Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1636. nap
17.
A hajnal hírnökei
A Biblia egyik legsúlyosabb, ugyanakkor legnagyszerűbb
igazsága az, hogy Krisztus második eljövetelével lezárul a megváltás csodálatos
munkája. Jézus, "aki a feltámadás és az élet", Isten népében, amely
oly sokáig zarándokolt "a halálnak földében és árnyékában" azt a
drága és boldogító reménységet ébresztette, hogy eljön, és hazaviszi "azt,
akit eltaszított magától". A második adventről szóló üzenet a Szentírás
alapvető tanítása. Attól a naptól kezdve, hogy az első emberpár fájó szívvel
elhagyta az Édent, a hit gyermekei arra várnak, hogy a Megígért eljöjjön,
megtörje a pusztító hatalmát, és visszavigye őket az elveszett Paradicsomba. Az
ősidők szent emberei sóvárogva várták, hogy a Messiás dicsőségben megjelenjék,
és reménységüket valóra váltsa. Éden lakóinak hetedik leszármazottja, Énok, aki
három évszázadon át Istennel járt a földön, megláthatta távolból a Szabadító
jövetelét. "Imé - mondta - eljött az Úr az Ő sok ezer szentjével, hogy
ítéletet tartson mindenek felett" (Jud 1415). Jób pátriárka rendületlen
bizalommal kiáltotta megpróbáltatásának éjszakáján: "Mert én tudom, hogy
az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik
is, testemben látom meg az Istent. Saját magam látom meg őt, tulajdon szemeim
látják meg, nem más" (Jób 19:25-27).
Krisztus eljövetele, amellyel az igazság uralma
megkezdődik, a legfennköltebb és legizzóbb kijelentésekre ihlette a szent
írókat. A Biblia költői és prófétái mennyei lelkesedéssel beszéltek róla. A
zsoltáríró megénekelte Izrael királyának hatalmát és fenségét: "A Sionról,
amelynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten. Eljön a mi Istenünk, és nem
hallgat... Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét"
(Zsolt 50:2-4). "Örüljenek az egek és örvendezzen a föld... az Úrnak
orcája előtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje a földet. Megítéli majd a
világot igazsággal, és a népeket az Ő hűségével" (Zsolt 96:11.13).
Ésaiás próféta így szólt: "Serkenjetek föl és
énekeljetek, akik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja
a föld az árnyakat!" "Megelevenednek halottaid és holttesteim
fölkelnek. " "Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a
könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről:
mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Imé Istenünk, akit mi vártunk, és aki
megtart minket; ez az Úr, akit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk
szabadításában!" (Ésa 26:19; 25:8-9).
Habakuk szent látomásba ragadtatva látta meg Krisztus
megjelenését. "Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről.
Dicsősége elborítja az egeket, és dicséretével megtelik a föld. Ragyogása, mint
a napé. " "Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a
népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok;
az Ő ösvényei örökkévalók!" "Lovaidon és diadal-szekereiden robogsz.
" "Látnak téged és megrendülnek a hegyek,... harsog a hullám, és
magasra emeli karjait. A nap és hold megállnak helyükön cikázó nyilaid fényétől
és ragyogó kopjád villanásától. " "Kiszállsz néped szabadítására,
fölkented segítségére" (Hab 3:3-4.6.8.10-11.13).
Amikor a Megváltó búcsút mondott tanítványainak, fájó
szívüket azzal az ígérettel vigasztalta, hogy ismét eljön. "Ne
nyugtalankodjék a ti szívetek... Az én Atyámnak házában sok lakóhely van...
Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek
néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket" (Jn 14:1-3). "Eljő
az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd
az Ő dicsőségének királyi székébe. És elébe gyűjtetnek mind a népek" (Mt
25:31-32).
Az angyalok, akik Krisztus mennybemenetele után még egy
kevés ideig az Olajfák- hegyén maradtak, elismételték a tanítványoknak Jézus
visszatérésének ígéretét: "Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe,
aképpen jő el, amiképpen láttátok Őt felmenni a mennybe" (Acs 1:11). Pál
apostolt a Lélek erre a bizonyságtevésre ihlette: "Maga az Úr riadóval,
arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből" (lThessz 4:16).
A pátmoszi próféta ezt mondja: "Imé eljő a felhőkkel; és minden szem
meglátja Őt" (Jel 1:7).
Krisztus eljövetelekor "mindenek" újjáteremtetnek
dicsőségben, "amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája
által eleitől fogva" (Acs 3:21). Akkor a gonoszság régóta tartó uralma
megtörik, és "e világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi"
lesznek, "aki örökkön örökké uralkodik" (Jel 11:15). "Megjelenik
az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt. " Kisarjasztja "az
Úr Isten az igazságot s a dicsőséget minden nép előtt ". Ő "lesz ékes
koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának" (Ésa 40:5; 61:11;
28:5).
Mai Bibliai szakasz: Jób
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 14. fejezetben Jób
arra összpontosít, hogy mit jelent embernek lenni. Az ember meghatározása, hogy
megszületik, élete rövid és vesződséggel teli. (1. vers). Ez pontosan az
ellentéte annak, ami az Édenkertben volt, ahová Isten arra teremtette az
embereket, hogy örökké éljenek és békében járjanak Teremtőjükkel. De ahogy a
rózsák elhervadnak, és az árnyékok eltűnnek, az embereknek sincs maradásuk (2.
vers).
„Uram” – mondja Jób –, „ráadásul
az eltorzulásra, amit a Teremtés könyvében leírtak szerint örököltem, most még
Te is rám emeled a szemed, és engem is törvényed elé állítasz? (3. vers). A
halál csírájával testünkben, ami Ádám és Éva bűnének következménye „Ki hozhat
elő tisztát, a tisztátalanból? Senki.” (4. vers). Az ember napjai behatároltak
és hónapjainak „határt szabtál, amit nem
léphet át” (5. vers – új prot. ford.) . „Vedd le róla tekinteted, hogy
nyugalma legyen” (6. vers).
Ezután Jób
összehasonlítja egy fa és az ember új életének reményét. Ha egy fát kivágnak,
úgy tűnik, hogy meghalt, de ha megöntözik, újra növekedni kezd (7-9. vers).
Ehhez képest, viszont ha egy erős ember legyengül és meghal, megsemmisül, akkor
hová lesz? (10. vers) Jób ezután az ember halál utáni állapotát ecseteli: az
emberek lefekszenek és nem kelnek fel többé, amíg az egek el nem múlnak. Csak
akkor kelnek fel, amikor felébresztik őket alvásukból. Jób nem hisz a lélek
halhatatlanságában, abban, hogy az embernek az a része – a lelke – tovább
létezne a halála után. A középkor folyamán a rabbik hallgattak erről a versről,
de hosszan boncolgatták a 22. verset, hogy alátámasszák a lélek halál utáni
életének elméletét. Mezudath David (a XVII. században) volt a kivétel, aki az
adventista értelmezéshez hasonló következtetésre jutott. Jób így szól: „Bárcsak
elrejtenél a holtak hazájában, ott rejtegetnél haragod elmúltáig! Kiszabnád
időmet, azután újra gondolnál rám." (13. vers – új prot.
ford.).
Nem is lehetne
világosabb egy jövőbeni feltámadás reménysége, mint itt, Jóbnál. „Ha
meghal a férfiú, életre tud-e kelni? Akkor egész küzdelmes életemen át is
tudnék várni, míg csak be nem következik a fordulat.”
(14. vers - új prot. ford.). Jób ismeri Istent, és ha Isten előhívja a sírból,
ő válaszolni fog neki, mert Isten szereti az embereket, akiket Ő alkotott (15.
vers). Ugyanakkor az Úr figyeli Jób lépteit, de ő tudja, hogy Istennél van a
megbocsátás és Ő nem fogja felhozni a bűneit, mert azok lepecsételve egy
zsákban vannak (16. vers).
Jób azt is tudja, hogy
Isten le tudja győzni az embert, annyira, hogy megváltozott arccal kell
eltávoznia (20. vers). A fiai virulnak és tisztességben élnek, de ő nem tud
róla, vagy elszegényednek és ő arról sem tud (21. vers.). Ha az ember
mindezeket tudná, fájdalomban élne, és mindig csak keseregne (22.vers).
Drága Istenünk!
Jób szavainak szépsége minket is mélyen érint. Kérünk,
emlékezz meg rólunk, amikor eljössz a Te királyságoddal! Ámen!
Koot van Wyk
231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
17. fejezetéhez
(január 5-11.).
12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt
róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek
eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést
jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni,
megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő
érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú
volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani.
Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak,
elaludtak.
Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal
közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének
körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel
telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a
legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra
pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat
be.
Jézus eljövetele még mindig közel van!
Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint
bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a
polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy
a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés.
Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való
kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és
azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk
Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele
való kapcsolatunkat!
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés