2024. szeptember 7., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 7 - SZOMBAT - Márk evangéliuma 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2011&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Amikor Isten menetrendjében elérkezik az idő. Szolgálata elején Jézus többször is említette, hogy még nem érkezett el az órája. Ebben a fejezetben azonban valami megváltozik. Jézus, aki korábban csitította azokat, akik Messiásként akarták dicsőíteni Őt, most nem ellenkezik, hanem elfogadja a dicsőítést és együttműködik a tömeggel abban, hogy a szent Városba való bevonulása méltó legyen az Ő rangjához. Jézus, a város igazi Ura bevonul a városba, mint tulajdonába. Jézus, a templom igazi Ura, bevonul a templomába és megtisztítja azt.             

2.    Isten erőteljesen üzen.  Jézus, szolgálata során egyetlen egyszer rombolt, amikor a fügefát megátkozta. Egyébként mindig épített, javított, helyreállított, életet adott. Ezzel a szokatlan tettével Jézus Izraelnek üzent, hogy tovább nem fog megkegyelmezni, mint nemzetnek, ha nem termik meg a kívánt gyümölcsöt. Ez a gyümölcs az lett volna, hogy Izrael bemutatja Istent a világnak, eszköze lesz abban, hogy az emberek Istenhez találjanak és Mellette döntsenek. Mivel Isten célja nem valósult meg általuk, kénytelen volt más eszközt választani. Izraelnek fel kellett készülni a váltásra, hogy nemzetként már nem Isten kiváltságos és kiválasztott eszköze.       

3.    Amikor Jézus lesz a templom. Jézusnak fel kellett készíteni a népet arra a változásra, hogy a templom elveszíti küldetését és jelentőségét, és ezt a szerepet maga Jézus veszi át. János evangéliumában világosabban tükröződik ez, amikor azt mondja, hogy rontsák le ezt a templomot és Ő három nap alatt felépíti, és hozzáteszi, hogy saját testének templomáról beszélt. Az Újszövetségeben már nincsen olyan értelemben vett templom, mint az Ószövetségben. Az Újszövetségben Jézus maga a templom, és ennek a váltásnak a határán vannak. A Jelenések könyvében ez megerősítésre jut: „az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.”       

4.    Isten ismeri az indítékokat. A farizeusok megkérdezik Jézustól, hogy milyen hatalommal teszi, amit tesz. Jézus tudja, hogy nem a válaszra kíváncsiak, hanem tőrebe akarják Őt ejteni. Jézus szereti őket, de nem engedi meg, hogy szórakozzanak és gúnyt űzzenek küldetéséből. Küldetése sokkal szentebb ennél.    

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki a Teremtett világ Ura és akinek minden engedelmeskedik, még egy betöretlen szamár is

b.    aki nem szereti a képmutatást

c.    aki hatalommal cselekszik templomáért

d.    akinek a tanítása magával ragadja az embereket

e.    aki megbocsátást vár tőlünk

f.      akinek az eszén nem tudnak túljárni ellenségei

Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy beléphessen Templomodba, amely már nem egy anyagi építmény, hanem maga Jézus Krisztus! Adjad, hogy a Mindenható Isten és a Bárány legyen az ő temploma is, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet

60. fejezet – AZ ÚJ ORSZÁG TÖRVÉNYE (3. rész)

Krisztus más elvekre alapozta országát. Az embereket nem hatalomra, hanem szolgálatra hívta, az erősöket, hogy hordozzák a gyöngék fogyatékosságait. Az erő, a rang, a tehetség, a műveltség mind nagyobb kötelezettséget rótt birtoklójára embertársainak szolgálatában. Krisztus legkisebb tanítványára is áll: "Minden tiérettetek van" (2Kor 4:15).

"Az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért" (Mk 10:45). Tanítványai közt Krisztus minden tekintetben gondviselő teherhordozó volt. Osztozott szegénységükben, önmegtagadást gyakorolt miattuk, előttük járt, hogy egyengesse a nehéz terepet, és nemsokára befejezi földi munkáját: leteszi életét. Annak az alapelvnek, mely szerint Krisztus cselekedett, kell mozgósítania az egyháznak - az Ő testének - tagjait. Az üdvösség terve és alapja a szeretet. Krisztus országában azok a legnagyobbak, akik az Ő példáját követik, és nyájának pásztoraiként cselekszenek.

Pál szavai feltárják a keresztény élet igazi méltóságát és becsületét: "Én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem," "nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak" (lKor 9:19; 10:33).

Lelkiismereti kérdésekben a lelket nem szabad akadályozni. Senkinek sem szabad irányítania a másik gondolkodását, megítélni őt vagy megszabni kötelességét. Isten minden léleknek gondolkodási szabadságot ad, hogy követhesse saját meggyőződését. "Mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek" (Róm 14:12). Senkinek sem áll jogában a saját egyéniségét a máséba olvasztani. Minden olyan dologban, ahol elvekről van szó, "kiki a maga értelme felől legyen meggyőződve" (Róm 14:5). Krisztus országában nincs úri elnyomás, nem kényszerítenek ki semmilyen viselkedést. A mennyei angyalok nem uralkodni vagy hódolatot kierőszakolni jönnek a földre, hanem a kegyelem követeiként, hogy együttműködjenek az emberekkel fajunk felemelésében.

A Megváltó tanításának elvei és igéi isteni szépségükben maradtak meg a szeretett tanítvány emlékezetében. János bizonyságtételének fő mondanivalója az egyházhoz utolsó napjaiban ez volt: "Ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást." "Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért" (1Jn 3:11.16).

Ez a lelkület hatotta át az ősegyházat. A Szentlélek kitöltetése után "a hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenük köz vala. [...] Szűkölködő sem vala őközöttük senki. [...] És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon" (Acs 4:32.34.33).

1 megjegyzés: