Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 13 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2013&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2013&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten mást néz, mint mi emberek. Az előző fejkezet a szegény özvegyasszony két fillérjével végződött, amit a templom felújítására adakozott, ez a fejezet viszont azzal kezdődik, hogy Jézus azt mondja a templomról, hogy nem marad kő kövön. Ha Jézus tudta, hogy a templom úgyis leromboltatik, miért nem mondta az asszonynak, hogy inkább tartsa meg az adományát magának, mert úgysincs neki több a létfenntartáshoz, meg úgy sincs sok értelme, mert a templomot lerombolják. Jézus inkább megdicsérté őt tettéért. Miért? Mert nem a mennyiséget nézte, sem a fizikai hasznosságot, hanem a lélekre gyakorolt hatását. A mi adományainknak sem a méretét nézi, vagy azt, hogy mennyire lesz hasznos az egyház szolgálatában, hanem azt, hogy milyen pozitív hatást gyakorol a lelkünkre.
2. Isten az ember bizalmát a megfelelő irányba akarja terelni. A tanítványok a zsidósággal együtt a templomot helyezték bizalmuk központjába. Amíg a templom ott van, biztonságban vannak. És a templom ott volt, a kövek pedig óriásiak voltak. Jézus a sorok között azt kérdezte a tanítványoktól, hogy ha a bizalmukat a templomba vetik, mi lesz a hitükkel akkor, amikor nem marad a templomban kő kövön? Jézus át akarta terelni a figyelmet önmagára, aki a templom szerepét átveszi nemsokára. Ha valaki a bizalmát a templom épületébe veti, a hite a templommal együtt fog összeomlani, de aki a hitét Jézusba veti, nem inog meg soha.
3. Isten felkészít arra, amire magunktól soha nem tudnánk felkészülni. Jézus felsorolja a jeleket, amelyek megelőzik eljövetelét. Beszél háborúkról, üldözésekről, természeti katasztrófáktól, amiktől mi emberek visszariadunk, de Jézus valami fontosabbtól óvott. Az első dolog, amitől óvott, a megtévesztés. A háborúk és katasztrófák nem fosztanak meg bennünket az üdvösségünktől, de a megtévesztés igen. Jézus azt mondja, hogy jobban féljünk a megtévesztéstől, mint a katasztrófáktól. Aztán figyelmeztet, hogy vigyázzunk magunkra, biztat, hogy ne aggódjunk, biztat, hogy tartsunk ki végig, legyünk éberek. Ezek a fontos dolgok, és ezekbe lehet belebukni, ezek veszélyeztetik az üdvösségünket
4. Istennél bizonyosság van. Ez a fejezet határozottan mondja, hogy Jézus vissza fog jönni. Ez nem kérdés, nem vita tárgya. A bizonytalanság nem Jézus eljövetelében van, hanem bennünk. Jézus visszajön, de mi készen vagyunk-e?
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki még a saját templomát is kész feladni, csak azért, hogy bennünket megmenthessen
b. aki komolyan veszi a kérdéseinket – Jézus komolyan vette a tanítványok kérdéseit és a legnagyobb részletességgel válaszolt azokra
c. aki tudja, hogy érette üldözni fognak bennünket, de jelenlétéről és támogatásáról biztosít
d. aki részletes útbaigazítást ad
e. aki kész megrövidíteni a napokat választottaiért
f. akit ellensége hamisít
g. inkább az ég és a föld múlik el, mintsem az Ő beszédeiből bármi is beteljesületlenül maradna
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy vigyázzon, segítsd meg, hogy megértse, Te nem hiába ismételted meg ezt a kifejezést ebben a fejezetben olyan sokszor, hogy „vigyázzatok”, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 61-62. fejezet
61. fejezet – ZÁKEUS (2. rész)
Amikor a gazdag ifjú főember elfordult Jézustól, a tanítványok csodálkoztak Mesterük mondásán: "Mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni!" (Mk 10:24). Egymástól kérdezgették: "Kicsoda üdvözülhet tehát?" (Lk 18:26). Most látták Krisztus szavait beigazolódni: "Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél" (Lk 18:27). Láthatták, Isten kegyelme által hogyan léphet be egy gazdag ember a mennyek országába.
Mielőtt még Zákeus nézhette volna Krisztus arcát, már elkezdte a munkát, mely igaz bűnbánónak mutatta be őt. Még az emberek vádolása előtt megvallotta bűnét. Engedett a Szentlélek meggyőzésének, és elkezdte megvalósítani a hajdani Izraelnek és egyben nekünk is megírt igék tanítását. Az Úr régen megmondta: "Ha a te atyádfia elszegényedik, és keze erőtlenné lesz melletted, segítsd meg őt, akár jövevény, akár zsellér, hogy megélhessen melletted. Ne végy tőle kamatot vagy uzsorát, hanem félj a te Istenedtől, hogy megélhessen melletted a te atyádfia. Pénzedet ne add néki kamatra, se uzsoráért ne add a te eleségedet. [...] Egymást azért meg ne csaljátok, hanem félj a te Istenedtől" (3Móz 25:35-37.17). Ezeket az igéket maga Krisztus szólta, amikor felhőoszlopba burkolózott. Zákeus mindenekelőtt azzal válaszolt Krisztus szeretetére, hogy kinyilvánította együttérzését a szegényekkel és szenvedőkkel.
A vámszedők között létezett egy szövetség, úgyhogy elnyomhatták a népet, támogathatták egymás csaló eljárásait. Zsarolásukkal tulajdonképpen egy szinte általánossá vált szokást gyakoroltak. Még a papok és rabbik is - akik megvetették őket - bűnös utakon gazdagodtak, becstelen eljárásaikat szent hivatásuk leple alá rejtették. Amióta Zákeus engedett a Szentlélek befolyásának, minden módszert elvetett, ami nem egyezett a becsülettel.
Nem őszinte az a bűnbánat, amely nem eredményez teljes megújulást. Krisztus igazságossága nem köpeny, mellyel eltakarhatók a meg nem vallott és el nem hagyott bűnök; sokkal inkább egy olyan életelv, amely átalakítja a jellemet, és a magatartást befolyásolja. Az igazságosság teljes átadást jelent Isten számára; hogy a mennyei elvek bennünk lakozhassanak.
A kereszténynek üzleti életében a világ számára azt a módszert kell képviselnie, melyet Urunk is követne az üzleti vállalkozásokban. Minden egyességben meg kell mutatnia, hogy Isten a tanítója. "Szentség az Úrnak" (2Móz 28:36; 39-30) - ez legyen odaírva naplókra és főkönyvekre, okmányokra, nyugtákra, váltókra. Akik Krisztus követőinek vallják magukat, de nem járnak el becsületesen, azok hamis bizonyságot tesznek a szent, igaz és kegyelmes Isten jelleméről. Minden megtért lélek - Zákeushoz hasonlóan - a korábbi életére jellemző igazságtalan eljárások elhagyásával jelzi, hogy Krisztus a szívébe lépett. A fővámszedőhöz hasonlóan azzal bizonyítja őszinteségét, hogy megtéríti a kárt. Az Úr így szól: "Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot: [...] Semmi az ő vétke, mellyel vétkezett, emlékezetbe nem jön néki; [...] élvén él" (Ez 33:15-16).
Ha másokat megkárosítottunk igazságtalan üzleti eljárásainkkal, kijátszottunk a kereskedelemben; vagy bárkit becsaptunk - még ha törvényesen is -, meg kell vallanunk hibánkat, és amennyire csak erőnkből telik, kárpótolnunk kell őket. Kötelességünk nemcsak annak visszatérítése, amit elvettünk, hanem mindannak is, ami kamatozott volna, ha helyesen és bölcsen használják föl, miközben az a mi tulajdonunkban volt.
Zákeusnak ezt mondta a Megváltó: "Ma lett üdvössége ennek a háznak!" (Lk 19:9). Nemcsak Zákeust áldotta meg az Úr, hanem egész házanépét is. Krisztus az ő otthonába ment, hogy tanítsa az igazságra, s oktassa házanépét a mennyei dolgokra. A rabbik és a hívők megvetése kizárta őket a zsinagógákból, most viszont egész Jerikóban a legkiváltságosabb ház volt az övék. Saját otthonukban az isteni Tanító köré gyűltek, és hallgatták az élet igéit.
Akkor jő el a lélek üdvössége, amikor elfogadja Krisztust személyes Megváltójának. Zákeus nem pusztán futó vendégként fogadta Jézust otthonában, hanem, mint aki a lélek templomában fog lakozni. A papok és írástudók azzal vádolták, hogy bűnös, és zúgolódtak Krisztus ellen, amiért vendége lett, az Úr azonban Ábrahám fiának ismerte el a vámszedőt. Mert "akik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (Gal 3:7).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés