2020. január 7., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 7 - KEDD - Jób 16


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1638. nap

Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira-szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan súlyos volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt. Marokkó közelében egy nyolc-tízezer lélekszámú falu teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott.

A rengés Spanyolországban és Portugáliában volt a legerősebb. Úgy tudjuk, hogy a beömlő hullám Cadiznál hatvan lábnyira emelkedett. "Portugáliában a legnagyobb hegyek erősen meginogtak. Mintha az alapjuk is megmozdult volna. Némelyiknek megnyílt a csúcsa. Megdöbbentő volt, ahogy meghasadtak és szétszakadtak. Hatalmas földdarabokat dobtak magukból a szomszédos völgyekbe. A beszámoló szerint lángok lövelltek ki ezekből a hegyekből. "

Lisszabonban "a föld alól mennydörgésszerű hang hallatszott, majd rögtön ezután heves rengés rombolta le a város zömét. Mintegy hat perc alatt hatvanezer ember pusztult el. A tenger először visszahúzódott, szárazon hagyva a gátat, majd előretört, tizenöt lábbal, vagy annál is többel meghaladva átlagos szintjét. " "A lisszaboni katasztrófa rendkívüli eseményei közé tartozott a tiszta márványból, hatalmas költséggel épített új rakodópart elsüllyedése. Nagyon sokan menekültek ide a leomló romok elől, de a rakodópart hirtelen lesüllyedt a rajta levő emberekkel együtt, és soha egyikük teteme sem került a felszínre. "

A föld "megrázkódása után minden templom, kolostor, majdnem minden középület és a lakóházak több mint egynegyede nyomban összeomlott. Mintegy két órával a rengés után a város különböző részein tűz ütött ki, és majdnem három napig tartó heves tombolásával teljesen elpusztította a várost. A földrengés ünnepnapon történt, amikor a templomok és a kolostorok zsúfolásig megteltek. Az itt levők közül csak néhányan menekültek meg."13 "Az emberek rémülete leírhatatlan volt. Senki nem sírt. Mi volt a könny a szörnyűséghez képest! Eszelős rémülettel és döbbenettel futkostak, arcukat és mellüket verve kiabáltak: 'Misericordia! Vége a világnak!' Anyák elfeledkeztek gyermekeikről, és a feszületet markolva rohangáltak. Sokan vesztükre a templomba menekültek, de hiába volt kitéve az oltáriszentség, a szerencsétlen emberek hiába ölelték az oltárt. Bálványokat, papokat és népet ugyanaz a rom temette be. " Kilencvenezerre becsülték azoknak a számát, akik azon a végzetes napon életüket vesztették.

A prófécia a nap és a hold elsötétedését említi következő jelként. Ez huszonöt évvel később következett be. Megjelenését az a tény tette megdöbbentőbbé, hogy a próféta megjövendölte teljesedésének pontos idejét is. Amikor a Megváltó az Olajfák-hegyén tanítványainak az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt - amelynek megrövidítését megígérte -, említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, hogy mikor tűnik fel közülük az első: "Azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik" (Mk 13:24). Az 1260 nap, illetve év, 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik. 1780. május 19-én teljesedett be ez a prófécia.

"Majdnem - ha ugyan nem egészen - a legmisztikusabb, és mindmáig meg nem magyarázott jelenségként... áll előttünk az 1780. május 19-i sötét nap, New England teljes látható egének és légkörének mérhetetlenül rejtélyes elsötétedése. "

Egy szemtanú, aki Massachusettsben élt, a következőképpen írta le ezt az eseményt: "Napkeltekor az égbolt tiszta volt, de hamarosan elborult. Felhők ereszkedtek le, és a sötét és baljóslatú felhőkből villámok cikáztak. Dörgött az ég, és kevés eső is esett. Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák, a fák és az épületek, a víz és az emberek kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány perccel később súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül szokott lenni...

Az embereken egyre jobban erőt vett a félelem, az aggodalom és a döbbenet. Az asszonyok az ajtóban állva figyelték a sötét tájat; a férfiak visszatértek a mezőről; az ács otthagyta szerszámait, a kovács a műhelyét, a boltos a pultját. Az iskolák bezártak, és a gyerekek remegve szaladtak haza. Az úton levők a legközelebbi tanyán szálltak meg. Most mi lesz? - kérdezte minden ajak és szív. Mintha hurrikán akarna végigsöpörni a tájon, vagy pedig a vég érkezett volna el!?

Gyertyát gyújtottak, és a kandalló tüze olyan fényesen világított, mint a holdtalan őszi estéken... A szárnyasok behúzódtak az ólba, és aludni tértek. A tehenek a legelő korlátjához gyűltek és bőgtek, a békák brekegtek, a madarak esti éneküket énekelték, a denevérek repkedtek. Csak az emberek tudták, hogy még nem jött el az este...

Mai Bibliai szakasz: Jób 16

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jób azzal válaszol barátai szavaira, hogy ő ismeri a manapság divatos emberi gondolkodást: „ilyesmit eleget hallottam” (2. vers – új prot. ford.). Istenképük helytelen, így szavuk csak „üres beszéd” (3. vers). Helyesbítésre van szükségük az Írás igazságát illetően, akkor válaszaik is világosabbak lennének (3. vers). Ha Jób is csak emberi szinten gondolkodna, tudna ő is szép szavakat összefűzni, és a fejét rázni (4. vers). De ő, ha beszélne is, abbahagyná (5. vers). Viszont fájdalma akkor sem múlna el, ha beszélne róla, majd abbahagyná (6. vers).

Hosszas beszédük elfárasztotta Jóbot, és elnémította őt (7. vers). Szavaik ellene szólnak, elesett állapota őt vádolja (8. vers). Barátai vádló magatartása sátánéra hasonlít. Ezután Jób rámutat, hogy sátán az ő istenfélő életét használja ki ellene. Sátán dühe és utálata megtörte Jóbot, gyűlölete ellene fordult, felé csikorgatja fogait, villogó szemmel néz rá (9. vers). Az ellenség seregéhez sátán angyalai is hozzátartoznak, akik egyesültek ellene (10. vers). Isten kiszolgáltatta Jóbot a gonosznak, aki szétzúzta és céltáblájává tette őt (12. vers). Sátán íjászai körülvették, nem hagynak nyugtot neki, sőt ő maga rohan rá, mint valami hős (14. vers). Az eredmény: sebek a lábain, és kelések az egész testén. Még az intim testrészeivel is gondjai voltak, és zsákruhát öltött magára (15. vers).

Annyit sírt, hogy szemhéjai már megfeketedtek (16. vers). Mindezek ellenére nincs erőszak sem szívében, sem kezében, és az imái is tiszták (17. vers). Azt mondja, még a halál árnyékában sincs nyugta, még sírni sem (18. vers). Majd Jób feltárja előttünk Mózes teológiáját: az ő Pártfogója és Tanúja a mennyei szentélyben van, és „mellette bizonyít a magasságban” (19.vers). Ez az, amit Mikeás próféta is látott később: „az Úr tanúskodik ... az ő szent templomából” (Mik 1:2). A Pártfogó Jób Közbenjárója és Barátja. „Istenhez sír fel az én szemem” (20. vers – Károli fordítás). Mózes és Jób jól ismerték Krisztust, a mi Igazságunkat, Pártfogónkat és a Mennyben értünk szolgáló Főpapunkat. Minden isteni tettet a mennyei szentélyből irányítanak, a mi összes tettünknek pedig erre a mennyei szentélyre kell mutatniuk. Jób azt kívánja, bárcsak lenne egy erőteljes személy, aki beszélni tudna Istennel az ő érdekében, mint ahogy az ember a barátjával szokott beszélni (21. vers). Krisztus pontosan azt tette meg, amit Mózes Jóbon keresztül kért (lásd Dániel 7). Jób napjai meg vannak számlálva, és amikor meghal, többé nem tér vissza ebbe az életbe, vagy bármelyik másikba, egészen a feltámadás reggeléig (22. vers).

Drága Istenünk!
Egy olyan „modern” társadalomban élünk, ahol úgy tűnik, az erőszakot csodálják, tisztelik, támogatják, szépítik, sőt még szentesítik is. Segíts tőle távol maradni, és az imáinkat olyan tisztán megőrizni, ahogyan azt Jób tette! Ámen.

Koot van Wyk

231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  17. fejezetéhez (január 5-11.).

12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni, megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani. Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak, elaludtak.

Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat be.

Jézus eljövetele még mindig közel van! Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés. Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele való kapcsolatunkat!

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: