Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 20. fejezet 1660. nap
Krisztus második adventjének igazsága akkor villant fel
Bengel lelkében, amikor advent vasárnapjára a Jel 21. fejezete alapján
prédikációt készített. Soha azelőtt nem értette meg ennyire a Jelenések
könyvének próféciáit. A próféta által feltárt jelenetek óriási hordereje és
páratlan dicsősége annyira hatott rá, hogy kénytelen volt egy időre felhagyni a
téma vizsgálatával. A szószéken azonban ismét felötlött benne a gondolat
elevenen és súlyosan. Ettől kezdve a próféciáknak - különösen az apokalipszis
próféciáinak - szentelte magát, és nemsokára arra a meggyőződésre jutott, hogy
azok Krisztus közeli eljövetelére hívják fel a figyelmet. Az a dátum, amelyet ő
állapított meg a második advent időpontjaként, néhány évvel tért el attól, amit
később Miller hirdetett.
Bengel írásai az egész keresztény világban elterjedtek.
Prófétikus nézeteit városa, Württemberg körzetében az emberek többsége
elfogadta, és Németországban másutt is voltak hívei. Mozgalma halála után is
tartott. Az advent üzenet hangzott Németországban, és más országok figyelmét is
magára vonta. Néhány hivő hamarosan eljutott Oroszországba is. Településeket
alakítottak. A Krisztus közeli eljövetelébe vetett hitet Oroszország német
gyülekezetei még mindig őrzik.
A világosság Franciaországban és Svájcban is sugárzott.
Genfben, ahol Farel és Kálvin terjesztette a reformáció igazságát, Gaussen
prédikálta a második advent üzenetét. Gaussen még diák korában szembe találta
magát azzal a racionalizmussal, amely a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején
egész Európát átitatta. Amikor Gaussen a lelkészi szolgálatba lépett, nemcsak
hogy nem ismerte az igaz hitet, de a kételkedésre is hajlott. Ifjú korában
érdeklődni kezdett a prófécia iránt. Olvasta Rollin: Ancient History című
művét, és figyelme Dániel könyve 2. fejezetére terelődött. Gaussent meglepte,
hogy milyen csodálatos pontossággal teljesedett a prófécia, amint arról a
történelem tanúskodik. A Szentírás ihletettségének ez a bizonyítéka horgony
volt számára a későbbi évek veszélyei között. A racionalizmus tanítása nem
nyugtatta meg. A Biblia kutatása és a nagyobb világosság keresése nyomán
azonban szilárd hit ébredt lelkében.
Miközben a próféciákat vizsgálgatta, meggyőződött arról,
hogy az Úr eljövetele közel van. Ez a csodálatos és nagy fontosságú igazság
mélyen érintette lelkét, és vágyott arra, hogy azt másokkal is megismertesse.
Az a közhiedelem azonban, hogy Dániel próféciái titokzatosak és érthetetlenek,
súlyos akadályt gördített útjába. Végül elhatározta, hogy a tanítást a gyermekeknél
kezdi - mint korábban Farel is tette Genf evangélizálásakor -, remélve, hogy
általuk a szülök érdeklődését is sikerül felkeltenie.
" Szeretném világossá tenni - mondta később -, hogy
nem azért fordultam a gyermekek felé, mintha az ügy jelentéktelen volna, hanem
éppen nagy fontossága miatt folyamodtam ilyen egyszerű módszerhez. Szerettem
volna, ha meghallgatnak, és féltem, hogy ez nem sikerül, ha először a
felnőtteket szólítom meg. " "Ezért elhatároztam, hogy először a
kicsinyek felé fordulok, gyermekhallgatóságot gyűjtök. És ha számuk nő, ha
látom, hogy figyelnek, örülnek és érdeklődnek; hogy értik és magyarázzák a
témát, akkor tudom, hogy hamarosan egy második kör is lesz. Idővel a felnőttek
is belátják, hogy nekik is érdemes leülni és tanulni. Ha ez így lesz, nyert
ügyünk van. "
Fáradozását siker koronázta. A gyermekeknek szóló előadását
idősebbek is hallgatták. A templom karzatai megteltek érdeklődőkkel. Voltak
köztük rangos és művelt emberek, Genfbe látogató idegenek és külföldiek. Így az
üzenet máshova is eljutott.
A sikeren felbátorodva, Gaussen közzétette tanításait azzal
a reménnyel, hogy előmozdítja a prófétikus könyvek kutatását a franciául
beszélők között. "A gyermekeknek adott tanítás terjesztésével - szólt
Gaussen - a felnőttekhez szeretnék szólni, akik igen sokszor elfordulnak az
ilyen könyvektől azzal az ürüggyel, hogy azok érthetetlenek. ,Hogyan lennének
érthetetlenek, hiszen gyermekeitek megértik'?" "Az a hő vágyam -
teszi hozzá -, hogy népszerű próféciaismeretet nyújtsak nyájunknak, ha lehet.
" "Ahogy én látom, semmiféle tanulmány sem elégíti ki jobban korunk
szükségleteit. " "A próféciák segítségével tudunk felkészülni a
küszöbönálló megpróbáltatásra, figyelni és várni Jézus Krisztusra. "
Gaussent, aki az egyik legkiválóbb és legkedveltebb francia
nyelvű prédikátor volt, egy idő után mégis felfüggesztették a szolgálatból. Fő
vétke az volt, hogy az egyház katekizmusa, az igazi hitet szinte teljesen
nélkülöző, semmitmondó és racionalista kézikönyv helyett a Bibliát használta az
ifjúság tanításában. Később egy teológiai iskola tanára lett, és közben
vasárnaponként továbbra is hitoktatóként a Szentírás alapján tanította a
gyermekeket. A próféciáról szóló művei szintén nagy érdeklődést keltettek. A
tanári katedráról, a sajtó útján és kedvelt foglalkozásával, gyermekoktatóként
hosszú éveken át nagy befolyást gyakorolt és nagy szerepe volt abban, hogy
sokan kutatni kezdték azokat a próféciákat, amelyek az Úr közeli eljövetelét
tanúsítják.
Skandináviában szintén hangzott az advent üzenet, és széltében-hosszában
érdeklődést keltett. Sokan felébredtek gondtalan biztonságukból. Bűneiket
megvallva és elhagyva Krisztus nevében kértek bűnbocsánatot. Az államegyház
papsága azonban fellépett a mozgalom ellen, és befolyására az üzenet hirdetői
közül egyesek börtönbe kerültek. Sok helyen, ahol az Úr közeli eljövetelének
prédikálóit így elhallgattatták, Isten csodát művelt, és gyermekek útján küldte
üzenetét. A gyermekek háborítatlanul beszélhettek, az állam törvénye őket nem
korlátozta, mivel kiskorúak.
Mai Bibliai szakasz: Jób
38
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 37. fejezet végéhez
érve rájöttünk arra, hogy Elihu és barátai nemcsak egyszerűen Jób barátai,
hanem egy magasabb hatalom eszközei. Az álarc lekerül, és sátán, a „mennyei
lázadó” teljesen leplezetlenül jelenik meg Elihu utolsó szavaiban. A küzdőtérre
most Isten lép, és mint mindig, felveszi a harcot sátánnal. Igen, Istennek van
mondanivalója saját gyermekeihez, a maradékhoz, a hívőkhöz, akik hűségesen
megmaradtak Krisztusban.
Az Úr válaszolt Jóbnak
a minhaseorah
szóval a forgószél közepéből (1. vers). Nemcsak felhők és vihar léteznek,
amelyekben Ő megjelenik és nemcsak egy képzeletbeli szó hallatszik. Isten
érthető hangon szól, és egyaránt válaszol Jóbnak és Jób barátainak. A barátok
nem felelnek meg Isten elvárásainak, de
Jób megfelel. A barátoktól Isten megkérdezi: „Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?”
(2. vers - új prot. ford.). A válasz az, hogy Jób barátai. Ezek után Isten
Jóbhoz fordul: „Övezd hát föl derekadat
férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!” (3. vers - új prot.
ford.).
Hol
voltál amikor? (Egy
sorozat kérdés következik). A válasz: te nem voltál ott, tehát honnan tudod? Ha
mint férfi akarsz velem beszélni szemtől-szembe, tedd meg most, de először
tisztázd, hogy kivel beszélsz. Hol volt Jób, amikor Isten a Földnek alapot
vetett? (4. vers). Ki mérte meg azt? Milyen alapra lett helyezve? Isten
építészeti szakkifejezéseket használ azért, hogy leegyszerűsítse a teremtés
ismeretlen, összetett folyamatát. komplexitását. És hol voltál akkor, amikor a
hajnalcsillagok együtt énekeltek és Isten fiai ujjongtak az örömtől? (7. vers).
A világ teremtésekor az angyalok, mint nézőközönség ámulattal szemlélték a
végbemenő folyamatokat. Amikor a mélyből vízözön fakadt, ki zárta be a tenger
ajtókkal? Ma tudunk a szökőárakról, amelyek akkor keletkeznek, amikor a tenger
kitör a korlátaiból. Ez sátán műve, mert Isten ajtókkal korlátozta a tengert
(4-8. vers).
Ezután Isten az
asszonyok konyhájából kölcsönöz hasonlatokat, hogy az időjárás néhány
törvényszerűségét megmagyarázza: a felhőket felöltöztette és beburkolta (9.
vers). A fizikai törvények a felhők ruhái és csomagolóanyaga, és ezeket a
törvényeket Isten alkotta. Minden elem és jelenség egyensúlya Isten teremtési
rendjétől függ. Isten fizikai törvényei határt szabnak, sorompók és ajtók a
felhők számára (ismét férfias, építkezéssel kapcsolatos kép). A természetet
Isten korlátok közé helyezi. A teremtés reggelét Isten határozta meg, éppúgy
mint azt, hogy milyen hosszú legyen a nap egészen estig. Este a nap „szélénél
fogva megragadja a földet”, ami azt jelenti, hogy az este kezdetének
meghatározott ideje van. Isten folytatja a beszédét a változásokról a
nappalokban és az éjszakákban: „a pecsét megváltozik (beállítja az időt a nappalnak és az éjszakának) és a világosság
a gonoszoktól elvétetik” (9-13. vers). Isten így folytatja: „Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt,
és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve. Így veszi el a bűnösöktől a
világosságot [napot, holdat és a csillagokat], és összetöri a fölemelt kart” (14-15. vers – új prot. ford.).
A maszorétáktól származó
héber kézirat, amelyből Károli is fordított, Isten megbízható szava. Minden ősi
változat csak másodlagos és függvénye a héber normának.
Isten megkérdezte: „Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e
a mélység alját? Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit
láttad-e?” (16-17. vers – új prot. ford.). Ismered-e a föld nagy
kiterjedéseit ahol a világosság és a sötétség lakik, ismered-e a határait és a
házát? Ismered-e, mert ott születtél (18-21. vers). „Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e? A nyomorúság
idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára” (22-23. vers). Egyesek
azon töprengenek, hogy vajon az Északi- és Déli-sark valóban a hó és a jég
tárháza-e, és a nyomorúság ideje közel van-e. A napkeltét és napnyugtát is
Isten határozza meg (24. vers).
„Ki hasított nyílást a záporesőnek?” vagyis, ki gondoskodik
az esőről a megfelelő időben és a boldog madárdalról? Ki ad esőt a távoli
területeken, ahol ember nem él, hogy megitassa az elhagyatott földet, és füvet
sarjasszon? Az esőnek nincs apja és a harmatnak nincs anyja. Van anyja a jégnek
és a dérnek? Összesűrűsödnek a vizek, a felszíne megfagy, megkeményedik és
olyan lesz mint a kő (25-30. vers).
A 32. és 32. versekben
Isten csillagászattal kapcsolatos kérdéseket tesz fel. Honnan tudott Mózes a
Fiastyúkról (Plejádok) és a Kaszáscsillagról (Orion), hogy megértse azt, amit
Isten mond, amikor a Lélek arra indította őt, hogy megírja Jób könyvét? Mózes
tanult csillagászatot Egyiptomban és röviddel az ő ideje előtt a babiloniak már
beszéltek a Jupiterről. 1972-ben a régészek az ősi Ninive területén találtak
egy lencsét, ami talán egy teleszkópból származik. Honnan tudta Mózes, hogy egy
csillagképben csak bizonyos csillagok vannak kapcsolatban egymással, amit a tudósok
csak modern teleszkópokkal láthatnak?
Aztán Isten megkérdezi
Jóbot: Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
Tudod-e irányítani a felhőket a hangoddal? A villámok a te szolgálatodban
állnak-e? Ki ültetett bölcsességet és értelmet az emberbe? Ki tud esőt préselni
a felhőkből, amikor a föld megkeményedik, mint az öntvény és egymáshoz tapadnak
a göröngyök? (33-38. vers). Ki tölti meg az oroszlán gyomrát? Amikor búvóhelyén
fekszik és lesi a prédáját, ki adja neki az ösztönt? (39-40. vers). A holló
zsákmányt keres, és visszatér éhes kicsinyeihez (41. vers). Feltehetjük a
kérdést: „Ki állapította meg a
táplálkozási láncot a bűneset utáni ellenséges környezetben?”
Drága
Istenünk! Most, hogy megszólaltál, fellélegezhetünk, mert tudjuk, hogy Te
teremtetted az egész világot a maga hihetetlen összetettségében az egyensúly és
ellenőrzés harmonikus szabályaival. A torzulások nem Tőled vannak. Tarts
biztonságban a Te kezedben! Szükségünk van rád! Ámen!
Koot van
Wyk
234. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
20. fejezetéhez
(január 26 – február 1.).
Időnként azzal a feltételezéssel élünk, hogy az
1844 előtti években történt nagy ébredés pusztán amerikai tapasztalat volt,
amely William Miller és társai fáradhatatlan munkájára épült. Fontos azonban
arra emlékezni, hogy Isten nem csupán az „új világ” lakóit vezette, hanem a
régiét is, és a föld más területeihez tartozókat is.
Azoknak a személyeknek a tudását megvilágította
a Szentlélek , akik szorgalmasan kutatták a bibliai igazságot, különösképpen a
„jelenvaló igazságot”, amelyet most már meg lehetett érteni Dániel és Jelenések
könyvének próféciáinak tanulmányozásával. Ezek a Biblia-tanulmányozó emberek nem
voltak hajlandóak arra, hogy meghajoljanak az ő idejükben élő, ismert
teológusok és befolyásos egyházak teológiai megkötései előtt. Még a gyermekek
is elkezdték hirdetni Krisztus közeli eljövetelének üzenetét. A különböző
európai egyházak által, még a jezsuita renden belül is, Isten képes volt
felébreszteni hírmondóit, hogy készítsék fel a népét Krisztus eljövetelére. Az
ellenállás nagy volt a reformáció évei alatt. Mindazonáltal az üzenet sikeres
volt, és hívők tömegeit ösztönözte arra, hogy felülvizsgálják a Szentírást, és
elfogadják az első halvány fénysugarakat az új „végidők” megvilágításban.
Ezek a tapasztalatok arra tanítanak minket, hogy
soha ne fogadjuk el azt a kényelmes állapotot, hogy azt feltételezzük: a
„teljes igazságot” birtokoljuk. Mindig van valami új, valami több, amit
felfedezhetünk a Bibliában. A prófétikus könyvek különösképpen éles fénnyel
rendelkeznek, a legerőteljesebb igazságokat hordozván, amelyek a jelen időnkre
vonatkoznak. Egy új reformációt és még egy nagy ébredést várhatunk, amelyet a
Dániel és Jelenések könyvének alapos tanulmányozása alapoz meg.
René Gehring
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium,
Ausztria
Fordította Gősi Csaba
Ámen valóban Isten Természeti rendjét egyedűl ő határozhassa meg Ámen !
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés