Higgyetek az Ő prófétáinak - július 11 - VASÁRNAP - János 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 14. fejezet 2184. nap

15. fejezet (1. rész) – JÉZUS PÉLDÁJA

Kövessétek Jézus példáját, és imával kezdjétek a napot! – Földi életében Jézus a magányos ima óráiban nyert bölcsességet és erőt. Ifjúságunk kövesse példáját, és találjon hajnalban és szürkületkor egy csendes órát a mennyei Atyával való beszélgetésre! Egész napon át emeljék fel szívüket Istenhez, aki utunk minden lépésénél ezt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ésa 41:10) Ha gyermekeink megtanulhatnák ezt a leckét életük hajnalán, milyen frissességet és erőt, mily örömöt és békességet hozna az életükbe! – Előtted az élet, 259. o.

Jézus Krisztus kitartó imái ellentétben állnak gyenge imáinkkal. – Krisztusról mondták: „Majd halálfélelem vett erőt rajta, és még állhatatosabban imádkozott.” Milyen ellentétei ennek a menny fönségese által könyörgött közbenjárásnak a gyönge és hideg imák, melyeket Istennek ajánlanak. Sokan megelégednek a száj szolgálatával, és alig akad, aki őszintén, komolyan, szeretettel vágyik Isten után. – Bizonyságtételek 4. kötet, 534. o.

Ha Jézusnak földi szolgálata alatt szüksége volt az imára, mennyivel inkább van nekünk szükségünk rá? – Amikor Krisztus e földön járt, imádkozni tanította tanítványait. Arra oktatta őket, hogy mindennapi szükségleteiket vigyék Isten elé, és összes gondjaikat őreá vessék. Az az ígérete, hogy imájukat és kérésüket meghallgatja, biztosíték a mi számunkra is.

Jézus maga is gyakran imádkozott, amikor közöttünk járt. Magára vette fogyatkozásainkat, gyengeségeinket, és áhítattal kért mennyei Atyjától támogatást és segítséget, hogy kötelességeire és próbáira felvértezze. Minden tekintetben Ő a mi példaképünk, gyengeségünkben testvérünk, aki „megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan” (Zsid 4:15), de mint az egyedüli bűntelen, természete visszariadt a gonosztól: lelki fájdalmakat és kínokat szenvedett el a bűnös világban. Emberi mivolta az imát szükségletévé és kiváltságává tette. Atyjával való közösségében vigaszt és örömöt talált. Ha tehát az emberiség Megváltója, az Isten Fia, szükségét érezte az imának, mennyivel inkább fontos, hogy mi, bűnös, gyenge emberek is felismerjük annak szükségét, hogy bensőségesen és állandóan imádkozzunk Istenhez! – Jézushoz vezető út, 93–94. o.

Krisztus kitartóan imádkozott. Hangosan, könnyek között küldte fel kéréseit Atyjához azokért, akiknek üdvösségéért elhagyta a mennyet, és erre a földre jött. Mennyire helyénvaló és fontos tehát, hogy imádkozzanak az emberek, és ne lankadjanak fohászkodásukban! – Review and Herald, 1890. április 1.

Jézus erőért imádkozott, hogy legyőzhesse a rá törő kísértéseket. – Kevesen követik Üdvözítőnk példáját az imádkozás terén. Jézus kitartóan imádkozott az Atyához erőért, amellyel szembeszállhatott a próbákkal, és teljesíthette földi küldetése mindennapi feladatait. Krisztus, a hit és üdvösség Fejedelme saját szenvedése és áldozata által olyan példát adott követőinek, amely tudatosítja bennük, hogy a vigyázás, az állhatatos erőfeszítés és a kitartó imádkozás elengedhetetlen a részükről, ha helyesen akarják továbbítani az emberiség iránti szeretetét. – Review and Herald, 1886. február 23.

 

Mai Bibliai szakasz: János 6

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%206&version=NT-HU

A mai olvasmányunk erőteljes, lenyűgöző történetek gyűjteménye: 5000 férfi (valamint feleségük és gyermekeik) megvendégelése, Jézus a tengeren jár, Jézus kijelenti magáról, hogy Ő az élet kenyere, Jézust megtagadják a zsidók, később pedig sok tanítványa.

Az ötezer megvendégelésének története arról biztosít bennünket, hogy Jézus ki tudja elégíteni minden szükségletünket, tekintet nélkül arra, hogy milyen jelentőségteljes dologról van szó. Mivel ő oly’ nagy tömeget jól tudott lakatni öt árpakenyérrel és két apró hallal, ami egy fiúcska ebédje volt, feltételezhetjük, hogy ezeket az ajándékokat arra is fel tudja használni, hogy az olyan hétköznapi embereket, mint te meg én, természetfeletti dolgokra képesítse. Az étkezés után még tizenkét teli kosár maradékot szedtek össze, amiből arra következtethetünk, hogy Jézus azt akarja: a rendelkezésünkre álló forrásokat gondosan használjuk fel, mint jó sáfárok.

Jézus arra vágyik, hogy nagy és csodálatos dolgokat tegyen általunk. Ellen White Péter tapasztalatára utalva ezt írja: „Amikor elfordította tekintetét Jézusról, nem tudott többé járni, s a hullámokba merült. Ha bajba kerülünk, milyen sokszor hasonlítunk Péterre! A hullámokat nézzük ahelyett, hogy tekintetünket a Megváltóra szegeznénk” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 317. oldal).

Ma részesüljünk először az élet lelki kenyeréből, s csak utána kezdjünk egyéb munkánkba, amivel fizikai kenyerünket keressük. Ez a valóság segít, hogy Jézusba vessük horgonyunkat, és az örök életre vezet bennünket.
Willie Oliver

310. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 15. fejezetéhez (július 11-17.).

Nemrégiben részt vettem két zenei fesztiválon, amelyek közül az egyik egy hétvégén át tartott felnőttek részére, a másik pedig a következő héten keresztül gyerekek részére. Ezek keresztény fesztiválok, azonban nem mindenki, aki eljön, tartja magát kereszténynek. Azért szoktam részt venni ezeken a fesztiválokon, mert szeretek zenélni, azonban rájöttem, hogy mások látják az én példámat. A fellépések előtt és közben azért imádkoztam, hogy Isten használjon engem, mint példát és áldást mások számára.

Ez volt az első évem, amikor részt vettem a felnőtt fesztiválon, és 16 évesen egyike voltam a legfiatalabbaknak. Az együttesből, amelyben játszottam, egy idős hölgy megdicsérte a játékomat, és azt mondta, hogy megmutatkozik a zene iránti szeretetem abban, ahogy játszom. Nem szoktam arra törekedni, hogy azt mutassam, hogy szeretem a zenét, amikor játszom, de elég lelkes vagyok. Ha a zene iránti szeretetem így megmutatkozik, akkor biztos vagyok benne, hogy az emberek azt is észreveszik, hogy keresztényként cselekszem vagy sem.

Ez volt az ötödik évem a gyerek fesztiválon. Egyike vagyok a legidősebb és legképzettebb diákoknak. Tudom, hogy mind a tanárok, mind a diákok látják, mit cselekszem, és hogyan teszem azt. Idén tanonc voltam, így segítettem az egyik tanárnak egy fiatalabb gyerekcsoporttal. Ha tanonc vagy, akkor még jobban látszik, hogyan éled az életed.

Imádkozom Istenhez, hogy használja a példámat ezeken a fesztiválokon, és áldja meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök, és vigye őket közelebb magához.

Alison Menzmer

Középiskolai magántanuló, brácsás és hegedűs, Collegedale, Tennessee, USA

Fordította Gősi Csaba