Higgyetek az Ő prófétáinak - január 21 - KEDD - Jób 30

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 19. fejezet 1652. nap

A bánat éjszakáján sötétség sűrűsödött Jézus tanítványai köré, de Isten nem hagyta el őket. Így hangzik a prófétai ige: "Ha még a cetétségben ülnék is, az Úr az én világosságom... Kivisz engem a világosságra, meglátom az Ő igazságát. " "A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. " Isten ezt mondta: "Az igazakra világosság fénylik a sötétben. " "A vakokat oly úton vezetem, amelyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, amelyeket nem tudnak; előttük a sötétséget világossá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velük, és őket el nem hagyom" (Mik 7:8-9; Zsolt 139:12; 112:4; Ésa 42:16).

Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, éppen teljesedtek. "Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa" - mondták. "Az idő" - a Dán 9. fejezetében meghirdetett hatvankilenc hét - lejártával, amelynek a Messiásig kellett nyúlnia, Krisztust, miután János megkeresztelte a Jordánban, a Lélek felkente. És az "Isten országa", amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő halhatatlan ország, amelyet Isten felállít, amikor "az ország... és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szemei népének"; az az örökkévaló ország, amelyben "minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik" (Dán 7:27). "Az Isten országa" kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A kegyelem országát Pál apostol a Zsidókhoz írt levelében ismerteti. Miután az apostol felhívja az olvasók figyelmét Krisztusra, a könyörületes közbenjáróra, aki "megindul... gyarlóságainkon", ezt mondja: "Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk" (Zsid 4:16). A kegyelem királyi trónja a kegyelem országát jelképezi, mert a trón létezése egy ország létezését sejteti. Krisztus számos példázatban használja "a mennyek országa" kifejezést, jelezve azt a munkát, amelyet Isten kegyelme végez az emberi szívben.

A dicsőség trónja ugyanígy ábrázolja a dicsőség országát. A Megváltó ezekkel a szavakkal utal erre az országra: "Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek" (Mt 25:31-32). Ez az ország még a jövőben van. Isten csak Krisztus második adventjekor állítja fel.

A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre, amikor megfogamzott a terv a vétkes emberiség megváltására. Akkor még csak Isten szándékában és ígéreteiben létezett, az ember pedig hit által lehetett alattvalója. Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor jött létre. A Megváltó, elfáradva az emberi konokságtól és hálátlanságtól, még azután is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon gonoszsága miatt. Ebben az esetben nem lehetett volna megváltás a bukott ember számára. De amikor a Megváltó odaáldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: "Elvégeztetett!", a megváltás tervének megvalósulása biztosítva volt. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megpecsételődött. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg megígért, akkor jött létre.

Mai Bibliai szakasz: Jób 30

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+30&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+30&version=NT-HU

Ebben a fejezetben többet megtudhatunk Jóbról. Igen, az ifjabb generáció tagjai kinevetik őt most a betegsége idején. Nincsen bennük semmi tisztelet az idősebbek iránt, és úgy viselkednek, mint a juhászkutyák. Jób nem sokra becsüli a szüleiket (1. vers).  Jób nem ártott ezeknek a képesítés nélküli fiatal munkásoknak, sőt mivel jövedelemre volt szükségük, munkát adott nekik és szüleiknek. Ám ezeknek a munkásoknak a gyermekei gyűlölték Jóbot, amiért szüleiknek kietlen helyen kellett dolgozniuk. Dávid király is éjjel-nappal juhokat őrzött fiatalkorában, tehát semmi gond nincs ezzel a munkakörrel. A második vers szerint Jóbnak erős izomzatú emberekre volt szüksége, a gyenge karúakkal nem tudott mit kezdeni. Munkásokra volt szüksége, akik segítenek neki sok báránya gondozásában, de ezeknek az embereknek igen zűrös volt az életmódjuk.

Jób jobban bánt szolgálóival, mint az akkoriban megszokott volt.   Azért járt el így, mert hívő ember volt és útjai tökéletesek voltak. Jób nem tudja összeegyeztetni azt, hogy valaki hisz Istenben, de a munkásain keresztüllép.  A 3. vers Jób könyvének talán legnehezebb mondata. A „vesztesekről”, a társadalomból kivetettekről szól. Hajléktalanok és gyökereken kell élniük (4. vers). Számtalan gyökér-evő vegetáriánus él világszerte, de Jób nem róluk beszél, hanem azokról, akiknek nincsen más választásuk, kénytelenek a mező füvét enni. Elűzik őket az emberek közül, ki a szabályos társadalomból, és úgy ordítanak rájuk, minta tolvajokra (5. vers). A társadalom mindig gyanakvással viseltetik a hajléktalanokkal szemben és automatikusan kapcsolatba hozza őket a szomszédban történt betöréssel.

Folyóvíz vájta völgyekben, barlangokban, vagy bokrok és fák között kell lakniuk, mint az állatoknak (6-7. vers). Esztelenek és névtelenek fiai, akiket kivertek az országból (8. vers). Ezeket a nyomorúságos hajléktalanokat alkalmazta Jób és rájuk bízta a nyájainak őrzését. „Ezeknek most gúnydal és szóbeszéd tárgyává lettem!” (9. vers) Ahelyett, hogy hálásak lennének Jóbnak, mert javított életkörülményeiken és rendszeres jövedelmet biztosított számukra, pletykálkodnak és gúnydalokat költenek Jób bajáról. Elutasítják őt, és távolságot tartanak tőle (10. vers).

A 11. versben Jób és Mózes befejezik a korabeli, egyiptomi jövevényszavakkal tűzdelt, akkoriban elterjedt vers idézését, és Jób saját állapotának leírásával folytatja. Isten meglazította íjának húrját, és lesújtott rá. Jób betegsége jobb lábán kezdődött a kelésekkel, amik miatt nem tudott rendesen járni. (12. vers) Ezek fokozták szerencsétlenségét és fizikai szenvedéseit. (13, 17, 20. vers). Mint valami széles seben, hasadáson, a bőrén keresztül tört rá a betegség (14. vers). Rémségek fordultak ellene, gonosz lelkek üldözték és üdvössége eltűnt, mint a felhő (15. vers). Mióta a betegség rátört, fogyatkozik a lelke. Éjszaka sincs nyugodalma és nyilallnak a csontjai (16-17. vers). A fájdalom és a betegség miatt kórházi ápolttá kellett válnia (18. vers). Iszappakolással kúrálta magát, hamunak és pornak érezte magát (19. vers). Az iszap-kúra mai, modern korunkban is alkalmazott gyógymód a Holt-tenger környékén.

Jób terápiájának része az imádság: „Kiáltok hozzád Uram, de Te nem felelsz” (20. vers). Isten kiszolgáltatta őt a gonosz lelkek urának, sátánnak. (21-22. vers). Színpadiasan szemlélteti azok sorsát, akik hűségesek Istenhez és bíznak benne: „Fölemelsz, szélnek eresztesz és széttépsz a viharban” (22. vers). Mindeközben Jób hite  nem változik és tanúsítja: „Hiszen tudtam, hogy halálba viszel engem, abba a házba, ahol minden élő gyülekezik” (23. vers).

Jób tud a feltámadás hajnaláról és az összes még élő szent összegyűjtéséről a végső napon. Jób azt kérdezi, hogy miért is ne nyújthatná a szenvedő egyszerűen Isten felé a kezét? (24. vers)   Jób saját feddhetetlenségét bizonygatva kihangsúlyozza, hogy könnyeket ejtett a nehéz sorsúakért, és lelke szomorkodott a szűkölködők miatt (25. vers).  Jót remélt, de rossz következett, világosságot keresett, de homály tört rá (26. vers). Nyomorúság napjai jöttek el testére. A bőre megsötétedett, de nem a napfénytől és segítségért kiált a gyülekezetben (27-28. vers). Az emberek közül kitaszítva, a gyengék és erőtlenek fivére lett. Bőre elfeketedett és csontjai kiszáradtak a láz miatt. Citerájának és sípjának hangja gyászossá, jajgatóvá vált (19-30. vers)

Drága Istenünk!  Amit Jóbtól megtanulhatunk, az az, hogy hűséges maradt a mennyei nézősereg előtti színpadon elszenvedett csapások ellenére is; hogy jó munkaadója volt a nyomorúságos embereknek, és hogy fizikai gyengesége ellenére is ismerte Istenét. Drága Urunk, mi is állhatatosak akarunk maradni! Ámen.

Koot van Wyk

233. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  19. fejezetéhez (január 19-25.).

Transzcendens Istenben hinni ma még könnyebb kell, hogy legyen, mint Jézus tanítványainak idejében volt. A technológia hozzáférést biztosít a világmindenségről való oly mértékű tudáshoz, amely korábban ismeretlen volt. Az a hit, hogy az óriási kiterjedésű világegyetemünket egy szervező Erő irányítja és tartja fenn, ma elfogadhatóbb, mint valaha. Még a Jézusban, mint Isten fiában való hit is könnyebb ma, 2000 év távlatából, mint a tanítványok számára, akik valójában tapasztalták az Ő emberi természetét akár érintéssel, akár személyes tapasztalat által. A hitünk próbája az, hogy hogyan tud ez a transzcendens Isten, aki mindent a kezében tart, ismerni minket a világegyetemnek ezen a porszemén? (Zsolt 139) Isten valóban törődik velem? Valóban lesz Jézusnak szó szerinti második eljövetele, a naptárunk egy szó szerinti napján?

Ki foghatja fel ezt? Hogyan juthat el valaki a transzcendens Isten megértésétől odáig, hogy várja Isten küszöbön álló uralmát?

Emberileg nézve az ilyen hit lehetetlen. Az a valaki, aki hisz Jézus szó szerinti és hamarosan bekövetkezendő eljövetelében, Isten ajándékaként kapja ezt a hitet, és hálásnak kell lennie. Ami az embernek lehetetlen, az Isten számára teljesen lehetséges!

Heinz Schaidinger

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba