Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 14. fejezet 2184. nap
15. fejezet (2. rész) – JÉZUS PÉLDÁJA
Jézus erejét az imákból merítette. – Krisztus ereje az imában rejlik. Felvállalta az emberi természetet, részese volt gyengeségeinknek, bűnné vált az érdekünkben. Félrevonult a világ zajától, hogy egyedül lehessen az Atyával, aki felé megnyitotta szívét, és kitartóan fohászkodott. Lelke minden erejével belekapaszkodott mindenható Atyja karjaiba. Amikor nagy próbák előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az egész éjszakát azzal töltötte, hogy mennyei Atyjához imádkozott. Mivel Krisztus életünk minden területén példát adott számunkra, ha követjük Őt, és Őhozzá hasonlóan kitartóan imádkozunk, kérvén az Atyától a Jézus nevében, aki sosem engedett Sátán kísértéseinek, erőt nyerünk ellenállni ravasz ellenségünk csalásainak, és legyőzzük kísértéseit. – Th e Youth’s Instructor, 1873. április 1.
Teljesen mások javára szentelt életében a Megváltó szükségesnek ítélte, hogy visszavonuljon az átmenő utazóforgalomtól, és az Őt nap mint nap követő sokaságtól. El kellett fordulnia a szüntelen tevékenykedéstől, az emberi szükségletekkel való foglalkozástól, hogy nyugalomban, zavartalanul együtt lehessen Atyjával. Egy volt velünk, gyöngeségeink, szükségleteink része, tökéletesen Istentől függött, és az imádság titkos helyén kereste az isteni erőt, hogy felvértezve indulhasson a szolgálatba, a próbákba. A bűn világában Jézus lelki küzdelmeket, kínzásokat szenvedett el. Az Istennel való közösségben letehette a nyomasztó bánat terhét, és vigaszra, örömre lelt.
Krisztusban az emberiség kiáltása a végtelen irgalmasság Atyjához jutott. Emberként folyamodott Isten trónjához, míg emberi természetét mennyei erő járta át, amely összekötötte az emberit az istenivel. Az Istennel való állandó közösség által életet kapott, hogy életet adhasson a világnak. Az Ő tapasztalatában nekünk is részesednünk kell. „Jertek el csupán ti magatok” (Mk 6:31) – parancsolja nekünk. Ha megfogadjuk szavát, erősebbek, hasznosabbak lehetünk. A tanítványok keresték Jézust, és mindent elmondtak Őneki, Ő pedig bátorította, oktatta őket. Ha ma szakítanánk arra időt, hogy Jézushoz menjünk, és elmondjuk, mire van szükségünk, nem csalódnánk. – Jézus élete, 362–363. o.
A Fájdalmak Férfi a erős kiáltásokkal és könnyhullatásokkal esedez. Erőért könyörög, hogy kiállhassa a próbát az emberiség érdekében. Újra kapcsolatba kell kerülnie a Mindenhatóval, mert csak így képes szembenézni a jövővel. Kiönti szívbéli vágyakozását tanítványaiért, hogy a sötétség hatalmának órájában hitük el ne fogyatkozzék. A harmat elborítja meghajló alakját, de Ő most ezt nem érzi. Az éj árnyai sűrűn köré telepednek, de Ő nem törődik homályukkal. – Jézus élete, 419–420. o.
Isten dicsősége vette körül, amikor elérte a pusztát. Elmerülve az Istennel való érintkezésben, az emberi gyengeség nem vett rajta erőt. De a dicsőség eltávozott, és Krisztusnak le kellett küzdenie a kísértést, amely egy pillanatra sem hagyta el. Emberi természete visszariadt a rá váró harctól.
Negyven napig böjtölt és imádkozott. Gyöngén és az éhségtől lesoványodva, fáradtan és a lelki kíntól meggyötörten „rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt” (Ésa 52:14). Elérkezett a lehetőség Sátán számára, aki úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között le tudná győzni Krisztust. – Selected Messages 1. kötet, 227–228. o.
Mai Bibliai szakasz: János 7
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%207&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%207&version=NT-HU
Úgy válhatunk Jézus tanítványaivá, ha bensőséges kapcsolatba kerülünk Vele, és szem előtt tartjuk Megváltónk elsődleges küldetését, ami nem csupán a nagy jelek és csodatételek, hanem az elveszettek keresése és megmentése. Számunkra, mint keresztény emberek számára, a legnagyobb kiváltság és kötelesség, hogy kövessük Jézus egyszerű, alázatos példáját, és ne csodatételeit hangsúlyozzuk annak bizonyításaként, hogy hatalma rendelkezésünkre áll.
Jézus atyjafiaihoz hasonlóan, akik azt akarták, hogy Jézus Galileát elhagyva Júdeába térjen, hogy bemutassa, mi mindenre képes, néha bennünket is inkább egyházunk sikeres tevékenysége érdekel. Hatalmas evangélizációs előadássorozatokról beszélünk, számos kórházunkról és egyetemünkről és egyéb nagyszerű dolgokról, amiket teszünk. Mindezekért persze hálásaknak kell lennünk. Ugyanakkor mindig az kell, hogy legyen a fő célunk, hogy Jézust képviseljük, és Neki szerezzünk dicsőséget, és ne magunknak. Engedelmeskednünk kell Szavának, és készen állni mindig arra, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, amikkel Ő áld meg bennünket.
Így ír Ellen White Jézusról: „Jézus szeme elől eltűnt a felbolydult, kavargó város, a kíváncsi tömeg és az álnok rabbik csapata. A Mester kiment az olajfás kertek csendjébe, ahol egyedül lehetett Istennel.” (Ellen White: A nagy Orvos lábnyomán. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 51. oldal).
Mától kezdve több csöndes időt kell töltenünk Jézussal. Ezekben a csendes pillanatokban, a Vele való közösség bensőséges alkalmaiban rejlik annak az áldott ígéretnek a valóra válása életünkben, hogy a Szentlélek ereje hűségesen velünk marad mindaddig, amíg Jézus újra eljön.
Willie Oliver
310. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 15. fejezetéhez (július 11-17.).
Nemrégiben részt vettem két zenei fesztiválon, amelyek közül az egyik egy hétvégén át tartott felnőttek részére, a másik pedig a következő héten keresztül gyerekek részére. Ezek keresztény fesztiválok, azonban nem mindenki, aki eljön, tartja magát kereszténynek. Azért szoktam részt venni ezeken a fesztiválokon, mert szeretek zenélni, azonban rájöttem, hogy mások látják az én példámat. A fellépések előtt és közben azért imádkoztam, hogy Isten használjon engem, mint példát és áldást mások számára.
Ez volt az első évem, amikor részt vettem a felnőtt fesztiválon, és 16 évesen egyike voltam a legfiatalabbaknak. Az együttesből, amelyben játszottam, egy idős hölgy megdicsérte a játékomat, és azt mondta, hogy megmutatkozik a zene iránti szeretetem abban, ahogy játszom. Nem szoktam arra törekedni, hogy azt mutassam, hogy szeretem a zenét, amikor játszom, de elég lelkes vagyok. Ha a zene iránti szeretetem így megmutatkozik, akkor biztos vagyok benne, hogy az emberek azt is észreveszik, hogy keresztényként cselekszem vagy sem.
Ez volt az ötödik évem a gyerek fesztiválon. Egyike vagyok a legidősebb és legképzettebb diákoknak. Tudom, hogy mind a tanárok, mind a diákok látják, mit cselekszem, és hogyan teszem azt. Idén tanonc voltam, így segítettem az egyik tanárnak egy fiatalabb gyerekcsoporttal. Ha tanonc vagy, akkor még jobban látszik, hogyan éled az életed.
Imádkozom Istenhez, hogy használja a példámat ezeken a fesztiválokon, és áldja meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök, és vigye őket közelebb magához.
Alison Menzmer
Középiskolai magántanuló, brácsás és hegedűs, Collegedale, Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen 🛐✝️🙏🕊
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés