Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 19. fejezet 1651. nap
Jóllehet a véges emberi elme képtelen megérteni a végtelen
Isten terveit, és nem ismeri fel teljesen szándékai megvalósulását, de sokszor
tévelygés vagy hanyagság az oka annak, hogy csak homályosan fogja fel a menny
üzenetét. Nemritkán az embereknek - még Isten szolgáinak is - a gondolkozását
annyira eltompítják az emberi nézetek, az emberi hagyományok és hamis
tanítások, hogy csak részben tudják felfogni azokat a nagyszerű dolgokat,
amelyeket Isten kinyilatkoztatott Igéjében. Így volt ez Krisztus tanítványaival
is, még akkor is, amikor a Megváltó személyesen velük volt. Elméjüket átitatta
az a közhiedelem, hogy a Messiás földi fejedelem, aki az egyetemes birodalom
trónjára emeli Izraelt. Amikor Jézus megjövendölte szenvedéseit és halálát, nem
tudták, mit jelentenek szavai.
Krisztus maga küldte ki őket ezzel az üzenettel:
"Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban" (Mk 1:15). Ez az üzenet a Dán 9. fejezetében
található próféciára épült. Az angyal azt mondta, hogy a hatvankilenc hét
"a Messiás fejedelemig" tart, és a tanítványok nagy reményekkel és
boldog örömmel várták, hogy a Messiás felállítsa birodalmát Jeruzsálemben és
uralkodjék az egész földön.
A tanítványok prédikálták azt az üzenetet, amelyet Krisztus
reájuk bízott, jóllehet ők maguk félreértették. Miközben mondanivalójukat Dán
9:25 versére alapozták, nem látták meg ugyanennek a fejezetnek a következő
versében, hogy a Messiás "kiírtatik". Egész életükben sóvárogva
várták a dicsőséges földi birodalmat. Ezért nem értették sem a prófécia
meghatározásait, sem Krisztus szavait.
A tanítványok teljesítették feladatukat. Közölték a néppel
az irgalmas Isten meghívását, és akkor, amikor elképzelésük szerint Uruknak
Dávid trónjára kellett volna ülnie, népe megragadta mint gonosztevőt,
megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota keresztjére feszítette.
Micsoda kétségbeesés és fájdalom szorongatta a tanítványok szívét, mialatt Uruk
a sírban szunnyadt!
Krisztus pontosan akkor és úgy jött el, amint a próféta
előre kinyilatkoztatta. Krisztus szolgálatában a Szentírás bizonyságtételének
minden részlete teljesült. A Megváltó prédikálta a megváltás üzenetét, és
"beszéde hatalmas vala". A hallgatók szíve tanúskodott tanításának
mennyei eredetéről. Az Ige és Isten Lelke bizonyságot tett arról, hogy Isten
Fia a mennyből kapta megbízatását.
A tanítványok olthatatlan szeretettel ragaszkodtak drága
Mesterükhöz. Lelküket azonban beárnyékolta a bizonytalanság és a kétség.
Gyötrelmeik közepette elfeledkeztek arról, hogy Krisztus mit jövendölt
szenvedéséről és haláláról. Vajon okozott volna-e a Názáreti Jézus ilyen
fájdalmat és csalódást nekik, ha Ő lett volna az igazi Messiás? Ez a kérdés
gyötörte lelküket a szombatnap reménytelen óráiban, mialatt a Megváltó - halála
és feltámadása között - a sírban feküdt.
Mai Bibliai szakasz: Jób
29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet hamarosan
Jób visszaemlékezéseként, vagy mint a Védelem Beszédeként lesz ismert. Olyan,
mintha valaki történeteket mesélne a múltból. Jób kívánsága ebben a fejezetben
az, hogy visszatérhessen a „régi szép időkhöz”. A „régi szép idők” Jób számára
Isten jelenlétét jelentették. „Mint
azokban a hónapokban, amikor Isten őrzött engem” (2. vers, új. prot.
ford.). Isten fénye ott ragyogott Jób felett, és vezette őt a bizonytalan
időkben és a sötétségen keresztül (3. vers). Isten tanácsai ott voltak Jób
sátrában (4. vers). „Velem volt a
Mindenható” és a gyermekei is (5. vers). Mielőtt a bőrbetegsége
elhatalmasodott volna Jóbon, a sziklákból olaj patakzott (6. vers). Jób
folyónyi olajjal példázza szüreteinek bőségét.
Úgy mondja: „és elfoglaltam helyemet a téren” (7.
vers). Becsülettel és tisztelettel teli légkör vette körül Jóbot, úgyannyira,
hogy a fiatalok ha meglátták, elrejtőztek, az idősebbek pedig felálltak (8.
vers). A vezetők elnémultak, szájukat az ujjukra tették (9. vers). A fejedelmek
hangja elhalkult (10. vers). Rendkívüli dolgokat hallottak Jóbról, áldották őt,
és akik látták cselekedeteit, mind tanúi akartak lenni (11. vers). Megmenti a
szegényt, aki kiált, megmenti az árvát, azokat, akiknek nem volt semmi
segítségük (12. vers). Áldása szállt az elveszettekre, az özvegyeket
megörvendeztette (13. vers). Felöltözte az igazságosságot (14. vers), az
igazság és igaz döntései mint palást és süveg borították be őt (14. vers). Jób
szeme volt a vaknak, és lába a sántának (15. vers). Apja volt a szűkölködőnek
(16. vers), és ügyeket vizsgált ki, hogy válaszokat találjon azokra a dolgokra,
amiket nem tudott (16. vers). Megfelelő bánásmódban részesítette az
igazságtalant, és megmentette az ártatlant a fogaik közül (17. vers).
Jób belső késztetése
nem más volt, mint a Szentlélek biztató hangja, ami tanácsolta, hogy mi a
helyes, és mi az ami rossz: ráadásul Jób áldott lesz, és ez ellenpéldaként
szolgál majd más családoknak, mivel halálakor a családja körülötte lesz; de
mostantól a napjainak száma megsokasodik; gyökere a vízig nyúlik (19. vers), és
olyan lesz, mint egy dús lombú fa, amit élő víz mellé ültettek (Zsolt 1:3). Jób
áldott lesz, vagyis harmat öntözi majd az ágait (19. vers), becsülete helyreáll
(20. vers). Jób nem jobb fegyverekről beszél, hanem a karjai erejéről, amelyek
képesek meghajlítani az íjat és messzebb lőni, mint valaha. Az ereje egyre nő
majd.
Miután beszélt a
másokkal való viszonyáról, Jób folytatja a jó pásztor, a király cselekedeteinek
sorolását, és az emberek tiszteletének nagyságát, amit egy ilyen személy
kaphat. Tehát ez történt Jóbbal is. Mindenki hallgatott reá, várva addig, amíg
befejezte a beszédét, és csendben maradtak a tanácsaira várva (21. vers). És a
beszéde után nem volt kérdésük, szavai permetként hulltak rájuk (22. vers).
Talán Jób ugratta őket, hogy nem hisznek neki, de nem vették őt komolyan, mivel
túl becsületes volt, és nem csalódtak ha derűs volt az arca (24. vers), Jób kiválasztotta
nekik az utat, vagy mint király állt egységei élén, és vigasztalta a
gyászolókat (25. vers).
Szerető Istenünk! Azt kívánod, hogy mindenki közülünk
fejedelmi életet élhessen, mint Isten fia és lánya. Mint Jób, talán mi is a
legjobbat kívánjuk a környezetünknek, és a benne élő embereknek, miközben
igyekszünk szoros kapcsolatba hozni őket Veled. A Te kedvedért és
dicsőségedért. Ámen.
Koot van
Wyk
233. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM 19. fejezetéhez (január 19-25.).
Transzcendens Istenben hinni ma még könnyebb
kell, hogy legyen, mint Jézus tanítványainak idejében volt. A technológia
hozzáférést biztosít a világmindenségről való oly mértékű tudáshoz, amely
korábban ismeretlen volt. Az a hit, hogy az óriási kiterjedésű
világegyetemünket egy szervező Erő irányítja és tartja fenn, ma elfogadhatóbb,
mint valaha. Még a Jézusban, mint Isten fiában való hit is könnyebb ma, 2000 év
távlatából, mint a tanítványok számára, akik valójában tapasztalták az Ő emberi
természetét akár érintéssel, akár személyes tapasztalat által. A hitünk próbája
az, hogy hogyan tud ez a transzcendens Isten, aki mindent a kezében tart,
ismerni minket a világegyetemnek ezen a porszemén? (Zsolt 139) Isten valóban
törődik velem? Valóban lesz Jézusnak szó szerinti második eljövetele, a
naptárunk egy szó szerinti napján?
Ki foghatja fel ezt? Hogyan juthat el valaki a
transzcendens Isten megértésétől odáig, hogy várja Isten küszöbön álló uralmát?
Emberileg nézve az ilyen hit lehetetlen. Az a
valaki, aki hisz Jézus szó szerinti és hamarosan bekövetkezendő eljövetelében,
Isten ajándékaként kapja ezt a hitet, és hálásnak kell lennie. Ami az embernek
lehetetlen, az Isten számára teljesen lehetséges!
Heinz Schaidinger
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium,
Ausztria
Fordította Gősi Csaba
Ámen .
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés