2021. július 28., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - SZERDA - Apostolok cselekedetei 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/



Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – E.G. White Az imádság 17. fejezet 2197. nap

17. fejezet (4. rész) – AZ IMA CSALÁDI KÖRBEN

Az egyszerű nyelvezet a legalkalmasabb az imádságra. – Fellengzős kifejezések nem illenek az imába, akár nyilvánosan, családi körben vagy belső szobánkban mondjuk el. Különösen a nyilvános imák hangozzanak egyszerű szavakkal, hogy mindenki megérthesse és együtt imádkozhassa velünk. A hívő szívből jövő imát meghallgatja a menny, és a földön megválaszolja azt. – Az evangélium szolgái, 177. o.

Tanítsátok gyermekeiteket tiszteletben tartani az imádságra szánt időt. – A gyermekeknek meg kell tanítani, hogy tiszteletben tartsák az áhítat és ima óráját. Tudniuk kell, hogy az ima és az istentisztelet órája szent, mivel ott Isten van jelen! Amikor magatartásukban és viselkedésükben tisztelet nyilvánul meg, Isten iránti tiszteletük is tovább mélyül. – Gyermeknevelés, 521. o.

A családunkért mondott imák otthon hangozzanak el. – Nem kellene az Isten házába jönnünk családunkért imádkozni, csak ha mély érzetek vezetnek, míg Isten Lelke meggyőzi őket. Általában a családi oltár a megfelelő hely, ahol családunkért imádkozhatunk. Amikor imánk tárgyai távol vannak, a belső szoba az alkalmas, ahol könyöröghetünk értük Istenhez. Isten házában imádkozzunk jelen áldásáért, és várjuk el, hogy meghallja, és válaszoljon imánkra. Az ilyen összejövetelek élénk és figyelmet lekötő alkalmak lesznek. – Bizonyságtételek 1. kötet, 145–146. o.

Az Úr nem fogadja el azokat a családi áhítatokat, amelyeket megszokásból tartunk. – Sok esetben a reggeli és esti áhítat nem más, mint csupán formai, unalmas és monoton frázisok ismételgetése, amelyben nem fejeződik ki a hála lelkülete vagy a valódi szükség érzése. Az Úr nem fogadhat el ilyen szolgálatot. Ugyanakkor soha nem veti meg a szelíd és alázatos szívet és a töredelmes lelket. Szívünk megnyitása mennyei Atyánk előtt, teljes függőségünk tudata, szükségleteink feltárása, hálás szeretetünk és hódolatunk kifejezése – ez a valódi imádság. – Gyermeknevelés, 518. o.


Mai Bibliai szakasz: Apostolok cselekedetei 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Apostolok%20cselekedetei%202&version=NT-HU

Könnyen elsodorhatnak bennünket azok a látványos események, amelyek pünkösd napját követték. Tüzes nyelvek, hatalmas csodák, 3000-es keresztség egy nap alatt, de ami a tíz nap alatt történt a felházban, nagyon jelentős volt, ha nem jelentősebb, mint az, ami utána történt.

A tanítványok nagy szükségét érezték a „szent kenetnek”, ezért az Úrhoz kiáltottak, hogy tegye őket alkalmassá az előttük álló nagy munkára. De nem álltak meg itt. Igazi bűnbánatban megalázták szívüket, félretették hibáikat és nézetletéréseiket, félretették a felsőbbség iránti vágyukat és még a vagyonukat is megosztották egymással (elképzeled, hogy milyen lenne az, ha ezt megtennénk ma?). Ezen felül megbánták azt, hogy szomorúságot okoztak Mesterüknek, megvallották hitetlenségüket, Krisztus életén és szavain elmélkedtek. Egyre közelebb és közelebb kerültek Istenhez és egymáshoz, és komolyan vágytak arra, hogy lelkeket mentsenek. És mi lett az eredmény? Az ég megnyílt, és a Szentlélek áldása soha nem látott mértékben töltetett ki rájuk (Lásd: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 23-24. oldal.)

Nemrégen néhány kollegámmal összefogtunk egy szolgálati kezdeményezésben, de nem sok sikerrel, és sok vita is volt közöttünk arról, hogy a munkát miként kellene végeznünk. Végül rájöttünk a tévedésünkre, néhány órát imádsággal töltöttünk, és azzal, hogy megvallottuk egymásnak bűneinket. Ezek után olyan erőt kaptunk, és olyan egység lett közöttünk, hogy a munkánk hatalmasan haladt előre, és a Menny áldását éreztük. Ez csak egy kis példa arra, hogy Isten mit akar tenni mindannyiunkért. Ami pünkösdkor történt, az csak egy kis előíze annak, ami ezután történni fog. De azért, hogy ez megtörténjék, nekünk, mint népnek egységre kell jutnunk. Félre kell tennünk a nézeteltéréseinket, és helyre kell hoznunk tévedéseinket.

Ellen White ezt írja: „Sokan vannak, akik hisznek az Úr ígéreteiben, és vallást tesznek arról, hogy igénylik azokat. Sokat beszélnek Krisztusról és a Szentlélekről, mégsem nyernek semmi áldást. Nem adják magukat a Szentlélek vezetése és az isteni erők ellenőrzése, uralma alá. Mi nem tudjuk használni a Szentlelket. A Szentlélek kell, hogy használjon bennünket” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 579. oldal).

Melody (Melodious Echo) Mason

312. heti olvasmány AZ IMÁDSÁG 17. fejezetéhez (július 25 – 31.).

Ha van gyermeked, akkor biztos vagyok benne, hogy a saját imaéleted edzetté válik. Ha csak ránézel a pici újszülöttre, aki mellé nem járt használati utasítás, az már elég, hogy elűzze a félelmet és a legbátrabb emberré tegyen! Azonban azon túl, hogy imával védelmezed gyermekedet, a te kiváltságod és legfőképp kötelezettséged, hogy megtanítsd ŐT imádkozni.

A Filippibeliekhez írt levél 4:6–7-ben így olvassuk: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”

Tanulják a gyermekeid, hogy hogyan nyissák meg szívüket a Mennyei Atyjuk előtt? Ez a valódi imádság! A lányom a tinédzser éveinek közepén jár: oly sok változás és fejlődés történik! Nem kell messzire tekintsünk, ha stresszt és csalódást akarunk keresni az ő életében. Amikor azonban megosztja valamilyen gondját velem, igyekszem, hogy mindig az jusson eszembe elsőként, hogy megkérdezzem: „Imádkoztál már ezzel kapcsolatosan?” Ha azt válaszolja, hogy még nem, rögtön elkezdek imádkozni vele, és Isten elé visszük a problémáit, az Ő megoldását kérve.

Egy pár év múlva a lányom már nem fog velem élni, de az a szokás, hogy a Mennyei Atyjához fordul valamennyi problémájával az életben, az mindig vele lesz, még akkor is, amikor én nem.

Susan Menzmer

Háztartásbeli, Collegedale, Tennessee, USA

Fordította Gősi Csaba

1 megjegyzés: