2020. január 8., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 8 - SZERDA - Jób 17


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1639. nap

Dr. Nathanael Whittaker, a salemi Tabernakulum-templom prédikátora istentiszteletet tartott a gyülekezetben, és a prédikációjában hangsúlyozta, hogy a sötétség természetfeletti. Számos más helyen is összegyűltek az emberek. A rögtönzött prédikációk szövege szinte mindenütt ugyanaz volt. Ez változatlanul azt jelezte, hogy a sötétség egybecseng a bibliai próféciával... A sötétség nem sokkal tizenegy óra után volt a legsűrűbb. "is "Nappal az ország nagy részére olyan sűrű sötétség borult, hogy az emberek gyertyafény nélkül nem tudták órájukról leolvasni az időt, nem tudtak ebédelni, sem otthoni munkájukat végezni...

A sötétség kiterjedése is rendkívüli volt. Kelet felé egészen Falmouthig észlelhető volt. Nyugati irányban elérte Connecticut legtávolabbi részét, és egészen Albanyig elnyúlt. Dél felé a tengerpart mentén észlelték; északon pedig az amerikai településekig terjedt. "

A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két órával itt-ott kiderült az ég, és feltűnt a nap, de még mindig homályos volt a sűrű sötét ködtől. "Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan besötétedett. " "Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak mesterséges fénynél lehetetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból - a szomszédos házakból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat majdnem áthatolhatatlan, egyiptomi sötétség venné körül." Egy szemtanú ezt mondta: "Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb, ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna, vagy megszűnne létezni. " Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a telihold, "legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat". Éjfél után a sötétség elmúlt, és a hold, amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a vér.

1780. május 19. a történelem "sötét nap" ja. Mózes kora óta nem tudunk ilyen sűrű, ilyen nagy kiterjedésű és ilyen sokáig tartó sötétségről. A leírás, amelyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak az isteni kijelentésnek a visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel: "A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja" (Jóel 2:31).

Krisztus meghagyta népének, hogy figyeljen adventjének jeleire, és örvendezzen, amikor látja Királya közeledtének jeleit. "Mikor pedig ezek kezdenek meglenni - mondta -, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. " Felhívta követői figyelmét a tavasz rügyező fáira, és így szólt: "Mikor immár hajtanak, és ezt látjátok, ti magatokról tudjátok, hogy közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa" (Lk 21:28.30-31).

Amikor azonban az alázatot és az odaszentelődést felváltotta a büszkeség és a formalizmus, a Krisztus iránti szeretet és az eljövetelébe vetett hit meghidegült. Isten állítólagos népe, amely belemerült a világiasságba és az élvezetek keresésébe, nem értette meg azt, amit a Megváltó a második advent jeleiről tanított. Nem vettek tudomást a második adventről. Az erről szóló igéket elhomályosította a téves magyarázat, addig-addig, amíg a nép már nem is igen akart tudomást venni róla, és csaknem teljesen elfelejtette. Ez különösen az amerikai egyházakat jellemezte. A társadalom minden osztálya élvezhette a szabadságot. A kényelem, a gazdagság és a fényűzés utáni sóvárgás - ami miatt belevetették magukat a pénzszerzésbe -, a mindenki számára elérhetőnek tűnő népszerűség és hatalom mohó hajszolása a jelen élet dolgaira összpontosította az emberek érdeklődését és vágyait. Távolinak látták azt az ünnepélyes napot, amikor a dolgok jelenlegi rendje elmúlik.

Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: " Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne jöjjön az a nap." "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34.36)

Mai Bibliai szakasz: Jób 17

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Jób folyatja helyzetének vázolását. A 16. fejezetet azzal zárta, hogy napjai meg vannak számlálva. Azt mondja, lelke meghanyatlott, és vár a rá a sír. Mindennap gúnyolódókkal kell szembenéznie, akik csúfot űznek belőle. Gúnyolódók ide vagy oda, Jób elrebeg egy fohászt, hogy Isten figyeljen rá. Biztosítékot, kezességet kér Tőle. Ez a szó az Újszövetségben is megjelenik, mint a jövőbeni áldások ígérete (Zsid 6:5).

Nem hízeleg barátainak, akiknek értelme nem tiszta, és nem érdemesek Isten felmagasztalására. Isten szóbeszéddé tette Jóbot a népek között, és ijesztővé szemeik előtt. A tökéletes harmónia helyett barátai monoton dobzajnak érzik Jób lényét. Szemei fizikailag is elhomályosultak, és csak árnyakat lát. Egyenes emberként meghökkenti a hízelgés, és ártatlanként felemeli szavát a képmutatás ellen, ahogy „az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebb lesz” (7-8.vers).

Jób folytatja: „Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jöjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek” (9. vers). Jób azt mondja, napjai elmúltak, szívének kincsei, gondolatai meghiúsultak. Gondolatai éjszakába fordultak, valószínűleg azért, mert nem tudott aludni, és a barátai beszédei a világosságot sötétséggé változtatták. Továbbmegy, és így szól: „a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat”(12. vers). Ha Jóbnak valóban ez a vágya, az mondatja vele, hogy apja a sír, a férgek pedig anyja és nénje, ahogy a 13. versben olvashatjuk. Hol van hát Jób reménye? Az egyiptomi Halottak Könyve – amit Mózes jól ismert – is felteszi ezt a kérdést „Ha az ember rothadást lát, mi marad akkor a reménye?”

Jób a sír jellemzésével folytatja: „Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban”(15. vers). II. Amenhotep fáraó – előle menekült Mózes Midián pusztájába, hogy mentse az életét – nagy vágya volt, hogy apja, III. Thotmesz (görögösen: Thutmózisz) ne lásson rothadást: „Testem felépül, és soha nem romlik meg, és nem pusztul el ezen a földön.” Az egyiptomiak el akarták utasítani a sír valóságát.

Drága Istenünk!
Vagy a sírban maradunk vagy csatlakozunk népedhez a feltámadás hajnalán. Krisztusban akarunk lakozni, a mi Igazságunkban, a jövőbeli megváltásunk ígéretével. Ez az alázatos kérésünk.
Koot van Wyk

231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  17. fejezetéhez (január 5-11.).

12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni, megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani. Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak, elaludtak.

Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat be.

Jézus eljövetele még mindig közel van! Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés. Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele való kapcsolatunkat!

Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: