Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 17. fejezet 2194. nap
17. fejezet (1. rész) – AZ IMA CSALÁDI KÖRBEN
A család imádkozzon együtt minden reggel és este. – A családi áhítatot nem szabad a körülményektől függővé tenni. Nem engedhetjük, hogy időnként elmaradjanak az imák, és a sok tennivaló miatt elhanyagoljuk az imádságot. Ha így teszünk, azt a benyomást keltjük gyermekeinkben, hogy az imának nincs különösebb jelentősége. Isten gyermekei számára az ima nagyon sokat jelent – hálaáldozatok szállnak fel az Úrhoz este és reggel az igaz keresztények házaiból. A zsoltáríró mondja: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk Kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk néki zengedezésekkel!” (Zsolt 95:1–2)
Szülők, bármennyire is rátok nehezedik a mindennapi tennivalók terhe, soha ne mulasszátok el összegyűjteni családotokat Isten oltára elé! Kérjétek otthonotokra a mennyei angyalok oltalmát! Ne feledjétek, hogy szeretteitek mindnyájan kísértéseknek vannak kitéve.
Ha arra törekszünk is, hogy vendégeink kényelmesen és jól érezzék magukat, mégsem hanyagolhatjuk el Isten iránti kötelezettségeinket. Az áhítat és ima órájáról nem mondhatunk le semmi más kedvéért. [190] Ne húzzuk el olyan sokáig a beszélgetést és a szórakozást, hogy azután mindannyian túl kimerültek legyünk ahhoz, hogy az áhítat idejében örömünket leljük. Az estének egy korai órájában, amikor sietség nélkül, odafigyelve imádkozhatunk, hálaadással tárjuk fel könyörgésünket, és emeljük fel szavunkat boldogan, köszönettel Istenhez.
Mindazok, akik keresztényekhez jönnek látogatóba, lássák meg, hogy az imádság órája a nap legbecsesebb, legszentebb és legboldogabb órája. Az áhítat felemelő és nemesbítő hatást gyakorol mindenkire, aki részt vesz benne. Békét és nyugalmat hoz, amely jót tesz a léleknek. – Gyermeknevelés, 520–521. o.
Az Úr rendkívüli módon érdeklődik földi gyermekeinek családjaiiránt. Imádkozzatok a családi körben a reggel és az est hűvös óráiban, emeljétek fohászaitokat a menny felé, mutassátok be az Atya előtt Jézus nektek tulajdonított érdemeit. Reggel és este a menny feljegyzést készít az áhítatot tartó családokról. – My Life Today, 29. o.
Reggel és este a menny örömmel szemléli az imádkozó családokat, az angyal pedig, akinél a tömjén van, amely a megbűnhődés vérét jelképezi, bemenetelt nyer Istenhez. – Adventista Bibliakommentár 7. kötet, 971. o.
A keresztények első gondolata minden reggel Isten legyen. Az e világban végzett munka és egyéb érdekek mind másodlagosak. A gyerekeket meg kell tanítani, hogy becsüljék és tiszteljék az imádság óráját… A keresztény szülők feladata, hogy reggel és este buzgó ima és állhatatos hit által védőfalat állítsanak gyermekeik köré. Türelmesen kell oktatgatni őket, fáradhatatlanul tanítani, hogyan élhetnek Istennek tetsző életet. – Gyermeknevelés, 519. o.
Mai Bibliai szakasz: János 20
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2020&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%2020&version=NT-HU
Ez a fejezet úgy mutatja be Jézus tanítványait, mint akik látnak és hisznek. János csupán az által, hogy benézett az üres sírba „látott és hitt” (8. vers). Mária „látta Jézust” (14. vers) és szívével belé kapaszkodott, de nem érinthette meg Őt (17. vers). Aztán beszámolt a tanítványoknak: „láttam az Urat!” (18. vers).
Amikor Jézus megjelent a tanítványoknak és békességgel köszöntötte őket, „megmutatta nekik a kezét és az oldalát” (20. vers), bizonyítékául annak, hogy ő nem egy szellem vagy képzelet, hanem egy valóságos SZEMÉLY. A tanítványok „megörültek, hogy látják az Urat” (20. vers). És ismét, a békesség megerősítéseként és a küldetésükre való emlékeztetésként ezt mondta: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (20. vers). Ezek után Szentlelket lehelt rájuk. Tamás nem volt jelen az eseményen, ezért a többiek elmondták neki: „láttuk az Urat!” de ő ezt mondta: „Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem” (25. vers).
Egy héttel később egy újabb imaórán Jézus ismét megjelenik ugyanazzal a bátorító kijelentéssel: „Békesség néktek!” (26. vers). Most Jézus velük a házban és „megállt középen” (26. vers). Nem csodálatos, hogy Jézus központi helyet foglal el ott, ahol az Ő nevében összegyűlünk? Most Tamás miatt jelenik meg és ezt mondja: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő” (27. vers). Tamás lenyűgözően reagál az eseményre: „Én Uram, és én Istenem” (28. vers). Kétszer mondja azt, hogy az „enyém”, amivel élő és buzgó hitéről tanúskodik. Emlékezzünk az ő bátorságára, amikor egyike volt azoknak, akik csatlakoztak Jézushoz a veszedelmes júdeai útján (Jn 11:16). Akikor „Én Uram és én Istenemnek” nevezi Jézust, a legmagasztosabb megszólítás alkalmazza, amit ember valaha ajkára vehet. Ettől kezdve ez a központi hitvallása az élő egyháznak. A feltámadt Úr, Isten! A Fiút éppúgy tisztelik, mint az Atyát (Jn 5:23).
De végül is a hit nem látáson, szagláson vagy érintésen alapul, hanem a feltámadt Úr szaván és hívásán. Ahogy János a sírhoz ment és hitt, még mielőtt látta volna a feltámadt Urat, úgy mi is hihetünk azoknak a bizonyságtételében, akik láttak és hittek, és ezért áldottak (29. vers). János bátran tesz bizonyságot azzal, hogy leírja az evangéliumot azért, hogy „higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (31. vers).
Igazán hiszel, anélkül, hogy látnál? Mi „hitben járunk, nem látásban” (2Kor 5:7)
Christopher Bullock
312. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 17. fejezetéhez (július 25 – 31.).
Ha van gyermeked, akkor biztos vagyok benne, hogy a saját imaéleted edzetté válik. Ha csak ránézel a pici újszülöttre, aki mellé nem járt használati utasítás, az már elég, hogy elűzze a félelmet és a legbátrabb emberré tegyen! Azonban azon túl, hogy imával védelmezed gyermekedet, a te kiváltságod és legfőképp kötelezettséged, hogy megtanítsd ŐT imádkozni.
A Filippibeliekhez írt levél 4:6–7-ben így olvassuk: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
Tanulják a gyermekeid, hogy hogyan nyissák meg szívüket a Mennyei Atyájuk előtt? Ez a valódi imádság! A lányom a tinédzser éveinek közepén jár: oly sok változás és fejlődés történik! Nem kell messzire tekintsünk, ha stresszt és csalódást akarunk keresni az ő életében. Amikor azonban megosztja valamilyen gondját velem, igyekszem, hogy mindig az jusson eszembe elsőként, hogy megkérdezzem: „Imádkoztál már ezzel kapcsolatosan?” Ha azt válaszolja, hogy még nem, rögtön elkezdek imádkozni vele, és Isten elé visszük a problémáit, az Ő megoldását kérve.
Egy pár év múlva a lányom már nem fog velem élni, de az a szokás, hogy a Mennyei Atyjához fordul valamennyi problémájával az életben, az mindig vele lesz, még akkor is, amikor én nem.
Susan Menzmer
Háztartásbeli, Collegedale, Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés