Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – E.G. White Az imádság 14. fejezet 2184. nap
15. fejezet (4. rész) – JÉZUS PÉLDÁJA
Jézus lelki életét az imák tartották életben. – Krisztus nemcsak a kereszten áldozta fel önmagát az emberiségért. „Széjjeljárt jót tévén” (Csel 10:38), és mindennapi tapasztalata volt életének szétárasztása. Ilyen életet csak egy módon lehet folytatni. Jézus az Istentől való függőségben és közösségben élt. A Magasságos titkos helyére, a Mindenható árnyékába akkor és most mások is visszavonulhatnak, és egy ideig ott időzhetnek. Ennek eredménye nemes tettekben nyilvánul meg. Később azonban hitük kudarcot vall, közösségük megszakad Istennel, és életművük tönkremegy. Jézus élete az állandó bizalom élete volt, amelyet az Istennel való folyamatos közösség által tartott fenn. A mennyért és földért végzett szolgálata kudarc és ingadozás nélküli volt.
Mint ember mindaddig felküldte könyörgéseit Isten trónjához, míg embersége mennyei áradattal nem telt meg, és ezáltal összekötötte emberségét istenségével. Miután életet nyert Istentől, életet közölt az emberekkel. – Előtted az élet, 80–81. o.
Jézus imaélete felfedi előttünk a lelki erő titkát. – Az Üdvözítő földi élete közösség volt az Atyával és a természettel. Ebben a közösségben kinyilatkoztatta számunkra lelki erejének titkát. – Egészségügyi missziómunka, 162. o.
A Megváltó ima által készült a különleges feladataira. – Jézus Krisztus, amikor valamilyen nagy próba vagy fontos feladat előtt állt, elvonult a hegyek magányába, és az éjszakát az Atyához való imádkozással töltötte. Egy éjszakai imádkozás előzte meg az apostolok elhívását, a Hegyibeszédet, a megdicsőülést, valamint a tárgyalótermi és a kereszten elszenvedett lelki gyötrelmet és a feltámadás dicsőségét is. Nekünk is időt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra és lelki felüdülésre! Nem értékeljük az ima erejét és hatékonyságát úgy, ahogy kellene. – A nagy Orvos lábnyomán, 509. o.
Jézus emberi természete tette szükségessé számára az imát. – Amikor emberi természet terhelte, szükségét érezte, hogy segítséget kapjon az Atyától. Jézusnak imahelyei voltak. A hegyek magányában szeretett érintkezni Atyjával. Így nyert erőt megszentelt, emberi lelke a nap kötelességeihez és próbáihoz. Üdvözítőnk azért is azonosítja magát szükségleteinkkel és gyöngeségeinkkel, mert maga is folyamodó, esti-éjjeli könyörgő lett. Új erőt kért az Atyától, hogy újjáéledve, felfrissülve, a kötelességekre és próbákra készen térjen vissza imahelyéről.
Mindenben Ő a példaképünk. Testvérünk lett gyöngeségeinkben, mégsem lobogtak benne szenvedélyeink, indulataink. Mivel bűntelen volt, természete visszariadt a gonoszságtól. Mégis a bűn világában élt, maga is elviselte a küzdelmeket és a lelki kínokat. Emberi volta szükségessé és kiváltsággá tette számára az imát. Ő is rászorult az összes isteni támogatásra és vigasztalásra, melyet az Atya készségesen rendelkezésére bocsátott, hiszen Fia az ember javáért hagyta hátra a menny boldogságát, és választotta a hideg, hálátlan világot lakásául. Krisztus megnyugvást és örömöt talált az Atyával való közösségben. Őneki elmondhatta, ami bánatokat ismerő szívét nyomta, melyek összeroskadással fenyegették. Krisztus a fájdalmak férfia volt, aki tudta, mi a szenvedés.
Mai Bibliai szakasz: János 9
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%A1nos%209&version=NT-HU
A látás képessége kétségtelenül az egyik legnagyobb ajándék Istentől, amit hajlamosak vagyunk magától értetődőnek venni, legalábbis, amíg el nem veszítjük a szemünk világát. Kétség sem fér hozzá, hogy Isten egyik legfantasztikusabb adománya, hogy reggel felébredhetek és láthatom az általam szeretett személy arcát. Öröm tölt el, ha rá nézek, minden egyes nap.
A mai olvasmányban szereplő férfi vakon született. El sem merem képzelni, milyen lehet az, ha egy gyermek így jön a világra. A történet fájdalmas valóságához még hozzáadódik a Jézus korában népszerű teológiai nézet, miszerint minden betegség valamilyen bűn következménye, amelyet elszenvedője követett el, vagy ebben az esetben a szülei, mivelhogy már megszületésekor világtalan volt.
Csodálatos bizonyosság, hogy amikor Jézus kapcsolatba kerül egy emberi lénnyel, az áldások szinte mindig többrétűek. Az itt leírt gyógyítás tapasztalata, mint oly sok másik is, szintén fizikai és lelki egyaránt. Ellen White így ír erről: „Nemcsak természetes látását nyerte vissza, hanem értelmének szemei is megnyíltak. Krisztus megnyilatkozott lelkének, ő pedig elfogadta, mint Isten Küldöttjét” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 402. oldal).
Ahogy elfogadjuk Isten ajándékait ma, ne feledkezzünk meg mindannak örökre szóló mélységéről sem, amit Ő ad nekünk! Kívánom, hogy követni tudjuk Jézus példáját, amikor mások szükségleteivel találkozunk.
Willie Oliver
310. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 15. fejezetéhez (július 11-17.).
Nemrégiben részt vettem két zenei fesztiválon, amelyek közül az egyik egy hétvégén át tartott felnőttek részére, a másik pedig a következő héten keresztül gyerekek részére. Ezek keresztény fesztiválok, azonban nem mindenki, aki eljön, tartja magát kereszténynek. Azért szoktam részt venni ezeken a fesztiválokon, mert szeretek zenélni, azonban rájöttem, hogy mások látják az én példámat. A fellépések előtt és közben azért imádkoztam, hogy Isten használjon engem, mint példát és áldást mások számára.
Ez volt az első évem, amikor részt vettem a felnőtt fesztiválon, és 16 évesen egyike voltam a legfiatalabbaknak. Az együttesből, amelyben játszottam, egy idős hölgy megdicsérte a játékomat, és azt mondta, hogy megmutatkozik a zene iránti szeretetem abban, ahogy játszom. Nem szoktam arra törekedni, hogy azt mutassam, hogy szeretem a zenét, amikor játszom, de elég lelkes vagyok. Ha a zene iránti szeretetem így megmutatkozik, akkor biztos vagyok benne, hogy az emberek azt is észreveszik, hogy keresztényként cselekszem vagy sem.
Ez volt az ötödik évem a gyerek fesztiválon. Egyike vagyok a legidősebb és legképzettebb diákoknak. Tudom, hogy mind a tanárok, mind a diákok látják, mit cselekszem, és hogyan teszem azt. Idén tanonc voltam, így segítettem az egyik tanárnak egy fiatalabb gyerekcsoporttal. Ha tanonc vagy, akkor még jobban látszik, hogyan éled az életed.
Imádkozom Istenhez, hogy használja a példámat ezeken a fesztiválokon, és áldja meg azokat az embereket, akikkel kapcsolatba kerülök, és vigye őket közelebb magához.
Alison Menzmer
Középiskolai magántanuló, brácsás és hegedűs, Collegedale, Tennessee, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝️🙏🙏
VálaszTörlés