt azt értékes információt, azonban egy idő elteltével vállalkozott erre a küldetésre. Szemérmessége ellenére végül erős hanggá vált annak hirdetésében, hogy Krisztus második eljövetelének közel van.

3. Elhagyta a komfortzónáját:

Miller folytathatta volna kényelmes életét, ehelyett azonban fáradhatatlanul ennek a nagy munkának szentelte magát. Tudni, hogy mi a helyes, fontos, azonban azt cselekedni, ami helyes, sokkal nehezebb. Legyőzte a kényelmének belső Góliátját, amivel mindannyian rendelkezünk magunkban. Időnként Miller naponta prédikált, néha még több alkalommal is egy nap, bizonyságát tévén forró elköteleződésének.

Üdvös számunkra, ha jó példákat követünk. Isten biztosította Willam Miller számára az erőt, hogy legyőzze emberi gyengeségeit, és olyan férfivá válhasson, aki a hősiességet testesíti meg számunkra.

Johannes Kovar

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba