2023. január 31., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - január 31 - KEDD - 2 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit 2 Krónikák 16 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nika%2016&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=2%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k%2016&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten szembesíti tévedése következményeivel azt, aki nem rá hagyatkozik. Isten prófétát küldött Asához, aki egy pogány király segítségét kérte a testvérnéppel vívott háborújában. Az egykor egy országhoz és egy néphez tartozó testvérek egymással háborúznak és külső segítséghez folyamodnak testvérük legyőzéséhez. A világon ez az egyetlen nép, amely Isten nevéről neveztetik és Istent a maga Istenének vallja, és most kétfelé szakadva. egymással pogány segítséggel harcolnak. Az a nép, amely Isten segítségét élvezhette volna, pogány király kegyeiért és segítségéért verseng saját tesvérével.     

2.    Isten figyelmeztetését érdemes komolyan venni. Isten akkor figyelmeztette Asát, amikor a bajt még emberi szemmel nem lehetett látni. Isten tudja, hogy a hozzá való hűség útjáról könnyen le lehet térni. Tudja, hogy ez a veszély milyen alattomos. Az az Asa, aki kiírtja a bálványokat az országból, aki áldozatok garmadájával újítja meg a szövetséget Istennel, az az Asa, aki fogadalmat tesz és fogadalmat tétet a néppek, hogy csak Istent fogják imádni. Az az Asa, aki legyőzi az egymilliós ellenséget, most nem bízik eléggé Istenben. Pogány király segítségét kérni. Az őt figyelemeztető prófétát dühében kalodába záratja és a népet bántalmazza, és inkább az orvosokban bízik betegségében, mint Istenben. Ezért mondja a Biblia, hogy aki úgy gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Még az Istenhez leghűségesebbek sincsenek biztonságban és nem bízhatnak magukban. Sok fénylő csillag hunyt már ki a történelem folyamán.   

Olvasmány – E.G. White AZ UTOLSÓ NAPOK ESEMÉNYEI 16. fejezet

16. fejezet – A KEGYELEMIDŐ LEZÁRULÁSA (3. rész)

A kegyelemidő váratlanul ér véget

Amikor Jézus megszűnik közbenjárni az emberért, már mindenkinek örökre eldőlt az ügye… A kegyelemidő lezárul, és megszűnik Krisztus mennyei közbenjáró szolgálata. Ez az idő végül mindenkire hirtelen jön el, és alva találja azokat, akik elmulasztották megtisztítani lelküket az igazság iránti engedelmességben (2T, 1868, 191. o.).

A kegyelemidő hirtelen és váratlanul zárul le – amikor a legkevésbé várjuk. De ma még lehetséges, hogy nevünk mellett ne álljon rendezetlen bűn a mennyei feljegyzésekben. Tudnunk kell, hogy Isten elfogad-e bennünket (7BC, 1906, 989. o.).

A vizsgálati ítélet lezárulásakor mindenkinek eldől a sorsa, életre vagy halálra. A kegyelemidő röviddel azelőtt zárul le, hogy az Úr megjelenne az ég felhőiben…

Amikor Noé az özönvíz előtt belépett a bárkába, Isten lezárta az ajtót, a gonoszok pedig kívül maradtak. De az emberek, nem tudva, hogy sorsuk megpecsételődött, még hét napig folytatták nemtörődöm, élvezetszerető életüket, és kigúnyolták a közelgő ítéletről szóló figyelmeztetéseket. „Akképpen lesz – mondja a Megváltó – az ember Fiának eljövetele is” (Mt 24:39). Csendben, észrevétlenül, mint az éjféli tolvaj jön majd el a döntő óra, amelyben minden ember sorsa megpecsételődik; és Isten végleg visszavonja a felkínált kegyelmet a bűnös emberektől…

Miközben az üzletember elmerül a nyereséghajhászásban, miközben a szórakozni vágyó élvezetet keres, miközben a divat rabja ékességeit rendezgeti – lehet, hogy pontosan abban az órában mondja ki az egész föld Bírája az ítéletet: „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál” (Dán 5:27) (GC, 1911, 490–491. o.).

1 megjegyzés: