Higgyetek az Ő prófétáinak - július 1 - CSÜTÖRTÖK - Lukács 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 13. fejezet 2174. nap

13. fejezet (5. rész) – AZ IMA EMBEREI

DÁVID

Dávid bukása figyelmeztetés: soha ne hanyagoljuk el az imát! – Dávid bukásának történetét Isten figyelmeztetésnek szánta, mert még azok sem érezhetik magukat biztonságban, akiket Isten felettébb megáldott és pártfogolt, ha elhanyagolják az éberséget és az imádkozást. E lecke áldásnak bizonyul azok részére, akik Istentől jövő tanulságként szívükbe fogadják. Nemzedékről nemzedékre ezrek ismerték fel, hogy veszedelmük a kísértő hatalmából származik. Dávid bukása – akit az Úr nagyon becsült – felébresztette bennük az önmaguk iránti bizalmatlanságot. Megérezték, hogy egyedül Isten tarthatja meg őket hatalmával, hitük által. Ha tudatában vannak annak, hogy egyedül Istenben van az erejük és biztonságuk,akkor félnek Sátán területére lépni. – Pátriárkák és próféták, 724. o.

Isten válaszolt Dávid bűnbánó imájára. – A Szentírásban feljegyzett egyik legkitartóbb imádság Dávid bűnbánó imája: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten!” – fohászkodott a zsoltáríró. Isten válasza egy ilyen őszinte imára ez: „Új szívet adok neked.” Erre egyetlen ember sem képes. Férfiak és nők már az első perctől kezdve igazi keresztény tapasztalatokat kérjenek Istentől, érezzék a Szentlélek újjáteremtő erejét. Új szívet kell kapniuk, melyet Isten kegyelméből meg kell őrizniük tisztának, érzékenynek. Az önző lelkületet ki kell űzniük belőle. Komolysággal és alázattal kell törekedniük erre, kérvén Jézus vezetését és bátorítását, majd e lelki építmény egyre emelkedni fog, míg Isten szent templomává válik. – Adventista Bibliakommentár 4. kötet, 1165. o.

SALAMON

Salamon imájából tanuljuk meg az alázatot! – Uralkodása kezdetén Salamon így imádkozott: „És most, ó, én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.” (1Kir 3:7)

Dávid után Salamon lett a király. Isten nagy megtiszteltetésben részesítette, és mint tudjuk, később ő lett a legnagyobb, leggazdagabb és legbölcsebb király, aki valaha is földi trónon ült. Uralkodása elején a Szentlélek Salamon elé tárta felelősségének komolyságát, és bár tehetségekben és képességekben gazdag volt, tudta, hogy Isten segítsége nélkül, kicsiny gyermekként, képtelen e felelősségek hordozására. Salamon sohasem volt oly bölcs, oly gazdag és oly igazán nagy, mint amikor bevallotta az Úrnak: „Csak kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.”

„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között” – fohászkodott Salamon. „Monda azért az Isten néki: [142] Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek lelkét; hanem bölcsességet kértél az ítélettételre: íme, a te beszéded szerint cselekszem, íme, adok néked bölcs és értelmes szívet úgy, hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.”

Salamon alázatos imájának tanulságát meg kell tanulnia mindenkinek, aki csak felelős állást tölt be. Sose feledjék el, hogy a tisztség nem változtatja meg jellemüket, és nem teszi csalhatatlanná az embert. Minél magasabb állást tölt be valaki, minél nagyobb felelősséget kell hordoznia, befolyása annál szélesebb körben hat. Annál nagyobb szüksége van arra, hogy érezze Isten bölcsességétől és hatalmától való függését, és a legjobb, legszentebb jellemet ápolja. – Bizonyságtételek 9. kötet, 281–282. o.

Salamon példája figyelmeztessen az éber imádságra! – Salamonerős volt, merész és határozott, a kísértés ereje alatt azonban összeroppant, gyenge lett és ingadozó, mint egy nádszál, melyet a szél fúj. Mekkora tanulság rejlik ebben a történetben mindazoknak, akik szeretnék megmenteni a lelküket! Szüntelenül imádkozniuk kell, hogy megálljanak a kísértések közepette. Salamon élete figyelmeztetés számukra, hogy Krisztus kegyelmét őrizzék meg a szívükben, és vegyék fel a harcot a bennük dúló rombolással illetve a külső kísértésekkel. – Manuscript Releases 21. kötet, 383. o.

EZÉKIÁS

Ezékiás imádkozott Izrael maradékáért. – „Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap – üzente a király... Talán meghallja Istened, az Úr a kincstárnok minden szavát, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, az Úr azokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!” (2Kir 19:3–4)

„Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámos fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé.” (2Krón 32:20)

Isten meghallgatta szolgái imáját. Ézsaiással ezt üzente Ezékiásnak: „Így szól az Úr: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. Íme, én olyan lelket adok belé, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el.” (2Kir 19:6–7) – Próféták és királyok, 354. o.

Ezékiás imája összhangban volt Isten tervével. – Amikor Júda királya megkapta a gúnyolódó levelet, elvitte a templomba, „kiterítette azt… az Úr előtt” (2Kir 19:14), és erős hittel mennyei segítségért könyörgött, hogy hadd tudják meg a föld népei: most is él és uralkodik a héberek Istene! Jahve méltósága forgott kockán. Egyedül Ő hozhat szabadulást.

„Uram, Izrael Istene, aki a kerubokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet! Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent! Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat. Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat. De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten!” (2Kir 19:15–19)

Ezékiás esdeklése Júdáért és legfőbb Uruk méltóságáért összhangban volt Isten akaratával. Salamon arra kérte az Urat templomszentelési imája végén, hogy „pártolja szolgája ügyét és népének, Izraelnek az ügyét szüntelen. Hadd tudja meg a föld minden népe, hogy az Úr az Isten, nincs más.” (1Kir 8:59–60) Különösen akkor mutassa meg kegyelmét az Úr, amikor háború vagy katonai megszállás idején Izrael főemberei az imádság házába lépnek, és szabadulásért könyörögnek! (1Kir 8:33–34)

Isten nem hagyta Ezékiást reménytelenségben. Ezzel az üzenettel küldte hozzá Ézsaiást: „Meghallottam, hogyan imádkoztál hozzám Asszíria királya, Szanhérib miatt.” – Próféták és királyok, 355–356, 359. o.

Ezékiás gyógyulása imára adott válasz volt. – Dávid óta egyetlen, a hitehagyás korában uralkodó király sem tett annyit Isten országának építéséért, mit Ezékiás. A halálos ágyán fekvő uralkodó hűségesen szolgálta az Urat, és sokat tett annak érdekében, hogy népe bízzon Jahvéban, a legnagyobb vezetőben. Képes volt Dávidhoz hasonlóan imádkozni: „Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra! Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.” (Zsolt 88:3–4) „Mert te vagy az én reménységem, ó, Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! Reád támaszkodom születésem óta… Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem… Ó, Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre!… Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó, Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.” (Zsolt 71:5–18)

Az, akinek „irgalmassága nem fogyatkozik el” (JerSir 3:22), meghallotta szolgálója imáját. „Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn ő hozzá, mondván: Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könnyhullatásaidat, íme, én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába; és a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Asszíria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, az én szolgámért.” (2Kir 20:4–6) – Review and Herald, 1915. május 6.

 

Mai Bibliai szakasz: Lukács 20

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2020&version=NT-HU

Ebben a fejezetben tanult emberek jönnek Jézushoz (1, 27. vers). Figyelik Őt, kérdéseket tesznek fel neki, és hallgatják beszédét (20-22; 27-33. vers). Azért jöttek, hogy tőrbe ejtsék Őt kérdéseikkel a nagy tömeg előtt. És nem is szégyellték magukat ezért.

A nap végén mi lett az eredmény? Áldásban részesültek? Felengedett-e a szívük, és változáson ment-e keresztül a Megváltó páratlan szeretete, valamint bölcs és helyénvaló válaszai következtében? Nem! Jézus azt mondta, hogy a önmaguk megjátszása miatt: „súlyosabb ítélet alá esnek” (47. vers).

Miért? Rossz volt a motivációjuk. Azért jöttek, hogy kritizálják Jézust, hogy hibát találjanak benne és elítéljék Őt. A halálát akarták. Jelenlétében nem folytathatták jelenlegi életmódjukat, ezért Jézusnak menni kell.

És mi a helyzet a te életmódoddal? Folytathatod Jézus jelenlétében? Mi az indítékod, amikor ma hozzá jössz az Ő Igéjét olvasni és kérdéseket feltenni neki? Mi akarjuk Jézust kijavítani és megváltoztatni? Vagy alázatosan meg akarunk változni és ezért felkiáltunk: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” (18:13).

Isten az alázatos szívet újítja meg, és a megtört lelket áldja meg, alakítja át (lásd Ézs 57:15).

Legyen ma ez a tapasztalatunk!

Lynn Carpenter

308. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 13. fejezetéhez (június 27 – július 3.).

Beismerem. Gyakran feladatként tekintek az imádságra, átalakulási lehetőség helyett. Sokkal könnyebb számomra azért imádkozni, mert úgy gondolom, ez egy kötelező dolog, valami, amit ki kell pipálni, hogy utána haladhassak a saját terveimmel. Szintén beismerem, hogy hajlamos vagyok Isten számára egy listát átadni, azokkal a dolgokkal, amiket szeretném, hogy megtegyen értem, azokkal az emberekkel, akiket szeretném, hogy megáldjon és olyan körülményekkel, amelyeket szeretném, hogy megváltoztasson. Ez nem több, mint ha odaadnám Istennek a bevásárló listámat, mintha csak Ő lenne azért, hogy engem szolgáljon, és nem éppen fordítva.

Egészen addig, amíg Ábrám nem adta fel, hogy a saját eszközeivel próbálja megoldani a problémáit és amíg át nem engedte magát teljesen Istennek, addig nem válhatott Ábrahámmá, a hit atyjává. Jézus is az Ő Atyját kereste imádságban, és átadta magát mindannak, amit az Ő Atyja a számára tervezett. „És egy kissé előre ment, arcra borult, könyörögve és mondta: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” Máté 26:39

Csatlakozol-e hozzám Isten akaratát imádságban keresve? „Tárjátok Isten elé összes terveteket, és hajtsátok végre, vagy adjátok fel azokat, amint a gondviselés jelzi. Fogadjátok el Isten terveit a terveitek helyett, még ha feladásuk kedvenc céljaitok feladását jelenti is.” Az imádság 124.3

Karen D. Lifshay

Hermiston HNA Egyház Kommunikációs asszisztens, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba