2020. január 11., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 11 - SZOMBAT - Jób 20


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1642. nap

Micsoda tanulság rejlik ebben a csodálatos betlehemi történetben! Megdorgálja hitetlenségünket, büszkeségünket és önelégültségünket. Arra int, hogy vigyázzunk, nehogy bűnös nemtörődömségünk miatt a mi figyelmünket is elkerüljék az idők jelei, és ezért ne ismerjük fel meglátogatásunk napját.

Nem csupán Judea dombjain, nemcsak az egyszerű pásztorok között találtak az angyalok olyan embereket, akik a Messiás jövetelét várták. A pogányok földjén szintén vártak reá bölcs, gazdag, nemes emberek, a Kelet filozófusai. A mágusok, a természet kutatói meglátták Istent keze munkájában. A héber Szentírásból megtudták, hogy egy Csillag támad Jákóbból, és buzgó vággyal várták annak jövetelét, aki nemcsak "Izrael vigasztalása" lesz, hanem "világosság" is "a pogányok megvilágosítására", és "üdvösségükre a földnek széléig" (Lk 2:25.32; Acs 13:47). Keresték a világosságot, és az Isten trónjáról áradó fény megvilágította lábuk előtt az ösvényt. Miközben a jeruzsálemi papok és rabbik, az igazság hivatalos őrei és magyarázói sötétségbe burkolóztak, a mennyei csillag ezeket a pogány idegeneket az újszülött király születési helyére vezette.

Krisztus "azoknak, akik Őt várják", "másodszor bűn nélkül" fog megjelenni "üdvösségükre" (Zsid 9:28). Isten a második advent üzenetét - akárcsak a Megváltó születésének hírét - nem a nép vallási vezetőire bízta. Ezek az emberek nem voltak közösségben Istennel, és elvetették a mennyből áradó világosságot. Ezért nem voltak azok között, akiket Pál apostol így jellemez: "De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!" (lThessz 5:4-5).

A Sion falain őrködőknek kellett volna elsőként meghallani a Megváltó adventjének hírét; elsőként felemelni hangjukat, hogy közelségét hirdessék; elsőként figyelmeztetni a népet, hogy készüljön jövetelére. De ők kényelembe helyezkedtek, békéről és biztonságról ábrándoztak, és közben a népet álomba ringatták a bűnei. Jézus látta, hogy egyháza olyan, mint a dús levelével hivalkodó, de a drága gyümölcsöt nélkülöző, terméketlen fügefa. A vallás formaságait kérkedve megtartották, de ebből a vallásból hiányzott az igazán alázatos, töredelmes lelkület és a hit. Pedig csak ezek tehetik a szolgálatot Isten előtt kedvessé. A Lélek gyümölcse helyett büszkeségről, formalizmusról, kicsinyes hiúságról, önzésről, zsarnokságról árulkodtak. A bűnbe süllyedt egyház bezárta szemét az idők jelei előtt. Isten azonban nem hagyta el őket, és nem lett hűtlen hozzájuk. De ők elfordultak tőle, és elzárkóztak szeretetétől. Mivel nem voltak hajlandók teljesíteni a feltételeket, Isten sem teljesíthette a nekik tett ígéreteit.

Ez a biztos következménye annak, ha valaki nem értékeli és nem él az Istentől kapott világossággal és kiváltságokkal. Ha az egyház megkerüli Isten intézkedéseit és csak részben fogadja el a fényt; ha kinyilatkoztatott feladatait csak részben teljesíti, akkor a vallás elkerülhetetlenül formasággá korcsosul, és eltűnik az éltető kegyesség. Ezt az igazságot az egyháztörténelem ismételten szemléltette. Isten az adott áldások és kiváltságok arányában igényli népétől a cselekvő hitet és engedelmességet. Az engedelmesség áldozatot követel, és kereszttel jár. Ezért utasította el a menny világosságát sok olyan ember, aki magát Krisztus követőjének vallotta, és az egykori zsidókhoz hasonlóan nem ismerte fel meglátogatásának idejét (Lk 19:44). Gőgjük és hitetlenségük miatt az Úr mellőzte őket, és azoknak nyilatkoztatta ki igazságát, akik a betlehemi pásztorokhoz és Kelet mágusaihoz hasonlóan figyeltek minden reájuk áradó fénysugárra.

Mai Bibliai szakasz: Jób 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Most Cófáron a sor, hogy Jóbnak válaszoljon. Úgy érzi, hogy a benne levő „izgatottság” miatt muszáj beszélnie (2. vers), de a gondolatait nem Isten, hanem a racionalizmus és az okoskodás irányítja. Cófár ezt mondja: „megszégyenítő kioktatást hallok, de értelmes lelkem megadja a választ” (3. vers - új prot. ford.). Cófár az emberi értelem lelkét akarja használni védekezése legfőbb alapjaként. Úgy érvel, hogy ezt használta az emberiség, amióta a Földön van, és Jóbnak meg kell értenie ezt (4. vers).

Ezen kívül Cófár az egyiptomi halottkultusz megfélemlítését is alkalmazza, amikor azt mondja, hogy ha az ember ereje fel is menne a Mennybe és a feje elérné a felhőket (6. vers), akkor is elveszne, és azok, akik látják ezt mondják: „Hol van ő?” (7. vers). Elszáll, mint egy álom Rá napistennel egy hajón este idején, és nem találják őt, eltűnik, mint egy „éjszakai látomás” (8. vers – új prot. ford.). Azok a szemek, amelyek a földön látták, többé nem látják (9. vers). „Fiai a nincstelenek kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből” (10. vers - új prot. ford.). Arra lesznek kényszerítve, hogy áldozataik zsákmányát visszaadják. „Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az vele együtt a porba hanyatlik” (11. vers – új prot. ford.). Cófár folytatja az egyiptomi teológia ijesztgetéseit, amikor azt mondja, hogy ha a gonosz édes is a halandó szájban, és megtartja az ízt a nyelve alatt, az étele maga is kobra mérgévé változik (12-14. vers). Élete idején gazdagságot nyelt, de ki fogja hányni, mert „hasából is kihajtja az Isten” (15. vers - új prot. ford.). 

Cófár az egyiptomi kígyókkal próbálja ijesztgetni Jóbot, amelyek megtámadják őt (16. vers). Nem fog gyönyörű, tejjel és mézzel folyó mennyei patakokat látni (17. vers). A halott gonoszok nem fogják élvezni a gazdagságuk adta előnyöket. Cófár felsorolja egy elképzelt, gonosz személy bűneit: elnyomott másokat; sorsukra hagyta a szegényeket; házat, földet rabolt (19. vers). Nem elégedett meg sem gyomrában, sem szívében (20. vers). Felemésztett mindent, s miután mások kárára meggazdagodott, minden kéz felemelkedett ellene, amikor újra meg akarta tölteni hasát. Mivel gyűjtő ember volt, Isten lángoló haragját bocsátotta rá „étele gyanánt”. Nem menekülhetett el (24. vers). Rettegés támad felette, az egek is megjelentik gonoszságát, és „tűz emészti meg őt” (24-27. vers). Cófár azért mondja el mindezt, mert tudatni akarja Jóbbal szenvedése okát.   

Az biblikus gondolat, hogy minden gonoszság napfényre jön, a probléma azonban az, hogy Cófár nem jól időzítette az eseményt. Az ő kijelentése szerint ugyanis, amikor a jelenben megtörténik az ítélet (ez a vizsgálati ítélet), akkor az illető személy a Földön elveszíti gazdagságát. „Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján” (28. vers – új prot. ford.). Cófár azt sejteti, hogy Jób azért veszített el mindent, mert eljött Isten haragjának napja, és Jób gonosz voltát már kimondták a Mennyben, és megkapta büntetését a Mindenhatótól (29. vers).

Drága Istenünk!
Az Igédben kinyilatkoztatott igazság nagyon fontos számunkra, mert a pluralizmus sok teológiai irányvonala összezavarhatja elménket. Könyörgünk, tartsd tisztán szívünket! Ámen!

Koot van Wyk

231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  17. fejezetéhez (január 5-11.).

12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni, megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani. Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak, elaludtak.

Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat be.

Jézus eljövetele még mindig közel van! Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés. Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele való kapcsolatunkat!

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: