Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 16. fejezet 1632. nap
Az államegyház istentiszteleteinek látogatása bírság vagy
börtönbüntetés terhe mellett kötelező volt. " Williams helytelenítette ezt
a törvényt. Az angol törvénykönyv legrosszabb rendelkezése az volt, amely
kötelezővé tette az egyházközség templomának látogatását. A természetes emberi
jogok nyílt megsértését látta abban a rendelkezésben, amely azt követelte az
embertől, hogy más hitvallásúakhoz csatlakozzék. A vallástalant és vonakodót a
nyilvános istentiszteletre hurcolni egyenlő a képmutatás megkövetelésével...
Senkit sem szabad akarata ellenére templomba vagy istentisztelet
meghallgatására kényszeríteni' - mondta Williams. - ,Hogyan?! - kiáltotta egyik
ellenfele, elcsodálkozva véleményén - nem méltó a munkás a bérére?' ,De igen -
hangzott a válasz -, de csak azoktól, akik felfogadták.'"
Roger Williamsben a hűséges lelkészt, a ritka képességű,
rendíthetetlenül becsületes és igazán jóindulatú embert tisztelték és
szerették. Azt azonban nem lehet megtűrni, hogy a polgári magisztrátusok
egyházi befolyását következetesen elutasítsa, és hogy vallásszabadságot
követeljen. Ennek az új tannak az alkalmazása - hangoztatták - "alapjaiban
forgatja fel az országot és a kormányzatot". Roger Williamset kitiltották
a kolóniákból. Hogy elkerülje a letartóztatást, végül kénytelen volt a hideg és
viharos tél közepette a vadonba menekülni.
"Tizennégy héten át ide-oda hányódtam és szenvedtem a
zord évszakban - mondta -, nem tudva, milyen a kenyér és az ágy. " De
"a hollók táplálták a pusztában", és egy odvas fa sokszor adott neki
menedéket. Így tartott kínos menekülése a havon és az úttalan erdőn át, mígnem
menedéket talált egy indián törzsnél, amelynek bizalmát és jóindulatát
megnyerte, miközben igyekezett megismertetni velük az evangélium igazságait.
Hónapokig tartó hányódás és bolyongás után végül a
Narragansett öböl partjai felé vette útját, és ott lerakta az újkor első olyan
államának az alapját, amely a legteljesebb értelemben elismerte a
vallásszabadság jogát. Roger Williams kolóniájában az volt az alapelv,
"hogy minden embernek joga van Istent saját lelkiismeretének világossága
szerint imádni" Kicsiny állama, Rhode Island, az elnyomottak menedéke
lett, és addig fejlődött és virágzott, mígnem alapelve - a polgári és
vallásszabadság - az Amerikai Köztársaság sarokpillérévé lett.
Abban a fontos régi okiratban - a Függetlenségi
Nyilatkozatban -, amely elődeink alaptörvénye volt, kijelentették:
"Vitathatatlannak és nyilvánvalónak tartjuk a következő igazságokat:
Minden ember egyenlőnek születik. A Teremtő elidegeníthetetlen jogokkal ruházta
fel őket; ezek között elsősorban szerepel az élet, a szabadság és a boldogság
joga." Az Alkotmány félreérthetetlenül szavatolja a lelkiismeret
sérthetetlenségét: "Az Egyesült Államokban soha semmilyen vallás nem lehet
semmilyen közhivatal betöltésének feltétele. " A kongresszus nem hozhat
semmilyen törvényt vallás alapítására vagy a szabad vallásgyakorlás
megtiltására. "
Mai Bibliai szakasz: Jób
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jób lelkének
keserűségéből szól ebben a fejezetben (1. vers). Ezt mondja Istennek: „Ne
kárhoztass engem, add tudtomra, miért perelsz velem. A Te kezed munkája vagyok.
Miért utasítsz vissza?” (3. vers.). Testi szemeiddel fogsz nézni a vizsgálati
ítéletben, mint az emberek, akik állandóan a rosszat keresik egymásban? (4. vers)
Jób tudja, hogy
kapcsolatban áll Istennel és Isten kezének biztonságában nyugszik. „Jól tudod,
hogy nem vagyok gonosz.” (7. vers) Jób biztonságban van Isten kezében, mert
Isten a Teremtője: „Úgy formáltál, mint az agyagedényt (lásd 1Móz 2:7: „Ekkor
megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából”), és most újra porrá tennél
engem? (9. vers) Isten csontozatot adott Jóbnak és bőrrel borította azt. Életet
adott neki, személyiséget, kedvességet, és lelket – a képességet, hogy lelki
kapcsolatai legyenek (12. vers). Jób Isten szívébe van rejtve (13. vers).
Mivel Jób Isten
szívében van, elképzelhetetlen Elifáz és Bildád következtetése, miszerint ha
rossz vagy, akkor rossz dolgok történnek veled. Ha jó vagy, akkor pedig jó dolgok
történnek veled (14-15. vers). Abból következtetnek erre, hogy Jób Isten
kezében van, és jót tesz neki a szenvedés, mert Isten ezzel tisztogatja és
jobbá teszi őt (16. vers).
A „harag” és a
„felháborodás” szavak (17. vers) rossz érzést keltenek. Ahhoz, hogy megértsük
itt mit is jelent, a Mózes korában használt nyelvet kell figyelembe venni, ahol
azt jelenti, hogy „bekötöz”. Ez az egyik ritka szó Jób könyvében, ami nem
egyezik a mi fordításunkban található „bosszúállás” szóval. Mivel Jób Istenben
van elrejtve, élvezte a jólét előnyeit. Szenvedéseit a mérleg másik
serpenyőjébe kívánja helyezni, összemérve őket az áldásokkal és megkérdezni,
hogy ez a sok rossz most miért történik vele (18. vers). Kíváncsi, vajon nem
lett volna-e jobb, ha meg sem születik, vagy inkább születésekor meghal, mint
hogy így szenvedjen (18-19. vers).
A 20. versben Jób egy
„hétvégi szünetet” kér életében. Napjai már úgyis fogytán, ezért ha kis időre
megszűnne a szenvedése, lenne egy kis
vigasztalása mielőtt meghal, mert akkor a sötétség és a halál árnyékának földjére
megy (21-22. vers).
Drága Istenünk! Mi is a Te szívedben, lelkedben és kezedben
nyugszunk. Krisztus a mi közbenjárónk az ítéletben. Urunk, add nekünk Jób
lelkületét, hogy tudjuk, még a szenvedésünk is a Te kezedben és szívedben van!
Ámen.
Koot van Wyk
230. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
16. fejezetéhez
(december 29 – január 4.).
A lelkiismereti szabadságot oly könnyű nagy
becsben tartani, amikor magunkról van szó, mégis nehéz kiterjeszteni a
testvéreinkre. Nagy önteltségünkben néha azt hisszük, hogy megoldhatjuk a világ
problémáit, amennyiben ráerőszakoljuk Isten akaratát másokra. Helytelenül, de
úgy véljük, ha megköveteljük a jó cselekedeteket, az azt eredményezi, hogy az
embereknek jó indítékaik lesznek. Sajnos azonban éppen az ellenkezője igaz. Ami
a világot hivatott megtisztítani, az fogja végül az egyházat megrontani! Amikor
meg nem tért emberektől követeljük meg, hogy úgy tegyenek, mintha szentek
lennének, méghozzá a Szentlélek ereje nélkül, a vallás hagyománnyá változik.
Míg a jó cselekedetek természetesen fakadnak az Istent szerető szívből, a meg nem
tért szív számára csak fáradságos munkát jelentenek.
A Zarándok Atyák sokat feláldoztak azért, hogy
kivívják a szabadságukat, hogy meggyőződésük szerint gyakorolhassák hitüket, de
amint megszerezték, rögtön megpróbálták a törvényhozás erejével megtartani azt.
Amikor Isten akaratát államhatalmi törvényekkel próbálták megvédeni a
Zarándokok, a hűségük felhígult, és gyakran le is győzte a nagyobb arányban
jelen lévő hagyomány és babona. Még ma is gyakran tapasztaljuk olyan erők
jelenlétét, amelyek törvényhozással kísérelik meg szabadságunkat korlátozni a
hitünk szerinti Istentisztelet gyakorlásában. Az örökkévalóság hosszú ideig
tart és nem éri meg feladni azt a kényelem és a kompromisszum kedvéért e
kérdésben. Isten a Bibliát és a Szentlelkét adta nekünk, hogy az Ő ösvényén
kalauzoljanak minket. A mi egyetlen biztos fogódzkodónk abban rejlik, hogy
erős, elkötelezett kapcsolatot ápolunk vele, és minden új elgondolást a
Szentírás mérlegének próbája elé állítunk.
Lisa Ward
Vidéki Élet adventista tisztviselő
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏
VálaszTörlésAz ember hajlamos a testi létén és állapotán keresztül megélni a viszonyulását környezetéhez, társaihoz, de még Istenhez is. Az ellenség pedig ezt sokrétűen képes kihasználni. Háttérbe húzódva, az árnyékban megbújva tevékenykedik, akár létét is elrejtve, s közben hagyja, hogy a porból lett teremtmény minden mögött egyedül Istent lássa, mindenben az Ő akaratát vélje felfedezni – a rossz dolgokban is.
VálaszTörlésAz előző fejezetben Jób mélységes elkeseredésében arra a következtetésre jut, hogy élhetne bármilyen életet - vétkezhetne, vagy igaz is lehetne – mindenképpen elveszne, gyalázat lenne része, s Isten az, aki hatalmát ellene fordítja.
Cófár talán nem is sejti mekkora igazságot mond ki, amikor így szól:
“Bárcsak…kijelentené neked a bölcsesség titkait, amelyek az értelem számára felfoghatatlanok”
Vajon nem mondta volna el Isten a feddhetetlenül járó Jóbnak szenvedései valódi okát?
És vajon megtehette-e volna míg meg nem mutatkozik teljességében Jób szívének igazsága?
“Beleláthatsz talán az Isten titkaiba?” teszi fel a kérdést Cófár.
5 Móz 29/28: “A titkok az ÚRéi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.”
Vannak dolgok, amelyekről Isten kinyilatkoztatást ad, és vannak, amelyek rejtve maradnak előttünk. Az Istentől jövő Igazság megismerésének korlátos módja az értelemmel való megértés. A teljes és tökéletes megismerés a Szentlélek által válik számunkra lehetségessé, kinyilatkoztatás útján, mely nem az értelmet célozza, hanem a szív bölcsességének elmélyítését. Nem a magunk értelmére hagyatkozva tudunk az Isten szerinti bölcsességben gyarapodni, hanem, ha engedjük Őt szólni a bennünk munkálkodó Szentlélek által.
Ha egy adott időben nem rendelkezünk minden ismerettel a helyzetünk okának felismeréséhez, az könnyen vezethet téves következtetésekre, s akár Istennel szemben megfogalmazott vádakhoz. A vádoló ekkor örül csak igazán, hisz pusztításáért az ember szemében Istent teheti felelőssé.
De sose feledjük el, amit Jézus Péternek mond:
Lk 22/31: “Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát,…”
Jób története minden bizonnyal nem egyedi, de nagyszerű példázat számunkra arra vonatkozólag, hogy mindenkor lássuk, hogy a nagy küzdelem részesei vagyunk, nem csak céljai, hanem eszközei is egyben. Eszközök olykor nem csak Isten kezében, hanem a bűn atyjának kezében is. Előfordulhat, hogy bizonyos eseményeknek sosem fogjuk megtudni a valós hátterét – legalábbis a földi életben nem -, de ha mindvégig kitartunk, választ kapunk a kérdéseinkre a mi Mennyei Atyánktól.
Isten a szeretet. Ha megfedd, megdorgál is, mindaz a javunkra válik, hogy gyarapodjunk az Ő ismeretében, s növekedjünk jellemében.