Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1642. nap
Micsoda tanulság rejlik ebben a csodálatos betlehemi
történetben! Megdorgálja hitetlenségünket, büszkeségünket és önelégültségünket.
Arra int, hogy vigyázzunk, nehogy bűnös nemtörődömségünk miatt a mi
figyelmünket is elkerüljék az idők jelei, és ezért ne ismerjük fel
meglátogatásunk napját.
Nem csupán Judea dombjain, nemcsak az egyszerű pásztorok között
találtak az angyalok olyan embereket, akik a Messiás jövetelét várták. A
pogányok földjén szintén vártak reá bölcs, gazdag, nemes emberek, a Kelet
filozófusai. A mágusok, a természet kutatói meglátták Istent keze munkájában. A
héber Szentírásból megtudták, hogy egy Csillag támad Jákóbból, és buzgó vággyal
várták annak jövetelét, aki nemcsak "Izrael vigasztalása" lesz, hanem
"világosság" is "a pogányok megvilágosítására", és
"üdvösségükre a földnek széléig" (Lk 2:25.32; Acs 13:47). Keresték a
világosságot, és az Isten trónjáról áradó fény megvilágította lábuk előtt az
ösvényt. Miközben a jeruzsálemi papok és rabbik, az igazság hivatalos őrei és
magyarázói sötétségbe burkolóztak, a mennyei csillag ezeket a pogány idegeneket
az újszülött király születési helyére vezette.
Krisztus "azoknak, akik Őt várják",
"másodszor bűn nélkül" fog megjelenni "üdvösségükre" (Zsid
9:28). Isten a második advent üzenetét - akárcsak a Megváltó születésének hírét
- nem a nép vallási vezetőire bízta. Ezek az emberek nem voltak közösségben
Istennel, és elvetették a mennyből áradó világosságot. Ezért nem voltak azok
között, akiket Pál apostol így jellemez: "De ti, atyámfiai, nem vagytok
sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan
világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a
sötétségé!" (lThessz 5:4-5).
A Sion falain őrködőknek kellett volna elsőként meghallani
a Megváltó adventjének hírét; elsőként felemelni hangjukat, hogy közelségét
hirdessék; elsőként figyelmeztetni a népet, hogy készüljön jövetelére. De ők
kényelembe helyezkedtek, békéről és biztonságról ábrándoztak, és közben a népet
álomba ringatták a bűnei. Jézus látta, hogy egyháza olyan, mint a dús levelével
hivalkodó, de a drága gyümölcsöt nélkülöző, terméketlen fügefa. A vallás
formaságait kérkedve megtartották, de ebből a vallásból hiányzott az igazán
alázatos, töredelmes lelkület és a hit. Pedig csak ezek tehetik a szolgálatot
Isten előtt kedvessé. A Lélek gyümölcse helyett büszkeségről, formalizmusról,
kicsinyes hiúságról, önzésről, zsarnokságról árulkodtak. A bűnbe süllyedt
egyház bezárta szemét az idők jelei előtt. Isten azonban nem hagyta el őket, és
nem lett hűtlen hozzájuk. De ők elfordultak tőle, és elzárkóztak szeretetétől.
Mivel nem voltak hajlandók teljesíteni a feltételeket, Isten sem teljesíthette
a nekik tett ígéreteit.
Ez a biztos következménye annak, ha valaki nem értékeli és
nem él az Istentől kapott világossággal és kiváltságokkal. Ha az egyház
megkerüli Isten intézkedéseit és csak részben fogadja el a fényt; ha
kinyilatkoztatott feladatait csak részben teljesíti, akkor a vallás
elkerülhetetlenül formasággá korcsosul, és eltűnik az éltető kegyesség. Ezt az
igazságot az egyháztörténelem ismételten szemléltette. Isten az adott áldások
és kiváltságok arányában igényli népétől a cselekvő hitet és engedelmességet.
Az engedelmesség áldozatot követel, és kereszttel jár. Ezért utasította el a
menny világosságát sok olyan ember, aki magát Krisztus követőjének vallotta, és
az egykori zsidókhoz hasonlóan nem ismerte fel meglátogatásának idejét (Lk
19:44). Gőgjük és hitetlenségük miatt az Úr mellőzte őket, és azoknak
nyilatkoztatta ki igazságát, akik a betlehemi pásztorokhoz és Kelet mágusaihoz
hasonlóan figyeltek minden reájuk áradó fénysugárra.
Mai Bibliai szakasz: Jób
20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Most Cófáron a sor, hogy Jóbnak válaszoljon. Úgy érzi, hogy
a benne levő „izgatottság” miatt muszáj beszélnie (2. vers), de a gondolatait
nem Isten, hanem a racionalizmus és az okoskodás irányítja. Cófár ezt mondja: „megszégyenítő kioktatást hallok, de értelmes
lelkem megadja a választ” (3. vers - új prot. ford.). Cófár az emberi
értelem lelkét akarja használni védekezése legfőbb alapjaként. Úgy érvel, hogy
ezt használta az emberiség, amióta a Földön van, és Jóbnak meg kell értenie ezt
(4. vers).
Ezen kívül Cófár az egyiptomi halottkultusz megfélemlítését
is alkalmazza, amikor azt mondja, hogy ha az ember ereje fel is menne a Mennybe
és a feje elérné a felhőket (6. vers), akkor is elveszne, és azok, akik látják
ezt mondják: „Hol van ő?” (7. vers).
Elszáll, mint egy álom Rá napistennel egy hajón este idején, és nem találják
őt, eltűnik, mint egy „éjszakai látomás”
(8. vers – új prot. ford.). Azok a szemek, amelyek a földön látták, többé nem
látják (9. vers). „Fiai a nincstelenek
kedvében járnak, és vagyonát kiereszti kezéből” (10. vers - új prot. ford.).
Arra lesznek kényszerítve, hogy áldozataik zsákmányát visszaadják. „Ha csontjai tele is voltak ifjú erővel, az
vele együtt a porba hanyatlik” (11. vers – új prot. ford.). Cófár folytatja
az egyiptomi teológia ijesztgetéseit, amikor azt mondja, hogy ha a gonosz édes
is a halandó szájban, és megtartja az ízt a nyelve alatt, az étele maga is
kobra mérgévé változik (12-14. vers). Élete idején gazdagságot nyelt, de ki
fogja hányni, mert „hasából is kihajtja
az Isten” (15. vers - új prot. ford.).
Cófár az egyiptomi kígyókkal próbálja ijesztgetni Jóbot,
amelyek megtámadják őt (16. vers). Nem fog gyönyörű, tejjel és mézzel folyó
mennyei patakokat látni (17. vers). A halott gonoszok nem fogják élvezni a
gazdagságuk adta előnyöket. Cófár felsorolja egy elképzelt, gonosz személy
bűneit: elnyomott másokat; sorsukra hagyta a szegényeket; házat, földet rabolt
(19. vers). Nem elégedett meg sem gyomrában, sem szívében (20. vers).
Felemésztett mindent, s miután mások kárára meggazdagodott, minden kéz
felemelkedett ellene, amikor újra meg akarta tölteni hasát. Mivel gyűjtő ember
volt, Isten lángoló haragját bocsátotta rá „étele
gyanánt”. Nem menekülhetett el (24. vers). Rettegés támad felette, az egek
is megjelentik gonoszságát, és „tűz
emészti meg őt” (24-27. vers). Cófár azért mondja el mindezt, mert tudatni
akarja Jóbbal szenvedése okát.
Az biblikus gondolat, hogy minden gonoszság napfényre jön,
a probléma azonban az, hogy Cófár nem jól időzítette az eseményt. Az ő
kijelentése szerint ugyanis, amikor a jelenben megtörténik az ítélet (ez a
vizsgálati ítélet), akkor az illető személy a Földön elveszíti gazdagságát. „Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik
Isten haragja napján” (28. vers – új prot. ford.). Cófár azt sejteti, hogy
Jób azért veszített el mindent, mert eljött Isten haragjának napja, és Jób gonosz
voltát már kimondták a Mennyben, és megkapta büntetését a Mindenhatótól (29.
vers).
Drága Istenünk!
Az Igédben kinyilatkoztatott igazság nagyon
fontos számunkra, mert a pluralizmus sok teológiai irányvonala összezavarhatja
elménket. Könyörgünk, tartsd tisztán szívünket! Ámen!
Koot van
Wyk
231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
17. fejezetéhez
(január 5-11.).
12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt
róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek
eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést
jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni,
megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő
érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú
volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani.
Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak,
elaludtak.
Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal
közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének
körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel
telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a
legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra
pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat
be.
Jézus eljövetele még mindig közel van!
Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint
bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a
polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy
a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés.
Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való
kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és
azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk
Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele
való kapcsolatunkat!
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés