Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 17. fejezet 1639. nap
Dr. Nathanael Whittaker, a salemi Tabernakulum-templom
prédikátora istentiszteletet tartott a gyülekezetben, és a prédikációjában
hangsúlyozta, hogy a sötétség természetfeletti. Számos más helyen is
összegyűltek az emberek. A rögtönzött prédikációk szövege szinte mindenütt
ugyanaz volt. Ez változatlanul azt jelezte, hogy a sötétség egybecseng a
bibliai próféciával... A sötétség nem sokkal tizenegy óra után volt a
legsűrűbb. "is "Nappal az ország nagy részére olyan sűrű sötétség
borult, hogy az emberek gyertyafény nélkül nem tudták órájukról leolvasni az
időt, nem tudtak ebédelni, sem otthoni munkájukat végezni...
A sötétség kiterjedése is rendkívüli volt. Kelet felé
egészen Falmouthig észlelhető volt. Nyugati irányban elérte Connecticut
legtávolabbi részét, és egészen Albanyig elnyúlt. Dél felé a tengerpart mentén
észlelték; északon pedig az amerikai településekig terjedt. "
A nappali sűrű sötétség után, az est beállta előtt egy-két
órával itt-ott kiderült az ég, és feltűnt a nap, de még mindig homályos volt a
sűrű sötét ködtől. "Napnyugta után ismét felhők tornyosultak, és hamarosan
besötétedett. " "Az éjjeli sötétség sem volt kevésbé szokatlan és
ijesztő, mint a nappali. A majdnem telihold ellenére, a tárgyakat csak
mesterséges fénynél lehetetett felismerni, és ez a fény bizonyos távolságból -
a szomszédos házakból vagy máshonnan - nézve olyan volt, mintha a sugarakat
majdnem áthatolhatatlan, egyiptomi sötétség venné körül." Egy szemtanú ezt
mondta: "Akaratlanul is arra gondoltam, hogy akkor sem lehetne sötétebb,
ha a világmindenség minden világítóteste áthatolhatatlan homályba burkolózna,
vagy megszűnne létezni. " Habár azon az estén kilenc órakor felkelt a
telihold, "legkevésbé sem tudta eloszlatni a halálos árnyakat". Éjfél
után a sötétség elmúlt, és a hold, amikor feltűnt, olyannak látszott, mint a
vér.
1780. május 19. a történelem "sötét nap" ja.
Mózes kora óta nem tudunk ilyen sűrű, ilyen nagy kiterjedésű és ilyen sokáig
tartó sötétségről. A leírás, amelyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak
az isteni kijelentésnek a visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt
évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel: "A nap sötétséggé
válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes
napja" (Jóel 2:31).
Krisztus meghagyta népének, hogy figyeljen adventjének
jeleire, és örvendezzen, amikor látja Királya közeledtének jeleit. "Mikor
pedig ezek kezdenek meglenni - mondta -, nézzetek fel, és emeljétek fel a ti
fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok. " Felhívta követői figyelmét a
tavasz rügyező fáira, és így szólt: "Mikor immár hajtanak, és ezt
látjátok, ti magatokról tudjátok, hogy közel van a nyár. Ezenképpen ti is, mikor
látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az Isten
országa" (Lk 21:28.30-31).
Amikor azonban az alázatot és az odaszentelődést
felváltotta a büszkeség és a formalizmus, a Krisztus iránti szeretet és az
eljövetelébe vetett hit meghidegült. Isten állítólagos népe, amely belemerült a
világiasságba és az élvezetek keresésébe, nem értette meg azt, amit a Megváltó
a második advent jeleiről tanított. Nem vettek tudomást a második adventről. Az
erről szóló igéket elhomályosította a téves magyarázat, addig-addig, amíg a nép
már nem is igen akart tudomást venni róla, és csaknem teljesen elfelejtette. Ez
különösen az amerikai egyházakat jellemezte. A társadalom minden osztálya
élvezhette a szabadságot. A kényelem, a gazdagság és a fényűzés utáni sóvárgás
- ami miatt belevetették magukat a pénzszerzésbe -, a mindenki számára
elérhetőnek tűnő népszerűség és hatalom mohó hajszolása a jelen élet dolgaira
összpontosította az emberek érdeklődését és vágyait. Távolinak látták azt az ünnepélyes
napot, amikor a dolgok jelenlegi rendje elmúlik.
Amikor a Megváltó figyelmeztette követőit visszatérésének
jeleire, megjövendölte, hogy a második advent küszöbén milyen nagy lesz az
erkölcstelenség. Megismétlődnek a Noé korabeli dolgok, a világi kereskedés
kavargása és az élvezetek keresése. Az emberek adnak és vesznek, ültetnek és
építenek, nősülnek és férjhez mennek, közben pedig elfeledkeznek Istenről és az
eljövendő életről. Krisztus intése így hangzik e kor népéhez: "
Vigyázzatok magatokra, hogy valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek
dobzódásnak, részegségnek és az élet gondjainak miatta, és váratlanul reátok ne
jöjjön az a nap." "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy
méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és
megállhassatok az embernek Fia előtt!" (Lk 21:34.36)
Mai Bibliai szakasz: Jób
17
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jób folyatja
helyzetének vázolását. A 16. fejezetet azzal zárta, hogy napjai meg vannak
számlálva. Azt mondja, lelke meghanyatlott, és vár a rá a sír. Mindennap
gúnyolódókkal kell szembenéznie, akik csúfot űznek belőle. Gúnyolódók ide vagy
oda, Jób elrebeg egy fohászt, hogy Isten figyeljen rá. Biztosítékot, kezességet
kér Tőle. Ez a szó az Újszövetségben is megjelenik, mint a jövőbeni áldások
ígérete (Zsid 6:5).
Nem hízeleg barátainak,
akiknek értelme nem tiszta, és nem érdemesek Isten felmagasztalására. Isten
szóbeszéddé tette Jóbot a népek között, és ijesztővé szemeik előtt. A tökéletes
harmónia helyett barátai monoton dobzajnak érzik Jób lényét. Szemei fizikailag
is elhomályosultak, és csak árnyakat lát. Egyenes emberként meghökkenti a
hízelgés, és ártatlanként felemeli szavát a képmutatás ellen, ahogy „az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű
ember még erősebb lesz” (7-8.vers).
Jób folytatja: „Nosza hát,
térjetek ide mindnyájan; jöjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek” (9. vers). Jób azt mondja, napjai elmúltak, szívének
kincsei, gondolatai meghiúsultak. Gondolatai éjszakába fordultak, valószínűleg
azért, mert nem tudott aludni, és a barátai beszédei a világosságot sötétséggé
változtatták. Továbbmegy, és így szól: „a
sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat”(12. vers). Ha
Jóbnak valóban ez a vágya, az mondatja vele, hogy apja a sír, a férgek pedig
anyja és nénje, ahogy a 13. versben olvashatjuk. Hol van hát Jób reménye? Az
egyiptomi Halottak Könyve – amit Mózes jól ismert – is felteszi ezt a kérdést
„Ha az ember rothadást lát, mi marad akkor a reménye?”
Jób a sír
jellemzésével folytatja: „Leszáll az majd
a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban”(15. vers). II. Amenhotep
fáraó – előle menekült Mózes Midián pusztájába, hogy mentse az életét – nagy
vágya volt, hogy apja, III. Thotmesz (görögösen: Thutmózisz) ne lásson
rothadást: „Testem felépül, és soha nem romlik meg, és nem pusztul el ezen a
földön.” Az egyiptomiak el akarták utasítani a sír valóságát.
Drága Istenünk!
Vagy a sírban maradunk vagy csatlakozunk
népedhez a feltámadás hajnalán. Krisztusban akarunk lakozni, a mi
Igazságunkban, a jövőbeli megváltásunk ígéretével. Ez az alázatos kérésünk.
Koot van
Wyk
231. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
17. fejezetéhez
(január 5-11.).
12 éves koromban volt egy tanárom, aki meg volt
róla győződve, hogy a világ nem tart tovább még legfeljebb két évnél. Ennek
eredményeképpen a fiatal felnőttként megélt életem nagy része meglepetést
jelentett számomra. Úgy gondoltam, nem fogok leérettségizni, lediplomázni,
megházasodni és nem lesznek gyerekeim. Jézus mindig nagyon közel volt, és az Ő
érkezésére mutató események nap mint nap történtek. Az izgatottságom nagyfokú
volt, azonban a csúcsra járatott izgalmat nehéz évről évre fenntartani.
Emlékszel a tíz szűz példázatára? Még azok is, akik jól felkészültek voltak,
elaludtak.
Ez történt akkor, amikor Jézus első alkalommal
közénk jött. A próféták megjövendölték az időt, a helyet, és az Ő érkezésének
körülményeit, mégis kevesen voltak készen rá, hogy üdvözöljék Őt. Büszkeséggel
telve, önelégültséggel és a vallási hagyományok különböző formái által a
legtöbben békésen ábrándoztak egy olyan Messiás eljöveteléről, aki számukra
pénzt és hatalmat hoz, nem pedig olyanról, aki alázatosságot és áldozatot mutat
be.
Jézus eljövetele még mindig közel van!
Szabadabban járhatunk istentiszteletre, és több Bibliához juthatunk hozzá, mint
bármikor a korábbi évszázadokban, mégis sok Biblia csak a port fogja a
polcokon. Az ellenség keményen dolgozik azon, hogy meggyőzön minket arról, hogy
a mindennapi gondjaink fontosabbak, mint a jövőre való felkészülés.
Biztonságunk megmaradásának egyetlen záloga abban rejlik, hogy az Istennel való
kapcsolatunkat naponta élőként ápoljuk, imával, bibliatanulmányozással és
azzal, hogy másokkal megosztjuk hitünket. Fogadjuk meg, hogy soha nem hagyjuk
Isten iránti szeretetünk lángját kihunyni azáltal, hogy elhanyagoljuk a vele
való kapcsolatunkat!
Lisa Ward
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen 🛐✝️🙏
VálaszTörlés