Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 8 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%208&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%208&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten értékeli, nagyra becsüli a nőket és elfogadja szolgálatukat. Lukács foglalkozik legbehatóbban a nők szerepével és szolgálatával az egész újszövetségben. Míg Máténál a Jézus születése körüli eseményekben József kap nagyobb szerepet, addig Lukácsnál Mária. Ez a fejezet Jézus női tanítványairól szól, akik szolgálatukkal és anyagi javaikkal segítették Jézus szolgálatát. Isten az Ő művében éppúgy szerepet szán a nőknek, mint a férfiaknak.
2. Isten művének sok ellensége és akadálya van. A kemény talaj, az emberek cipője, a madarak, a hőség, a nedvesség hiánya, a tövisek. A jó hír az, hogy mindezek ellenére lesz termés, mert a jó talajba esettek százszoros termést hoznak. Miközben sajnálkozunk az akadályok miatt és a termés meghiúsulása miatt, figyelmen kívül hagyhatjuk, hogy lesz bőséges termés. A jó hír az, hogy amikor Jézus visszajön, lesz bőséges aratása. Isten munkája nem vall kudarcot.
3. Istennek vannak rokonai. Azok, akik Isten akaratát cselekszik, akik szoros és bensőséges kapcsolatot ápolnak Istennel, azok Isten rokonai, Hozzá tartoznak, közük van egymáshoz.
4. Isten mellett biztonságban vagyunk. Jézus a tenger lecsendesítésével meg akarja tanítani tanítványait arra, hogy ha Isten mellett döntenek, ha Isten a szívükben él, nem kell félniük a természet tombolásától. Körülöttünk összeomolhat a világ, ha Isten velünk van, béke, csendesség és bizonyosság él a lelkünkben.
5. Isten kész nagy dolgokat tenni velünk. Jézus nagy dolgot tett a gadarai ördöngössel. Egy egész légiónyi ördögöt űzött ki belőle (egy légió 5000-6000 katonát számlált). Jézus meg is mondta a meggyógyultnak, hogy menjen haza és mondja el, hogy milyen nagy dolgot tett vele az Isten. És veled milyen és mennyi nagy dolgot tett Isten?
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki előtt a férfiak és a nők egyenlőek
b. aki bőven szórja a magot akkor is, ha nem mindenikből lesz termés
c. aki, ha vet, akkor aratni is fog, mégpedig bőségesen
d. aki világosságot akar gyújtani minden ember számára
e. aki szeretné, ha rokonai lennénk
f. aki nemcsak a tengeren, de a szívünkben is lecsendesíti a viharokat
g. aki olyan hitet akar nekünk adni, amely legyőz minden félelmet
h. aki meg akar szabadítani bennünket minden démontól, minden olyan dologtól, amely távolt tart Tőle bennünket
i. aki látja fájdalmainkat és gyászunkat és kész a segítségre
j. akinek gyermekeink is fontosak
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy Melletted biztonságban legyen az élet viharai közepette is. Kérlek csendesítsd le azokat a viharokat, amelyek megzavarják életét és félelemeben tartják őt, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 63-64. fejezet
64. fejezet – A PUSZTULÁSRA ÍTÉLT NÉP (2. rész)
A fügefa megátkozása jelképes eljárás volt. A Krisztus előtt kérkedő, lombsátrát fitogtató meddő fa a zsidó nemzetet jelképezte. A Megváltó szerette volna világossá tenni tanítványai számára Izrael végzetének okát és bizonyosságát. Ezért ruházta föl a fát erkölcsi tulajdonságokkal, tette az isteni igazság letéteményesévé. A zsidók minden más nemzettől különböztek, mert hűséget fogadtak Istennek. Ő különleges előjogokkal ruházta fel a népet, s emiatt minden más népnél igazabbnak tekintették magukat. A világ szeretete és a nyereségvágy azonban megrontotta őket. Dicsekedtek ismereteikkel, de tudatlanok voltak Isten kívánalmait illetően, s képmutatás jellemezte őket. A terméketlen fához hasonlóan nyújtották széjjel követelőző ágaikat, melyek külsőleg dúsak voltak, gyönyörűek a szemnek, de semmit sem nyújtottak, hanem csak levelet. A zsidó vallásból csodás temploma, szent oltárai, süveges papjai, lenyűgöző szertartásai mellett - noha az külső megjelenésében valóban megfelelő volt - hiányzott az alázatosság, a szeretet és a jóindulat.
A kert egyetlen fügefáján sem volt gyümölcs, a lomb nélküli fák azonban nem keltettek várakozást, nem okoztak csalódást. Ezek a fák jelképezték a pogányokat. Éppúgy hiányzott róluk a gyümölcs, mint a zsidóknál az istenesség, de ők nem is állították, hogy Istent szolgálják. Nem tettek dicsekvő kijelentéseket jóságukról. Vakok voltak Isten műveivel és útjaival szemben. Számukra még nem jött el a fügeérés ideje. Még mindig várták a napot, amely elhozza nekik a reményt és a világosságot. A zsidók nagyobb áldásokat kaptak Istentől, elszámolással tartoztak, amiért visszaéltek ezekkel az ajándékokkal. A kiváltságok, melyekkel dicsekedtek, csak növelték bűnüket.
Jézus éhesen jött a fügefához, hogy eledelt találjon. Így jött Izraelhez, éhesen, hogy az igazság gyümölcseit találja meg náluk. Ajándékait árasztotta rájuk, hogy gyümölcsöt teremjenek a világ áldására. Minden lehetőséget és kiváltságot biztosított nekik, s cserébe együttérzésüket, együttműködésüket kívánta kegyelmi munkájához. Önfeláldozást és könyörületességet szeretett volna látni bennük, buzgóságot Istenért, mély lelki vágyakozást embertársaik üdvösségéért. Ha megtartották volna Isten törvényét, ugyanazt az önzetlen munkát végezték volna, amit Krisztus. Az Isten és ember iránti szeretetet azonban elhomályosította a büszkeség és önelégültség. Romlást hoztak magukra azzal, hogy nem akartak másoknak szolgálni. Isten rájuk bízta az igazság kincseit, ők ezt nem továbbították a világnak. A terméketlen fügefában láthatták bűnüket és annak büntetését is. A Megváltó átka alatt elhervadt, elfonnyadt, letarolt, gyökerestül kiszáradt fügefa megmutatta, mivé válik a zsidó nép, ha Isten visszavonja kegyelmét. Nem hajlandók másokat is áldásban részesíteni, tehát ezentúl ők sem kapják azt meg. Így szól az Úr: "Romlásodra lett Izrael" (Hós 13:9).
A figyelmeztetés minden időre szól. Krisztus megátkozta a fát, melyet saját hatalmával teremtett - álljon ez figyelmeztetésként minden egyház és minden keresztény előtt. Senki sem éli Isten törvényét, ha nem szolgál másoknak. Sokan nem élik Krisztus irgalmas, önzetlen életét. Egyesek, akik kiváló keresztényeknek hiszik magukat, nem értik, mit jelent Istent szolgálni. Úgy terveznek és tanulnak, ahogy nekik jólesik. Minden cselekedetükben önmagukat tartják szem előtt. Az idő csak annyiban értékes számukra, amennyiben önmaguknak gyűjthetnek. Az élet minden dolgában ezt a célt követik. Nem másoknak, hanem maguknak szolgálnak. Isten úgy teremtette őket, hogy olyan világban éljenek, ahol önzetlen szolgálatot kell teljesíteni. Úgy tervezte, hogy embertársaiknak minden lehetséges módon segítsenek. Az ÉN azonban olyan óriási, hogy minden mást eltakar. Ezért nincsenek kapcsolatban az emberiséggel. Akik ily módon élnek, hasonlóak a fügefához, mely nagyra tartotta magát, de gyümölcse nem volt. Megtartják az istentisztelet külsőségeit, de bűnbánat, hit nélkül. Azt vallják, hogy tisztelik Isten törvényét, de az engedelmesség hiányzik. Beszélnek, de nem cselekszenek. Krisztusnak a fügefára kimondott ítélete megmutatta, milyen gyűlöletes szemében ez a hiábavaló kérkedés. Kijelentette, hogy az őszinte bűnös kevésbé bűnös, mint aki állítása szerint Istent szolgálja, de nem terem gyümölcsöt dicsőségére.
A fügefa példázata, melyet Krisztus jeruzsálemi látogatása előtt mondott el, közvetlen kapcsolatban áll azzal a leckével, melyet a gyümölcstelen fa megátkozásával adott. A példázat terméketlen fájáért könyörgött a vincellér: hagyd meg még ez esztendőben, míg körös-körül megkapálom és megtrágyázom, s ha gyümölcsöt terem, jó, ha pedig nem, azután vágd ki azt (Vö. Lk 13:8-9). A gyümölcstelen fa fokozott gondozásban részesült. Minden lehetőséget megkapott. Ha mégis gyümölcstelen marad, semmi sem mentheti meg a pusztulástól. A példázat nem szól a vincellér munkájának eredményéről. Ez attól a néptől függött, melyhez Krisztus szólt. A gyümölcstelen fa őket jelképezte, és rajtuk állt, hogy döntsenek sorsukról. Minden jótétemény rendelkezésükre állt, amit csak adhatott a menny, de a megnövekedett áldást nem fordították javukra. Krisztus megátkozta a terméketlen fügefát, ezzel mutatta meg a következményt, ők döntötték el saját pusztulásukat.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés