Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 15 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2015&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Főpap a főpapok előtt. A földi főpapok megkötözték a Mennyei Főpapot, elítélték és halálra adták. A főpapok és az írástudók attól a Valakitől akartak megszabadulni, Aki a bűnök rendezője, Aki végérvényesen rendezi a bűn problémáját. Nem is gondoltak arra, hogy mi lesz akkor, ha nem lesz, aki a bűn problémáját kezelje. És arra sem gondoltak, hogy tettükkel pont azt idézik elő, hogy Jézus a bűnök nagy Rendezője legyen. Hiszen Jézus a halálával nyerte el a jogot arra, hogy végérvényesen rendezze a bűn problémáját világunkban.
2. Uralkodó az uralkodó előtt. Pilátus az uralkodó császár képviseletében jár el, Jézus pedig a Mindenható Isten képviseletében. Jézus, még ebben a megalázott állapotában is Isten tekintélyét képviselte. A két tekintély egymással szemben áll. A földi tekintély és a mennyei tekintély. Bár Jeruzsálemben abban a pillanatban nem volt magasabb tekintély Pilátusnál, Pilátus tudta és érezte, hogy Aki előtte áll, annak tekintélye sokkal magasabb, mint az övé. Ezért próbálkozásokat is tesz szabadon bocsátására.
3. Amikor a rablógyilkost többre becsülik Istennél. A nép annyira elvakult volt vezetői befolyása alatt, hogy elveszítette helyes értékítéletét. Amikor a szelíd Megváltó, a tiszta jóság, a mély szeretet és egy rablógyilkos között kellett választani, a rablógyilkost választotta. A bűn a mai ember értékítéletét is így eltorzította. Az ember nem a tisztát, a jót, a szépet, a nemeset, az Istent választja, hanem az ördögöt minden csúnyaságával és vadságával együtt.
4. A tehetetlen, de mégis Mindenható Isten. Akit hozzászögeznek egy kereszthez, semmit sem tud tenni. Amikor Jézust keresztre feszítették a Mindenható Isten tehetetlenül függött ég és föld között egy durva keresztfához odaszögezve, mégis ebben a helyzetében tette a leghatalmasabb dolgot, ami valaha világunkban történt. Megváltotta az embert bűneiből és biztosította világunk helyreállítását, a bűntől és a bűn átkos következményeitől való végső szabadítását, És mindezt egy kereszthez szögezett kezekkel tette. A világegyetem legnagyobb tette kereszthez szögezett kezekkel történt.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki Bíró, de elviseli, hogy emberek bíráskodjanak fölötte
b. akinek a hallgatása is ékesen szól
c. akire haragszanak, pedig semmi rosszat nem tett
d. akit teremtményei és azok, akiket életével akar megmenteni, gúnyolnak és csúfolnak
e. aki másokat megmentett, de magát nem, és ez nem a veresége, hanem a győzelme volt
f. aki hajdan leheletet adott az emberbe, most kileheli a sajátját
g. akit nem a kereszt, a szögek és a dárda ölt meg, hanem a mi bűneink
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy értékleje azt a nagy áldozatot, amit Jézus érette is hozott a Golgota keresztjén, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 61-62. fejezet
62. fejezet – A VACSORA SIMON HÁZÁBAN (2. rész)
Júdás a tanítványok pénztárosa volt, s a kis tartalékból titkon elcsent valamennyit saját magának, ezzel anyagi forrásaikat csekély összegre szűkítette. Igyekezett mindent az erszénybe rakni, amit csak összeszedett. Az erszény tartalmát gyakran kiürítették, hogy segítsenek a szegényeken. Ha vettek valamit, amit Júdás nem tartott lényegesnek, megkérdezte: Miért ez a pazarlás? Miért nem tettük ennek az árát a szegények számára fenntartott erszénybe? Ez alkalommal Mária cselekedete olyan éles ellentétben állt önzésével, hogy megszégyenült. Szokása szerint igyekezett méltó indokot találni, miért kifogásolja az ajándékot. A tanítványokhoz fordult, és így szólt: "Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené" (Jn 12:5-6). Júdás nem szánta a szegényeket. Ha eladták volna Mária kenetét, s az ára az ő kezébe kerül, abból a szegényeknek semmi hasznuk nem lett volna.
Júdás nagyon jó véleménnyel volt saját intézkedési képességéről. Pénzügyi szakértőként sokkal többre tartotta magát tanítványtársainál, s úgy irányította őket, hogy ők is ugyanilyen megvilágításban lássák őt. Megnyerte bizalmukat, s erősen befolyásolni tudta őket. A tanítványokat becsapta állítólagos együttérzése a szegényekkel, művészi tettetése oda vezetett, hogy rossz szemmel nézték Mária odaadását. Zúgolódás hallatszott az asztal körül: "Mire való ez a tékozlás? Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek" (Mt 26:8-9).
Mária hallotta a bíráló szavakat. Szíve megremegett. Félt, hogy nővére is megfeddi szertelenségét. A Mester is azt hiheti, hogy meggondolatlan. Mentegetőzés, kifogáskeresés nélkül vissza akart vonulni, amikor Urának hangját hallotta: "Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt?" (Mk 14:6). Jézus látta, hogy a nő zavarba jött és elszomorodott. Tudta, hogy ezzel a szolgálattal háláját fejezte ki, amiért megbocsátotta bűneit, ezért könnyített a lelkén. Hangját a bíráló zúgolódás fölé emelte, és így szólt: "Jó dolgot cselekedett énvelem. Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek. Ő ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre" (Mk 14:6-8).
A jó illatú kenetet, melyet Mária a Megváltó holttestére szándékozott kenni, az élő alakra önthette. A temetéskor annak édessége csak a sírboltot járhatta volna át, most azonban Jézus szívét töltötte be a bizonyossággal, hogy hisz benne és szereti Őt. Arimathiai József és Nikodémus nem ajánlották fel szeretetük ajándékát Jézusnak, amíg élt. Keserű könnyekkel hozták viszont drága kenetüket hideg, öntudatlan testére. Az asszonyok, akik keneteket vittek a sírhoz, hiába fáradtak, mert Ő már feltámadott. Mária azonban akkor öntötte szeretetét a Megváltóra, amikor Ő még láthatta odaadását - temetésére kente föl. Amikor azután Jézus nagy próbatételének sötétjébe szállt le, magával vitte ennek a cselekedetnek az emlékét: annak a szeretetnek a zsengéjét, melyet majd megváltottaitól fog kapni mindörökké.
Sokan a holtaknak viszik értékes ajándékaikat. Ott mondják el nyíltan szerető szavaikat, amikor a hideg, néma test mellett állnak. Nyájasság, értékelés, odaadás mind-mind elenyészik, hiszen akinek szánják, az nem lát, nem hall. Milyen drága lett volna e szavak illata, ha akkor mondták volna őket, amikor a fáradt lélek annyira szomjazott utánuk, amikor a fül még hallott és a szív érzett.
Mária nem ismerte föl teljesen szeretettől indított tettének jelentőségét. Nem tudott válaszolni vádlóinak. Nem tudta megmagyarázni, miért éppen ezt az alkalmat választotta, hogy felkenje Jézust. A Szentlélek tervezett számára, és ő engedett indításának. Az ihletés nem száll le, hogy magyarázkodjon. Láthatatlanul jelen van, az észhez és a lélekhez szól, tettre sarkallja a szívet. Saját magát magyarázza.
Krisztus elmondta Máriának tettének jelentőségét, s ezzel többet adott, mint amennyit Ő kapott. "Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt" (Mt 26:12) - mondotta. Ahogyan az alabástrom szelence eltört, és illata betöltötte az egész házat, úgy kellett Krisztusnak meghalnia, testének megtöretnie, hogy azután feltámadjon a sírból, és életének illata betöltse a Földet. Krisztus "szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul" (Ef 5:2).
"Bizony mondom néktek: - jelentette ki Krisztus - Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére" (Mt 26:13). A Megváltó a jövőbe tekintett, s bizonyossággal szólt evangéliumáról, melyet az egész világon fognak hirdetni. És ahová csak az evangélium elér, Mária ajándéka is árasztja illatát, s szívek részesülnek áldásában természetes cselekedete által. Országok keletkeznek és elenyésznek, uralkodók és hódítók nevét elfelejtik, de ennek a nőnek a tette halhatatlan a szent történelem lapjain. A feltört alabástrom szelence az idők végezetéig beszélni fog Isten túláradó szeretetéről az elbukott faj iránt.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés