Higgyetek az Ő prófétáinak - január 1 - SZERDA - Jób 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 16. fejezet 1632. nap

Az államegyház istentiszteleteinek látogatása bírság vagy börtönbüntetés terhe mellett kötelező volt. " Williams helytelenítette ezt a törvényt. Az angol törvénykönyv legrosszabb rendelkezése az volt, amely kötelezővé tette az egyházközség templomának látogatását. A természetes emberi jogok nyílt megsértését látta abban a rendelkezésben, amely azt követelte az embertől, hogy más hitvallásúakhoz csatlakozzék. A vallástalant és vonakodót a nyilvános istentiszteletre hurcolni egyenlő a képmutatás megkövetelésével... Senkit sem szabad akarata ellenére templomba vagy istentisztelet meghallgatására kényszeríteni' - mondta Williams. - ,Hogyan?! - kiáltotta egyik ellenfele, elcsodálkozva véleményén - nem méltó a munkás a bérére?' ,De igen - hangzott a válasz -, de csak azoktól, akik felfogadták.'"

Roger Williamsben a hűséges lelkészt, a ritka képességű, rendíthetetlenül becsületes és igazán jóindulatú embert tisztelték és szerették. Azt azonban nem lehet megtűrni, hogy a polgári magisztrátusok egyházi befolyását következetesen elutasítsa, és hogy vallásszabadságot követeljen. Ennek az új tannak az alkalmazása - hangoztatták - "alapjaiban forgatja fel az országot és a kormányzatot". Roger Williamset kitiltották a kolóniákból. Hogy elkerülje a letartóztatást, végül kénytelen volt a hideg és viharos tél közepette a vadonba menekülni.

"Tizennégy héten át ide-oda hányódtam és szenvedtem a zord évszakban - mondta -, nem tudva, milyen a kenyér és az ágy. " De "a hollók táplálták a pusztában", és egy odvas fa sokszor adott neki menedéket. Így tartott kínos menekülése a havon és az úttalan erdőn át, mígnem menedéket talált egy indián törzsnél, amelynek bizalmát és jóindulatát megnyerte, miközben igyekezett megismertetni velük az evangélium igazságait.

Hónapokig tartó hányódás és bolyongás után végül a Narragansett öböl partjai felé vette útját, és ott lerakta az újkor első olyan államának az alapját, amely a legteljesebb értelemben elismerte a vallásszabadság jogát. Roger Williams kolóniájában az volt az alapelv, "hogy minden embernek joga van Istent saját lelkiismeretének világossága szerint imádni" Kicsiny állama, Rhode Island, az elnyomottak menedéke lett, és addig fejlődött és virágzott, mígnem alapelve - a polgári és vallásszabadság - az Amerikai Köztársaság sarokpillérévé lett.

Abban a fontos régi okiratban - a Függetlenségi Nyilatkozatban -, amely elődeink alaptörvénye volt, kijelentették: "Vitathatatlannak és nyilvánvalónak tartjuk a következő igazságokat: Minden ember egyenlőnek születik. A Teremtő elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket; ezek között elsősorban szerepel az élet, a szabadság és a boldogság joga." Az Alkotmány félreérthetetlenül szavatolja a lelkiismeret sérthetetlenségét: "Az Egyesült Államokban soha semmilyen vallás nem lehet semmilyen közhivatal betöltésének feltétele. " A kongresszus nem hozhat semmilyen törvényt vallás alapítására vagy a szabad vallásgyakorlás megtiltására. "

Mai Bibliai szakasz: Jób 10

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+10&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+10&version=NT-HU

Jób lelkének keserűségéből szól ebben a fejezetben (1. vers). Ezt mondja Istennek: „Ne kárhoztass engem, add tudtomra, miért perelsz velem. A Te kezed munkája vagyok. Miért utasítsz vissza?” (3. vers.). Testi szemeiddel fogsz nézni a vizsgálati ítéletben, mint az emberek, akik állandóan a rosszat keresik egymásban? (4. vers)

Jób tudja, hogy kapcsolatban áll Istennel és Isten kezének biztonságában nyugszik. „Jól tudod, hogy nem vagyok gonosz.” (7. vers) Jób biztonságban van Isten kezében, mert Isten a Teremtője: „Úgy formáltál, mint az agyagedényt (lásd 1Móz 2:7: „Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából”), és most újra porrá tennél engem? (9. vers) Isten csontozatot adott Jóbnak és bőrrel borította azt. Életet adott neki, személyiséget, kedvességet, és lelket – a képességet, hogy lelki kapcsolatai legyenek (12. vers). Jób Isten szívébe van rejtve (13. vers).

Mivel Jób Isten szívében van, elképzelhetetlen Elifáz és Bildád következtetése, miszerint ha rossz vagy, akkor rossz dolgok történnek veled. Ha jó vagy, akkor pedig jó dolgok történnek veled (14-15. vers). Abból következtetnek erre, hogy Jób Isten kezében van, és jót tesz neki a szenvedés, mert Isten ezzel tisztogatja és jobbá teszi őt (16. vers).

A „harag” és a „felháborodás” szavak (17. vers) rossz érzést keltenek. Ahhoz, hogy megértsük itt mit is jelent, a Mózes korában használt nyelvet kell figyelembe venni, ahol azt jelenti, hogy „bekötöz”. Ez az egyik ritka szó Jób könyvében, ami nem egyezik a mi fordításunkban található „bosszúállás” szóval. Mivel Jób Istenben van elrejtve, élvezte a jólét előnyeit. Szenvedéseit a mérleg másik serpenyőjébe kívánja helyezni, összemérve őket az áldásokkal és megkérdezni, hogy ez a sok rossz most miért történik vele (18. vers). Kíváncsi, vajon nem lett volna-e jobb, ha meg sem születik, vagy inkább születésekor meghal, mint hogy így szenvedjen (18-19. vers).

A 20. versben Jób egy „hétvégi szünetet” kér életében. Napjai már úgyis fogytán, ezért ha kis időre megszűnne a szenvedése, lenne  egy kis vigasztalása mielőtt meghal, mert akkor a sötétség és a halál árnyékának földjére megy (21-22. vers).

Drága Istenünk! Mi is a Te szívedben, lelkedben és kezedben nyugszunk. Krisztus a mi közbenjárónk az ítéletben. Urunk, add nekünk Jób lelkületét, hogy tudjuk, még a szenvedésünk is a Te kezedben és szívedben van! Ámen.

Koot van Wyk

230. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  16. fejezetéhez (december 29 – január 4.).

A lelkiismereti szabadságot oly könnyű nagy becsben tartani, amikor magunkról van szó, mégis nehéz kiterjeszteni a testvéreinkre. Nagy önteltségünkben néha azt hisszük, hogy megoldhatjuk a világ problémáit, amennyiben ráerőszakoljuk Isten akaratát másokra. Helytelenül, de úgy véljük, ha megköveteljük a jó cselekedeteket, az azt eredményezi, hogy az embereknek jó indítékaik lesznek. Sajnos azonban éppen az ellenkezője igaz. Ami a világot hivatott megtisztítani, az fogja végül az egyházat megrontani! Amikor meg nem tért emberektől követeljük meg, hogy úgy tegyenek, mintha szentek lennének, méghozzá a Szentlélek ereje nélkül, a vallás hagyománnyá változik. Míg a jó cselekedetek természetesen fakadnak az Istent szerető szívből, a meg nem tért szív számára csak fáradságos munkát jelentenek.

A Zarándok Atyák sokat feláldoztak azért, hogy kivívják a szabadságukat, hogy meggyőződésük szerint gyakorolhassák hitüket, de amint megszerezték, rögtön megpróbálták a törvényhozás erejével megtartani azt. Amikor Isten akaratát államhatalmi törvényekkel próbálták megvédeni a Zarándokok, a hűségük felhígult, és gyakran le is győzte a nagyobb arányban jelen lévő hagyomány és babona. Még ma is gyakran tapasztaljuk olyan erők jelenlétét, amelyek törvényhozással kísérelik meg szabadságunkat korlátozni a hitünk szerinti Istentisztelet gyakorlásában. Az örökkévalóság hosszú ideig tart és nem éri meg feladni azt a kényelem és a kompromisszum kedvéért e kérdésben. Isten a Bibliát és a Szentlelkét adta nekünk, hogy az Ő ösvényén kalauzoljanak minket. A mi egyetlen biztos fogódzkodónk abban rejlik, hogy erős, elkötelezett kapcsolatot ápolunk vele, és minden új elgondolást a Szentírás mérlegének próbája elé állítunk.

Lisa Ward

Vidéki Élet adventista tisztviselő

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba