2024. szeptember 25., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 25 - SZERDA - Lukács evangéliuma 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2013&version=NT-HU

A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

1.    Isten nem szereti, ha másokat megbélyegzünk. Néhányan hírt hoztak Jézusnak Pilátus vérengzéséről, amelyet a jeruzsálemi templomban hajtott végre. A zsidók abban a hiedelemben voltak, hogy az emberek bűneik miatt szenvednek. Mivel ezek az emberek ilyen szörnyűséget szenvedtek el, szerintük nagyon bűnösök voltak, ők pedig, akik elkerülték ezt a tragédiát, igazak és jók voltak. Híradásuk mások megbélyegzése volt, önmaguk felmagasztalása és saját igaz voltukkal való dicsekvés. Jézus átlátta ezt és elmondta nekik, hogy ők sem jobbak, és nekik is megtérésre van szükségük.                   

2.    Istent csak figyelmeztetés és kitartó munka után ítél.  A zsidók úgy gondolták, hogy Isten csak úgy hirtelen lesújt ítéletével a vétkező emberekre. Jézus ezt a kérdést teszi helyre, amikor elmondja a terméketlen fügefa történetét. Isten hosszú időn keresztül dolgozik az emberért és mindent megtesz érte, hogy megmenthesse. Az ítélet csak akkor érkezik, amikor Istennek már nincs más eszköze. Amikor a gyümölcstermés elmaradása nyilvánvaló. Izrael már ebben az állapotában volt. Isten már mindent megtett érette, amit megtehetett, már csak egy dolog volt hátra, hogy elveszi Izrael kiváltságos voltát.        

3.    Isten kiegyenesíti azt, ami elgörbült. Jézushoz jön egy 38 éve meggörbült asszony, és amikor elmegy tőle, már egyenes. A bűn bennünket is elferdített és meggörbített, de amikor Istenhez jövünk Ő kiegyenesít bennünket, mert Istennél egyenesbe jönnek a dolgok. Ez a történet szombaton történt. Mi is minden szombaton Istenhez járulunk az istentiszteleten, hogy kiegyenesítsen bennünket.  

4.    Isten országának óriási átalakító ereje van. A kovász kicsi, de az egész tésztát átjárja és értékessé, fogyaszthatóvá és finommá teszi azt. A mustármag kicsi, de ha kikel és megnő, oltalmat találnak ágain az égi madarak. A fa az égi madarakkal és mezei vadakkal Isten uralmát és Isten országát jelképezi a Bibliában. Egy kis magból egy ország lesz, Isten országa. Az Ige kicsiny magvával is ez történik: kikel, megnő és Isten országává fejlődik.

5.    Isten menetrend szerint végzi munkáját. Amikor egyesek azzal a hírrel keresték meg Jézust, hogy Heródes halálra keresi és azt tanácsolták neki, hogy meneküljön el vidékükről, Jézus azt mondta, hogy ma, holnap és harmadnap dolgoznia kell, amivel jelezte, hogy Isten pontosan meghatározta földi szolgálatának időtartamát és addig dolgoznia kell, és addig sem Heródes és senki más nem tudja Őt megakadályozni munkájában.            

6.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki kész helyreigazítani helytelen nézeteinket

b.    aki kegyelmi időt biztosít, mindent megtesz értünk, de gyümölcsöt vár

c.    aki kész minden szombaton (és más napokon is) csodát tenni értünk

d.    aki segít megtalálni a szoros kaput és segít átjutni rajta

e.    aki ismerni szeretne bennünket (az ismeret a legszorosabb, legbensőségesebb kapcsolatot jelenti Istennel)

f.      aki minden égtáj felől összegyűjti az Övéit az Ő országában

g.    akit nem lehet elriasztani megmentő munkájától

h.    aki sokszor és sokféleképpen megpróbálja magához gyűjteni gyermekeit

Ima éretted: Istenem, kérlek, egyenesíts ki mindent az olvasó életében, ami elferdült és elromlott, Jézus nevében, Ámen

Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet

65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (4. rész)

Az írástudókkal folytatott vitákban Krisztus nem szándékozott megalázni ellenfeleit. Nem szívesen látta őket szorult helyzetben. Fontos dolgot akart megtanítani. Úgy tette ártalmatlanná ellenségeit, hogy hagyta, hadd gabalyodjanak a neki szánt hálóba. Beismert tudatlanságuk a János keresztségét illetően alkalmat adott Jézusnak a beszédre. Ő kihasználta a lehetőséget, bemutatta valódi állapotukat, s hozzátett még egy figyelmeztetést a számos eddig elhangzotthoz.

"Mit gondoltok ti? - kérdezte. Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elmére. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?" (Mt 21:28-31).

Ez a váratlan kérdés felkészületlenül érte hallgatóit. Figyelmesen tanulmányozták a példázatot, és rögtön válaszoltak: "Az első" (Mt 21:31). Jézus tekintetét határozottan rájuk szegezte, s szigorú és ünnepélyes hangon válaszolt: "Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, az után sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki" (Mt 21:31-32).

A papok és főemberek nem tudták megtagadni a helyes választ Krisztus kérdésére, így véleményükkel az első fiú mellett döntöttek. Ez a fiú jelképezte a farizeusok által megvetett és gyűlölt vámszedőket. A vámszedők szerfelett erkölcstelenek voltak. Valóban áthágták Isten törvényét, életükkel tökéletes ellenállást tanúsítottak követelményeivel szemben. Hálátlanok, szentségtelenek voltak, s amikor azt mondták nekik, menjenek és dolgozzanak az Úr szőlőskertjében, kereken megtagadták. Midőn viszont eljött János, s bűnbánatot és megtérést prédikált, a vámszedők elfogadták üzenetét és megkeresztelkedtek.

A második fiú jelképezte a zsidó nemzet vezetőit. Néhány farizeus megtért, és elfogadta János keresztségét, de a vezetők nem ismerték el őt Isten küldöttének. Felhívásai, dorgálásai nem vezették őket megújulásra. "Az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg őtőle" (Lk 7:30). A második fiúhoz hasonlóan, aki, amikor hívták, azt mondta: "Én elmegyek, uram" (Mt 21: 30), de nem ment, a papok és vezetők engedelmességet vallottak, de nem engedelmeskedtek. Hangoztatták kegyességüket, állították, hogy engedelmeskednek Isten törvényének, de engedelmességük hamis volt. A vámszedőket mint hűtleneket átkozták és megvetették a farizeusok, hitükkel és tetteikkel azonban az előbbiek megmutatták, hogy azok előtt az önigazult emberek előtt mennek be a mennyországba, akik nagy világosságot kaptak, de cselekedeteik nem feleltek meg isteni elhivatásuknak.

A papok és vezetők nem voltak hajlandók elhordozni ezeket a mélyen szántó igazságokat, s csöndben maradtak, remélték, hogy Jézus mond valamit, amit ellene fordíthatnak, de még többet is el kellett viselniük. {DA 596.1}  

"Más példázatot halljatok: - folytatta Krisztus. Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?" (Mt 21: 33--40).

1 megjegyzés: