2021. július 3., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 3 - SZOMBAT - Lukács 22

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 13. fejezet 2177. nap

13. fejezet (7. rész) – AZ IMA EMBEREI

Nehémiás beismerte személyes bűneit az imáiban. – Nehémiás nem azt mondta, hogy csupán Izrael vétkezett, hanem bűnbánóan beismerte, hogy ő és atyja háza is. „Megszomorítottalak” – mondta, és ezzel azok közé sorolta magát, akik meggyalázták Istent, mivel nem maradtak meg rendíthetetlenül az igazságban…

Nehémiás megalázkodott Isten előtt, és megadta az Őneki járó legmagasabb tiszteletet. Dániel is így tett Babilonban. Tanulmányozzuk ezeknek az embereknek az imáit! Megtanuljuk belőlük, hogy meg kell alázkodnunk az Úr előtt, és nem szabad soha eltörölnünk a válaszvonalat a parancsolatokat megtartók és a törvény iránt semmilyen tiszteletet nem tanúsító emberek között. – Adventista Bibliakommentár 3. kötet, 1136. o. [150]

Nehémiás azzal a bizonyossággal imádkozott, hogy Isten beváltja ígéreteit. – Nehémiás hit által erősen belekapaszkodott a mennyei ígéretekbe, és a kegyelem királyi széke elé tette le kéréseit. Azért fohászkodott, hogy Isten támogassa népe ügyét, visszaadja egykori erejét, és segítsen újjáépíteni a lerombolt falakat. Amikor népe elszakadt Tőle, Isten hűséges maradt fenyegetései beváltását illetően, szétszórta őket a népek között, amint azt Igéjében megjövendölte. Nehémiás pontosan ebből nyert biztosítékot arra vonatkozóan, hogy Isten hasonlóképpen lesz hűséges ezen ígéretei betartásában is. – Adventista Bibliakommentár 3. kötet, 1136. o.

Nehémiás a pillanatnyi szükségleteknek megfelelően imádkozott. – Amikor a király meghallotta, milyen állapotban van Jeruzsálem, előítélet nélkül részvétet érzett. A következő kérdés megadta Nehémiásnak a régóta várt lehetőséget: „Mit kívánsz tehát?” Isten embere nem mert válaszolni addig, amíg nem kért eligazítást attól, aki Artaxerxes felett áll. Szent megbízatást kellett teljesítenie, amelyhez segítséget a királytól várt. Tudta, hogy sok múlik azon, hogyan tárja az ügyet a király elé, hogy megkapja jóváhagyását és támogatását. „Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez” – mondta. Nehémiás ebben a rövid imában a királyok Királyához emelkedett, és megnyerte a maga ügyének azt a hatalmat, amely úgy tudja alakítani az emberek szívét, mint a folyók vize a medrüket. – Próféták és királyok, 631. o.

Nehémiás imáit határozott akarat kísérte. – Napjaink egyházában is szükség van Nehémiásokra: olyan emberekre, akik nem csak prédikálnak és imádkoznak, hanem akiknek az igehirdetéseit és imáit határozott, lángoló akarat kíséri. – Signs of the Times, 1883. december 6.

Nehémiáshoz hasonlóan bármikor és bárhol imádkozhatunk. – A szükség idején mondott nehémiási ima menedék, amit a hívő ember igénybe vehet olyan helyzetekben, amikor más formájú imára nincs lehetőség. [151] A kavargó élet nehézségeivel küzdők és már-már csatát vesztők a kuszaságok útvesztőjében felküldhetnek egy-egy fohászt mennyei eligazításért. A tenger és a szárazföld utasa nagy veszélyben így bízhatja rá magát a menny oltalmára. A hirtelen nehézségben vagy veszélyben a szív segítségért kiálthat hozzá, aki megígérte, hogy bármikor hívják, hűséges, hívő gyermekei segítségére siet. Minden helyzetben és körülményben a fájdalomtól és gondtól lesújtott vagy heves kísértéstől megtámadott lélek biztonságot, támaszt és segítséget találhat a szövetségét megtartó Isten kimeríthetetlen szeretetében és erejében.

Amikor Nehémiás felfohászkodott rövid imában a királyok Királyához, bátorságot merített, és elmondta kívánságát Artaxerxesnek: szeretné, ha egy időre felmentené udvari kötelezettségei alól. Majd arra kérte a királyt, adjon felhatalmazást, hogy Jeruzsálem puszta helyeit felépíthessék, és újra erős, védett várossá tehessék. Nagyon fontos dolgok múltak a zsidó nép számára ettől a kéréstől. „A király megadta ezt nekem – mondta Nehémiás – Istenemnek hozzám való jóakarata folytán.” – Próféták és királyok, 631–633. o.

Gondviselő Istenünk nem engedi meg, hogy már az elején meglássuk a véget, viszont rendelkezésünkre bocsátja a Szentírás világosságát, hogy amint előre haladunk az úton, igazgassa lépteinket, és megparancsolja, hogy gondolatainkat szegezzük Jézusra. Bárhol legyünk, bármi legyen is foglalkozásunk, szívünket imában fordítsuk Isten felé. Ezt jelenti szüntelenül imádkozni. Ne várjunk az alkalomra, amikor letérdelhetünk imádkozni.

Egy alkalommal, amikor Nehémiás megjelent a király előtt, az uralkodó észrevette, hogy szomorú, és megkérdezte, hogy mi ennek az oka, mi az, amit kérni akar tőle. Nehémiás nem válaszolt azonnal – ugyanis fontos érdekek forogtak kockán. Egy nemzet sorsa függött attól, hogy milyen benyomást tesz a királyra, ezért mielőtt válaszolt volna a királynak, imában gyorsan tanácsot kért a menny Istenétől. Az eredmény az lett, hogy mindent megkapott, amit kívánt és kért. – Signs of the Times, 1887. október 20.

Nincs idő és nincs hely, amely alkalmatlan volna az Istenhez való fohászkodásra. Mi sem gátolhat meg bennünket, hogy szívünket bensőséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való benső közösséget mindenütt ápolhatjuk. Szívünk ajtaja legyen mindig nyitva, és szüntelenül küldjük fel Jézushoz sóhajtásunkat: „Jöjj, és maradj szívemben mint mennyei vendég!”

Lehet, hogy romlott légkör vesz körül bennünket, de mégsem kell annak mérgét magunkba szívnunk: élhetünk az ég tiszta levegőjében. A tisztátalan vágyak és szentségtelen gondolatok minden ajtaját szorosan elzárhatjuk, ha szívünket bensőséges imában emeljük Istenhez. Azok, akik szívüket nyitva tartják Isten áldása és segítsége előtt, sokkal szentebb légkörben élnek, mint amely őket e földön körülveszi: állandóan közösségük lesz a mennyel. – Jézushoz vezető út, 99. o.

Nehémiás egész éjszaka lankadatlanul imádkozott. – Nehémiás titokban, csendben körbejárta a falakat, majd ezt mondta: „A főméltóságok nem tudták, hol voltam, és mit csináltam. Egészen addig a pillanatig semmit nem mondtam a júdeaiaknak és a papoknak sem, az elöljáróknak sem, és senkinek, aki a dolgát végezte.”

Ebben a fájdalmas vizsgálódásban Nehémiás nem akarta felhívni sem a barátai, sem az ellenségei fi gyelmét, hogy ne keltsen zűrzavart, és a szárnyra kelt híresztelések elcsituljanak, vagy legalábbis ne akadályozzák a munkáját. Az éjszaka hátramaradt részét imádkozással töltötte, mivel reggel nagy feladat várt rá: lelket kellett, hogy öntsön csüggedt, széthúzó honfitársaiba. – Tanácsok a hatékony keresztény szolgálathoz, 174. o.

Nehémiás sikere az ima erejét szemlélteti. – Ezsdrás és Nehémiás – miközben dolgoztak – megalázták magukat Isten előtt; megvallották a maguk és népük bűneit; bocsánatért könyörögtek, mintha ők vétkeztek volna. Türelmesen fáradoztak, imádkoztak és szenvedtek. Nem a pogányok nyílt ellenségeskedése nehezítette a munkájukat, hanem az állítólagos barátok rejtett ellenszegülése, akik befolyásukat a gonoszság szolgálatába állítva tízszeresen súlyosbították Isten szolgáinak terhét. Ezek az árulók olyan anyagot szolgáltattak az Úr ellenségeinek, amelyet felhasználhattak a nép elleni harcban. Gonosz indulataik és lázadó szándékaik állandó harcban álltak Isten világos kívánalmaival.

A Nehémiás erőfeszítéseit kísérő eredmények mutatják, hogy mit lehet elérni imával, hittel és bölcs, határozott cselekvéssel. Nehémiás nem volt pap. Próféta sem volt. Nem tartott igényt rangos címre. Nehémiás reformátor volt, akit Isten e fontos időre támasztott. Nehémiás azt akarta, hogy a nép megbéküljön Istennel. Nemes céltól lelkesítve, minden energiáját ennek megvalósítására összpontosította. Igyekezetét mély és töretlen becsületesség jellemezte. Amikor a bűnnel és az igazság ellenzésével találkozott, olyan határozottan foglalt állást, hogy a nép új hévvel és lelkesedéssel látott munkához. Látva hűségét, Istene és hazája iránti mélységes szeretetét, készek voltak elfogadni vezetését. – Próféták és királyok, 675–676. o.

KERESZTELŐ JÁNOS

János időt szánt az imádkozásra és elmélkedésre, hogy megismerje Isten akaratát az életére nézve. – János élete mégsem tétlenségben, önsanyargató komorságban vagy önző elszigeteltségben telt. Időnként elment és elvegyült az emberek között. Mindig érdeklődéssel figyelte, mi történik a világban. Csendes visszavonultságából nyomon követte az események kibontakozását. Az isteni Lélek megvilágosította értelmét, így tanulmányozta az emberek jellemét, hogy megértse, hogyan férkőzhet szívükhöz az égi üzenettel. Küldetésének terhe ránehezedett. Magányában, elmélkedve és imádkozva vágyakozott arra, hogy lelkét felövezze az előtte álló életre. – Jézus élete, 102. o.

Az ima erőt adott Keresztelő Jánosnak szembefordulni a föld királyaival. – Jánost a pusztában Isten tanította. Tanulmányozta Isten természetben való megnyilvánulásait. Lelkének irányítása mellett kutatta a látnokok könyvtekercseit. Éjjel és nappal Krisztus volt tanulmányának, elmélkedésének tárgya, míg csak a dicső látomás be nem töltötte gondolatait, egész szívét és lelkét. A mennyei király szépségét szemlélve szem elől veszítette magát.

A megszentelődés felséges voltát csodálva alkalmatlannak és méltatlannak tartotta magát. Isten üzenetét kellett hirdetnie. Készen állt, hogy a menny hírnöke legyen. Nem félt az emberektől, mert Istenre tekintett. Rettegés nélkül állt földi uralkodók elé, mert reszketve hajolt meg a királyok Királya előtt. – Bizonyságtételek 8. kötet, 331–332. o.

PÉTER

Isten válaszolt, amikor Péter Dorkás feltámasztásáért imádkozott. – Az apostol szívét részvét hatotta át, amikor nagy bánatukat látta. Felszólította a síró asszonyokat, hogy hagyják el a szobát; ő maga letérdelve buzgó imában fordult Istenhez, hogy adja vissza Tábitha életét és egészségét. Azután a holttesthez fordulva mondá: „Tábitha, kelj fel!” „Az pedig felnyitá szemeit; és meglátván Pétert, felüle.” Tábitha nagy szolgálatokat tett a gyülekezetnek, és Isten jónak látta, hogy visszahozza őt az ellenség országából azért, hogy ügyességével és akaraterejével továbbra is mások áldására szolgáljon, és Krisztus ügye megerősödjön hatalmának ezen megnyilatkozása által is. – Az apostolok története, 132. o.

 

Mai Bibliai szakasz: Lukács 22

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2022&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2022&version=NT-HU

Misszionárius nővérként sok embert láttam meghalni szörnyű családi körülmények között, és mindig arra gondoltam, hogy milyen borzasztó dolog meghalni! De nézzük Jézust!

Ahogy a történelem legmeghökkentőbb estéje közeledik, amikor a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus elviseli a legerősebb szenvedést, amit ember valaha elviselt azért, hogy a népét megváltsa bűneiből, azt a népet, amely most a teljes zűrzavar állapotában van.   

Sátán irányítása alatt tartja Júdást, aki beleegyezik abba, hogy egy jelentéktelen összegért elárulja Jézust a vallási vezetőknek, akik örömmel veszik szolgálatát (1-6. vers). Jézus tanítványai azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb, később pedig átalusszák a válság óráját (24, 45. vers). Péter kétségbe vonja Jézus finom figyelmeztetését, következésképpen pedig megtagadja Urát (33, 54-62. vers). Végül Jézus saját népe elítéli Jézust saját személyes bizonyságtétele alapján, amely ellenkezik a saját maguk alkotta törvénnyel (71. vers; 5Móz 17:6). Micsoda látvány a mennyei szemlélők számára! Micsoda idő a Legtisztábbnak és a Legkiválóbbnak, hogy letegye életét!

Ezzel ellentétben, nézzük Jézust! A káosz közepette ezt mondja a tizenkettőnek: „Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék” (15. vers). Jézus vágyik arra, hogy időt töltsön velünk. Ahogy kiönti a mustot és megtöri a kenyeret, ezt mondja: „Ezt cselekedjétek. Emlékezzetek rám.” Tudja, hogy mi elfelejtenénk (17-20. vers). Ahogy a tanítványok közötti civakodást kezeli, hogy ki a nagyobb, Jézus önmagára utal, „mint aki szolgál” (27. vers). Aztán hitüket erősítve rámutat arra az időre, amikor „királyi székeken” ülnek majd (30. vers).

Micsoda együttérző Urunk van! (25-30. vers). Jézus egyedül imádkozik a kertben, és ahogy a szenvedése fokozódik, még buzgóbban imádkozik. Micsoda példa ez számunkra! (44. vers) Elviselve az áruló csókját, Péter tagadását, a zsidók ítéletét, Jézus elmondja az igazságot, annak ellenére, hogy tudja, kereszthalállal fog fizetni érte (67-70. vers).

A próbában, földi életének végén, a káosz közepette, Jézus hű marad az elveihez. És mi a helyzet velünk? Nemsokára belépünk a történelmet záró megpróbáltatásokba. Mindenütt káosz és zűrzavar. Töltsünk ezért mindennap egy minőségi órát azzal, hogy Jézusra tekintünk és róla gondolkodunk!

Lynn Carpenter

308. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 13. fejezetéhez (június 27 – július 3.).

Beismerem. Gyakran feladatként tekintek az imádságra, átalakulási lehetőség helyett. Sokkal könnyebb számomra azért imádkozni, mert úgy gondolom, ez egy kötelező dolog, valami, amit ki kell pipálni, hogy utána haladhassak a saját terveimmel. Szintén beismerem, hogy hajlamos vagyok Isten számára egy listát átadni, azokkal a dolgokkal, amiket szeretném, hogy megtegyen értem, azokkal az emberekkel, akiket szeretném, hogy megáldjon és olyan körülményekkel, amelyeket szeretném, hogy megváltoztasson. Ez nem több, mint ha odaadnám Istennek a bevásárló listámat, mintha csak Ő lenne azért, hogy engem szolgáljon, és nem éppen fordítva.

Egészen addig, amíg Ábrám nem adta fel, hogy a saját eszközeivel próbálja megoldani a problémáit és amíg át nem engedte magát teljesen Istennek, addig nem válhatott Ábrahámmá, a hit atyjává. Jézus is az Ő Atyját kereste imádságban, és átadta magát mindannak, amit az Ő Atyja a számára tervezett. „És egy kissé előre ment, arcra borult, könyörögve és mondta: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.” Máté 26:39

Csatlakozol-e hozzám Isten akaratát imádságban keresve? „Tárjátok Isten elé összes terveteket, és hajtsátok végre, vagy adjátok fel azokat, amint a gondviselés jelzi. Fogadjátok el Isten terveit a terveitek helyett, még ha feladásuk kedvenc céljaitok feladását jelenti is.” Az imádság 124.3

Karen D. Lifshay

Hermiston HNA Egyház Kommunikációs asszisztens, Oregon, USA

Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: