Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 14. fejezet 2184. nap
15. fejezet (5. rész) – JÉZUS PÉLDÁJA
Naphosszat buzgón fáradozott, hogy jót tegyen, egyre mentse és mentse az embereket a pusztulástól. Meggyógyította a betegeket, megvigasztalta a gyászba borultakat, derűt és reményt hozott a kétségbeesőnek, életre keltette a halottat. Miután befejezte napi munkáját, esténként elvonult, félre a város forgatagától, és ott borult le imára valamely félreeső lugasban Atyja előtt. Olykor fényes holdsugarak ragyogtak imára borult alakjára. Majd a fellegek ismét elvágták a fényt. Miközben leborulva imádkozott, az éj harmata és dere permetezett fejére és szakállára. Gyakran egész éjeken át könyörgött. Ő a példaképünk. Ha nem felejtenénk el ezt, ha követnénk példáját, Isten által sokkal erősebbek lennénk.
Ha az emberiség Megváltója, isteni erőssége ellenére is szükségesnek érezte az imát, mennyivel inkább kell nekünk, gyönge, bűnös halandóknak szükségesnek tartanunk az imát – a buzgó, szüntelen könyörgést! Amikor a kísértések a legtüzesebben ostromolták őt, semmi táplálékot sem vett magához. Istenre bízta magát, és a komoly ima és az Atya akarata iránti tökéletes engedelmesség segítségével győztesen került ki belőlük. Akik a hitvalló keresztények valamennyi csoportjánál inkább vallják az utolsó napoknak szóló igazságot, ezért is követniük kellene az imában tökéletes példaképüket.
„Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolga, mint az ő ura.” Gyakran olyan nyalánkságok terhelik asztalunkat, amelyek nem egészségesek, nem szükségesek, csak mert jobban szeretjük a hasunkat, mint a lemondást, az egészséget és a világos gondolkodást. Jézus buzgón kereste az Atyától származó erőt. Isten Fia magára nézve is értékesebbnek tartotta ezt a csemegék alatt roskadozó asztalnál. Bebizonyította, hogy feltétlenül szükségünk van az imára, hogy erőt nyerjünk szembeszállni a sötétség hatalmaival, és végezzük a ránk bízott feladatot. A mi erőnk gyöngeség csupán, viszont amelyben Isten részesít, az valóban erő, és aki azt elnyeri, diadalmaskodni fog. – Bizonyságtételek 2. kötet, 201–203. o.
Jézus időt szakított az imádkozásra, bármennyire is foglalt vagy fáradt volt. – Krisztus nem takarékoskodott a szolgálattal. Nem órákkal mérte a munkáját. [175] Belevitte idejét, szívét, lelkét és erejét a munkába az emberiség áldására. Nehéz napokon át keményen dolgozott, és hosszú éjszakákon át leborulva kegyelemért és kitartásért imádkozott, hogy még nagyobb munkát tudjon végezni. Könnyek között, hangosan kiáltva kérte, hogy Isten erősítse meg emberi természetét a ravasz ellenség álnok munkájának kivédéséhez, és be tudja tölteni küldetését, az emberiség erkölcsi felemelését. Munkásainak ezt mondja: „Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.” (Jn 13:15) – A nagy Orvos lábnyomán, 500. o.
Jézus korán reggel imádkozott. – Gyakran kora hajnalban ment ki Jézus valamely félreeső helyre elmélkedni, az Írásokat kutatni, imádkozni. Énekelve üdvözölte a reggelt. Hálaénekekkel üdítette fel reggeli óráit, és jókedvet ébresztett a megfáradtakban és csüggedtekben. – Egészségügyi missziómunka, 162. o.
Mai Bibliai szakasz: János 10
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2010&version=NT-HU
A bárányok nyájban élnek és tulajdonságuk, hogy egy vezetőt követnek. Mivel nagyon szelíd állatok, a vezető, akit követnek lehet az egyetlen, aki előttük jár. Ezt érdemes megjegyezni. Ahogy azt is, hogy Jézus kijelenti, Ő a jó pásztor, aki egyenként ismeri juhait, és azok is Őt. Ha a juhok jól ismerik pásztorukat, mert szoros kapcsolatban állnak azzal, aki vigyáz rájuk és gondoskodik róluk, akkor nem valószínű, hogy egy szélhámost követnének.
A szöveg felületes olvasása során nem tűnik fel a kapcsolat az előző történet, és e között. A vak ember meggyógyítása és Jézusnak önmagát jó pásztornak kijelentése között. A meggyógyított férfi bizonyosan olyan, mint egy bárány, aki ismeri a pásztor hangját és követi Őt. Jézus, a Jó Pásztor törődik a juhaival, még az olyan számkivetettekkel is, mint ez a világtalan férfi, akit az emberek vádjai szerint a bűnei miatt sújtott vaksággal Isten. Jézus meggyógyítja és helyreállítja nyájának tagjait és megszabadítja őket a szó szerinti és a lelki vakságtól egyaránt.
A sátoros ünnep idején, a templom területén meggyógyított vak férfi gyógyításának célja az ünnepre Jeruzsálembe összegyűlt sokaság figyelmének felhívása volt. Jézus újabb esélyt adott a népnek, hogy észrevegyék a különbséget a Jó Pásztor,- maga Jézus, aki csakis a legjobbat akarja juhainak – és korának vallási vezetői, a „béresek”, fizetett pásztorok között, akik sokakat elutasítottak, megítéltek és semmibe vettek.
Ellen White így írja le a jelenetet: „Ahogyan a pásztor nyája előtt jár, s elsőnek találkozik az út veszélyeivel, úgy tesz Jézus is népével. »Mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy« (Jn 10:4). A mennybe vezető utat megszentelik a Megváltó lábnyomai. Lehet az ösvény meredek és rögös – Jézus végigment rajta. Lábai taposták a kegyetlen töviseket, s tették az ösvényt könnyebbé számunkra. Minden terhet, amit el kell viselnünk, Ő maga is hordozott.” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 408.o.)
Bátorítson minket a tudat, hogy Jézus a mi pásztorunk, aki biztonságunkért és megmentésünkért küzd! Mindig ismerjük fel a hangját, legyünk Vele és Igéjével folyamatosan kapcsolatban minden egyes napon!
Willie Oliver
310. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 15. fejezetéhez (július 11-17.).
Nemrégiben részt vettem két zenei fesztiválon, amelyek közül az egyik egy hétvégén át tartott felnőttek részére, a másik pedig a következő héten keresztül gyerekek részére. Ezek keresztény fesztiválok, azonban nem mindenki, aki eljön, tartja magát kereszténynek. Azért szoktam részt venni ezeken a fesztiválokon, mert szeretek zenélni, azonban rájöttem, hogy mások látják az én példámat. A fellépések előtt és közben azért imádkoztam, hogy Isten használjon engem, mint példát és áldást mások számára.
Ez volt az első évem, amikor részt vettem a felnőtt fesztiválon, és 16 évesen egyike voltam a legfiatalabbaknak. Az együttesből, amelyben játszottam, egy idős hölgy megdicsérte a játékomat, és azt mondta, hogy megmutatkozik a zene iránti szeretetem abban, ahogy játszom. Nem szoktam arra törekedni, hogy azt mutassam, hogy szeretem a zenét, amikor játszom, de elég lelkes vagyok. Ha a zene iránti szeretetem így megmutatkozik, akkor biztos vagyok benne, hogy az emberek azt is észreveszik, hogy keresztényként cselekszem vagy sem.
Ez volt az ötödik évem a gyerek fesztiválon. Egyike vagyok a legidősebb és legképzettebb diákoknak. Tudom, hogy mind a tanárok, mind a diákok látják, mit cselekszem, és hogyan teszem azt. Idén tanonc voltam, így segítettem az egyik tanárnak egy fiatalabb gyerekcsoporttal. Ha tanonc vagy, akkor még jobban látszik, hogyan éled az életed.
Imádkozom Istenhez, hogy használja a példámat ezeken a fesztiválokon, és áldja meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök, és vigye őket közelebb magához.
Alison Menzmer
Középiskolai magántanuló, brácsás és hegedűs, Collegedale, Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés