2021. július 10., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 10 - SZOMBAT - János 5

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 14. fejezet 2183. nap

14. fejezet (7. rész) – A NAPONKÉNTI IMA

Ne bízzuk a véletlenre a naponkénti imádság gyakorlását! – A családi áhítatot nem szabad a körülményektől függővé tenni. Nem engedhetjük, hogy időnként elmaradjanak az imák, és a sok tennivaló miatt elhanyagoljuk az imádságot. Ha így teszünk, azt a benyomást keltjük gyermekeinkben, hogy az imának nincs különösebb jelentősége. Isten gyermekei számára az ima nagyon sokat jelent. Hálaáldozatok szállnak fel az Úrhoz este és reggel az igaz keresztények házaiból. A zsoltáríró mondja: „Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk néki zengedezésekkel!” (Zsolt 95:1–2)

Apák és anyák, bármennyire is rátok nehezedik a mindennapi tennivalók terhe, soha ne mulasszátok el összegyűjteni családotokat Isten oltára előtt! Kérjétek otthonotokra a mennyei angyalok oltalmát! Ne feledjétek, hogy szeretteitek kísértéseknek vannak kitéve. Ha arra törekszünk is, hogy vendégeink kényelmesen és jól érezzék magukat, mégsem hanyagolhatjuk el Isten iránti kötelezettségeinket.

Az áhítat és ima órájáról nem mondhatunk le semmi más kedvéért. Ne húzzuk el olyan sokáig a beszélgetést és a szórakozást, hogy azután mindannyian túl kimerültek legyünk ahhoz, hogy az áhítat idejében örömünket leljük. Az estének egy korai órájában, amikor sietség nélkül, odafigyelve imádkozhatunk, hálaadással tárjuk fel könyörgésünket, és emeljük fel szavunkat boldogan, köszönettel Istenhez. Mindazok, akik keresztényekhez jönnek látogatóba, lássák meg, hogy az imádság órája a nap legbecsesebb, legszentebb és legboldogabb órája. Az áhítat felemelő és nemesbítő hatást gyakorol mindenkire, aki részt vesz benne. Békét és nyugalmat hoz, amely jót tesz a léleknek. – Gyermeknevelés, 520–521. o.

A naponkénti imádság jó illatként száll fel Istenhez. – Isten barátjának, Ábrahámnak az élete az ima élete volt. Amerre csak fölütötte sátorát, oltárt is épített, és azon ajánlotta fel reggeli és esti áldozatát. Amikor sátorát fölszedte, az oltár ottmaradt. A vándorló kánaáni, amikor az oltárra bukkant, tudta, ki járt ott. Kijavította az oltárt, és az élő Istent imádta. A keresztények családi köreinek is így kellene fényleniük a világban. Reggel és este imának kellene fölszállnia, ami tömjénként édes illatot áraszt Istenhez, akinek könyörülete és áldása reggeli harmatként az imádkozókra száll. Apák és anyák, minden reggel és minden este gyűjtsétek magatok köré gyermekeiteket! Emeljétek alázatos kéréssel szíveteket Istenhez segítségért! Kedveseiteket kísértések veszik körül. A fiatalok ösvényét naponta kellemetlenségek szorongatják. Akik türelmesen, szeretetteljesen és derűsen kívánnak élni, azoknak imádkozniuk kell. Csak akkor aratnak győzelmet énjükön, ha Istentől szüntelenül segítséget kérnek.

Reggelenként szenteljék Istennek magukat és gyermekeiket arra a napra. Ne számíts hónapokra és évekre, az az idő nem a tied. Egyetlen rövid napot kaptál. Fáradozz a nap óráiban a Mesterért, mintha ez lenne utolsó órád a földön! Tárd Isten elé összes tervedet, és hajtsd végre, vagy add fel azt, amint a gondviselés jelzi. Fogadd el Isten tervét a terved helyett, még ha feladása kedvenc céljaid feladását jelenti is. Így életed egyre inkább az isteni példaképre alakul át, és „Isten minden értelmet felülmúló békéje megőrzi szívedet és elmédet a Krisztus Jézusban” (Fil 4:7). – Bizonyságtételek 7. kötet, 44. o.

Miért imádkozzunk naponta? – Minden feladatot szentnek kell tartanunk, bármilyen szerények is azok, mert általuk is Istent szolgáljuk. Legyen mindennapi imánk: „Uram, segíts, hogy megtegyem mindazt, ami tőlem telik! Mutasd meg, hogyan teljesíthetem jobban feladatomat! Adj akaraterőt és vidám szívet! Segíts, hogy én is olyan szeretettel szolgáljak, mint a Megváltó!” – A nagy Orvos lábnyomán, 474. o.

Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imádkozzatok: „Fogadj el, Uram, a te tulajdonodnak! Összes tervemet lábaidhoz teszem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem, és engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!” Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveteket neki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez. – Jézushoz vezető út, 70. o.

 

Mai Bibliai szakasz: János 5

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%205&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%205&version=NT-HU

A mai olvasmányunk a jeruzsálemi Juhkapuhoz röpít bennünket, ahol egy tó található. Héberül Bethesdának nevezik, ami azt jelenti: a kegyelem háza. Rengeteg beteg ember gyűlik a partjára, mivel odavonzza őket az általános hiedelem, hogy a vízben néha varázserő rejlik. Ettől várják gyógyulásukat.

A többi evangélium nem jegyzi fel ezt a történetet, hiszen többnyire a galileai csodákra szorítkoznak, de János inkább azokról az eseményekről számol be, amelyek Jeruzsálemben történtek. Jézus pontosan azzal van elfoglalva, amit a názáreti zsinagógában bejelentett, miközben Ézsaiás próféta szavait tartalmazó tekercsből olvasott fel: „Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat” (Lk 4:18-19).

A férfi, aki 38 éve magatehetetlen, mert egy sorvadást okozó betegségben szenved, felkelti Jézus figyelmét és együttérzését. Az Ő küldetésének lényege, hogy segítsen az embereken. Így hát biztosak lehetünk abban, hogy nincs olyan szenvedés, szívfájdalom, vagy lelkünket fogságban tartó bűn, amiről Jézus ne tudna, és amitől ne szeretne megszabadítani.

A parton fekvő bénáról, akit mindenki magára hagyott, és már egészen reményét vesztette, Ellen White így ír: „Jézus nem kérte ezt a szenvedőt, hogy higgyen benne. Egyszerűen így szólt: »Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, és járj!« Ám a férfi hite belekapaszkodik ebbe a mondatba. … Felszökken, és újra tud mozogni” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 160. oldal).

Jézus hatalma túlmutat azon, hogy képes meggyógyítani a fizikai betegségeket. Ő arra vágyik, hogy megbocsáthassa bűneinket, megszabadítson bennünket mindentől, ami lehúz bennünket, hogy ne tudjunk készülni az Ő eljövetelére. Fogadjuk el Isten kegyelmi ajándékát ma, és örüljünk szabadításának! 


Willie Oliver

309. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 14. fejezetéhez (július 4-10.).

Néhány évvel ezelőtt a fiam egy közeli főiskolán tanult. Még nem volt saját autója, így épp arra készültem, hogy elmenjek érte autóval a főiskola területére és hazahozzam ebédre. Hirtelen egy értesítést kaptam, hogy a főiskola területét lezárták, mivel fennállt annak a veszélyre, hogy valaki lövöldözni kezd ott. Ez NEM az a helyzet volt, amire számítottam aznap! Pedig a reggeli csendes perceim alatt Ézsaiás 26:3-at memorizáltam, amely szerint „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik”.

Gyorsan magamhoz hívtam a kislányomat, térdre borultunk és védelemért imádkoztunk a fiam és a férjem számára, hiszen mindketten a helyszínen voltak. Visszaidéztem Ézsaiás 26:3-at, és kértem Isten tökéletes békéjét. Néhány percen belül kaptam egy telefonhívást egy messze lévő barátomtól, akinek két lányát is érintette a főiskola területén lévő lezárás. Együtt imádkoztunk a telefonon keresztül, és meg tudtam osztani vele Isten ígéretét.

Szerencsére a helyzet csak fenyegetés maradt, nem vált valósággá. Miután megállapították, hogy nem volt valódi fegyveres a főiskola területén, a dolgok gyorsan visszatértek a szokásos kerékvágásba. Mégis a szívemben őrzöm annak az emlékét, hogy mennyire Istentől függünk. Minden egyes nap az a legfontosabb, hogy kapcsolatban legyünk a Megváltónkkal. Nem tudjuk, mit fog hozni az a nap. Azonban ígéretünk van arra, hogy Ő gondoskodik mindenről, amire szükségünk van.

Susan Menzmer

Háztartásbeli, Collegedale, Tennessee, USA

Fordította Gősi Csaba 

1 megjegyzés: