Higgyetek az Ő prófétáinak - január 9 - CSÜTÖRTÖK - Jób 18

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1640. nap

Hogy milyen lesz az egyház állapota ebben az időben, azt a Megváltó így határozta meg a Jelenések könyvében: "Az a neved, hogy élsz, és halott vagy. " Azoknak pedig, akik nem akarnak felébredni nemtörődömségükből, és azt hiszik, hogy biztonságban vannak, így szól a komoly figyelmeztetés: "Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád" (Jel 3:1.3).

Az embereknek meg kell mondani, hogy veszélyben vannak; buzdítani kell őket, hogy készüljenek a kegyelemidő lezártával járó súlyos eseményekre. Isten prófétája kijelenti: "Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt? " Vajon ki állhat meg, amikor megjelenik az, akiről ezt mondja a próféta: "tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted" (Jóel 2:11; Hab 1:13). Akik így kiáltanak: "Én Istenem! ... ismerünk Tégedet! ", de megszegték szövetségét, és más isten után siettek, szívükben gonoszságot rejtegetve, és szeretve a bűn útjait - azoknak az Úrnak napja "sötétség lesz... és nem világosság". "Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz" (Hós 8:2.1; Zsolt 16:4; Ám 5:20). "Akkor majd lámpással kutatom át Jeruzsálemet - mondja az Úr -, és megbüntetem azokat a férfiakat, akik olyanok, mint a seprején tönkrement bor, és ezt gondolják magukban: Nem tesz az ÚR sem jót, sem rosszat" (Sof 1:12). "Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom" (Ésa 13:11). "Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket"; "gazdagságuk prédára jut, házaik pedig elpusztulnak" (Sof 1:18.13).

Jeremiás próféta e félelmes idő felé tekintve így kiáltott: "Elszorul a szívem!... nem hallgathatok, mert lelkemben hallom már a kürtszót, a harci riadót! Romlás romlást ér" (Jer 4:19-20).

"Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtnek és tárogatónak napja" (Sof 1:15-16). "Imé az Úrnak napja jő..., hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit elveszesse arról" (Ésa 13:9).

Arra a nagy napra tekintve Isten ünnepélyesen és megrázóan mondja népének, hogy ébredjen fel lelki tespedtségéből, és keresse az Urat bűnbánattal és alázattal: "Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. " "Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést! Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket..., menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából. A tornác és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái. " "Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű" (Jóel 2:1.15-17.12-23).

Nagy reformra van szükség egy olyan nép felkészítéséhez, amely meg tud állni Isten napján. Isten látta, hogy a magukat népének vallók közül sokan nem készülnek az örökkévalóságra. Az irgalmas Isten intő üzenetet akart küldeni népének, hogy felébresztve kábultságukból, arra indítsa őket, hogy elkészüljenek az Úr eljövetelére.

Ez az intés a Jelenések könyve 14. fejezetében található. E fejezet szerint a mennyei lények háromszoros üzenetet hirdetnek. Az üzenet nyomában jön az ember Fia, hogy learassa "a földnek aratni valójá"-t. E figyelmeztetések közül az első angyali üzenet a közelgő ítéletet hirdeti. A próféta látott egy angyalt "az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget; mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait!" (Jel l4:6-7).

A kinyilatkoztatás szerint ez az üzenet "az örökkévaló evangélium" része. Az evangélium prédikálásával Isten nem angyalokat, hanem embereket bízott meg. A mennyei angyalok e munka irányítását végzik. Isten gondjaikra bízta az emberiség megváltásáért indított nagy munkát, de az evangélium tényleges hirdetését a földön Krisztus szolgái végzik.

Hűséges emberek, akik engedelmeskedtek Isten Lelke vezetésének és az Ige tanításainak, hirdették az intő üzenetet a világnak. Ők voltak azok, akik figyeltek a "biztos... prófétai beszéd"-re, a "sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel" (2Pt 1:19). Ezek az emberek jobban igyekeztek az Urat megismerni, mint az elrejtett kincseket megkeresni. Azt vallották, hogy "jobb ennek megszerzése az ezüstnek megszerzésénél, és a kiásott aranynál ennek jövedelme" (Péld 3:14). Az Úr pedig kinyilatkoztatta nekik országának nagyszerű dolgait. "Az Úr bizodalmas az Őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket" (Zsolt 25:14).

Mai Bibliai szakasz: Jób 18

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+18&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+18&version=NT-HU

Bildád el akarja mondani Jóbnak, hogy a bűnösöket nem csak a jövőben, de már a jelenben is utoléri a büntetés, és Jób egy közülük. Haragszik is rá, mivel Jób elutasítja az elismert tudományt és filozófiát, mivel nem tartja bölcsnek, és úgy ítéli meg, hogy nem érdemes azokra hallgatni. „Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?" – kérdezi Bildád (3. vers – új prot. ford.). Miért vagy haragban a barátaiddal? Talán el kellene hagynunk a földet miattad? (4. vers).

Bildád tovább folytatja, és azt kérdezi: Vagy talán csak a mennyei életre kellene figyelnünk az idők végén, és elfelejtenünk a jelenlegi valóságot, amiben itt és most élünk? A bűnös mécsesében ki kell aludnia a lángnak. Sötétség borítsa be sátrát, és erejének léptei rövidüljenek meg (5-7. vers). A bűnösre különböző csapdák várnak (8-10. vers). A környezete ellenséges lesz vele, rémület lesz úrrá rajta, teste szenvedni fog, és csapások várnak rá (11-12 vers).

Jób barátja, Bildád, tulajdonképpen nem másra gondol itt, mint az egyiptomiak – halállal kapcsolatos – felfogására. Ez az a folyamat, amin keresztül kell mennie az embernek, amint elhagyja a földet egy csónakban a napistennel, Rével, hogy végighajózzon a mennyei Nílus útján. 12 kapun kell keresztüljutni, miközben szörnyek félemlítik meg. Éjfélkor, pontosan a földi Nílus felett, Ozorisz isten Kettős Igazság Csarnokában jelenik meg vizsgálati ítéletre, és várakozik a sorsát eldöntő tűzre. Bildád közben folytatja: amikor a bűnös ember meghal, „el kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé" (14. vers - új prot. ford.). A Földön megfeledkeznek róla; nem említik nevét az utcákon; világosságból a sötétségbe kerül, és nem lehet már többé gyermeke (17-19 vers).

Bildád megpróbálja megfélemlíteni Jóbot a halottakkal kapcsolatos, pogány teológiával. Ez a jelenet horrorisztikus. „Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni” (21. vers - új prot. ford.). Az egyiptomi ka – vagyis a lélek – halál utáni életének ezen borzalmas bemutatása teljes ellentétben áll Jób felfogásával.

Szerető Istenünk!

Hazugságok vesznek körül minket, amiket azok állítanak, akik nem olvassák a Te Igédet figyelmesen. Bildád nézete a halál utáni gyötrelmes életről hasonlít a mai modern nézetekhez. De kérünk, emlékezz meg rólunk második eljöveteledkor, amelyben Jób is hitt! Lehet hogy még előtte nyugalomra térünk, de lehet, hogy élve érjük meg azt a napot, és a feltámadás reggelén csatlakozunk a többiekhez. Továbbá szeretnénk Krisztusban, a mi igazságunkban lakozni, aki jövőbeni szabadulásunk záloga. Ezt kérjük Tőled alázatos szívvel. Ámen.

Koot van Wyk

231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  17. fejezetéhez (január 5-11.).

12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni, megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani. Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak, elaludtak.

Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat be.

Jézus eljövetele még mindig közel van! Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés. Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele való kapcsolatunkat!

Lisa Ward

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba