Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 15 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2015&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2015&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Istenhez vonzódnak a bűnösök. A keresztényekhez nem biztos, hogy vonzódnak, az egyházakhoz nem biztos. Vajon miért? A keresztények és az egyházak kárhoztatják a bűnösöket, Isten pedig szereti őket. Ha a keresztények Istent képviselik, vajon nem kellene hozzájuk is vonzódni a bűnösöknek? Vajon betöltik-e a keresztények és az egyházak a küldetésünket, míg nem vonzzák úgy a bűnösöket, mint Jézus?
2. Isten örül egyetlen megtérő bűnösnek. Mi akkor örülünk, ha sokan megkeresztelkednek. Az a nagy hír, ha százak vagy ezrek keresztelkednek meg. Isten viszont tud örülni és ünnepelni egynek is, mert akkor ő a legfontosabb.
3. Isten számára az elveszett a legfontosabb. A pásztornak az egy elveszett juh volt a legfontosabb. Egy időre csak rá koncentrál. Az asszonynak az egy elveszett pénzérme, az apának pedig a tékozló fia. Az otthon maradt fiú ezért meg is sértődött. Az apának ő is fontos, de amikor az elveszett hazajött, ő volt abban a pillanatban a legfontosabb.
4. Isten segít a hazatalálásban. Mindhárom példázat erről szól. Az elveszett juhot meg kellett keresni és haza kellett hozni. Az elgurult pénzérmét meg kellett találni. A tékozló fiú esetében úgy tűnik, hogy haza tudott jönni egyedül is. De csak első pillantásra van így. A Tékozló fiút az apa szeretet hozta haza. Az a szeretet, amelyet otthon megtapasztalt és amely elkísérte őt mindenhová, és amelyik hazavárta és visszafogadta. Bennünket is Isten szeretete vonzott Magához. Enélkül nem találtunk volna Hozzá.
5. Isten karjaiban megnyugvás, megbékélés és új élet van. A Tékozló fiú számára a legjobb hely az apa karjaiban volt. Ez biztosította őt a megbocsátásról, a visszafogadásról, a helyreállításról. Amig nem vagyunk Isten ölelő karjaiban nem tudjuk, hogy milyen az. El sem tudjuk képzelni. Amikor ott vagyon, nem tudjuk szavakba foglalni, hogy milyen az. Elmesélni nem lehet, csak megtapasztalni
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki bűnösöket fogad Magához, közöttük engem is
b. aki örül annak, ha visszatalálunk Hozzá
c. aki addig keres bennünket, míg meg nem talál, és ha engedjük, haza is visz Magával
d. aki ünnepséget szervez a mennyben egyetlen megtérő megünneplésére is
e. aki akkor is velünk van, amikor mi nem vagyunk Vele
f. akitől elszakadva minden csak tékozlás
g. aki nem méltó voltunk vagy érdemeink alapján cselekszik velünk
h. aki messziről észreveszi, ha felé közeledünk
i. aki teljesjogú családtagként fogad vissza, bármilyen messze kóboroltunk el Tőle
j. aki kérlel, hogy mi is bocsássunk meg a tékozlóknak
k. aki fiának nevez akkor is, ha mindig Mellette maradtunk és akkor is, ha eltávolodtunk Tőle.
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megengedje, hogy megtaláld őt! Adjad, hogy értékelje azt az ünneplést, amit az ő megtalálására szerveztél a mennyben, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet
65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (6. rész)
A megvetett kő jövendölésének felidézésével Krisztus Izrael történetének egy valóságos eseményére utalt. Az eset az első templom építésével kapcsolatos. Különösen időszerű volt Krisztus első eljövetelekor, és különleges erővel kellett volna hatnia a zsidókra, de számunkra is tartogat tanulságot. Mikor Salamon templomát építették, az alapokhoz és a falakhoz szükséges hatalmas köveket már a bányában tökéletesen kifaragták, majd az építkezés helyszínére hozták. Szerszám nem érintette többé őket, a munkásoknak csak a helyükre kellett rakniuk a köveket. Hoztak az alapozáshoz egy követ, melynek rendellenes mérete és különleges alakja volt, a munkások nem találtak neki helyet, nem akarták elfogadni. Bosszantotta őket, hogy felhasználatlanul hever az útjukban. Hosszú ideig elvetett kő maradt. Ám amikor a munkások a sarkot akarták kialakítani, sokáig kerestek egy elég nagy méretű, erős, megfelelő alakú követ, mely elbírja a ránehezedő hatalmas súlyt. Ha megfontolatlanul választanak követ erre a fontos helyre, az egész épület biztonsága veszélybe került volna. Olyan követ kellett találniuk, mely ellenáll a napnak, a fagynak, a viharnak. Időközben több követ is kiválasztottak, de ezek a hatalmas súly nyomása alatt darabokra hullottak. Más kövek nem bírták ki a hirtelen légköri változások próbáját. Végül a figyelem a rég elvetett kőre terelődött. Kinn állt a szabadban napon és viharban, de a legkisebb repedés sem látszott rajta. Az építők megvizsgálták ezt a követ. Egy kivételével minden próbát elvégeztek. Ha kibírja az óriási nyomást, elhatározták, hogy ezt a követ választják. Elvégezték a próbát. A követ elfogadták, kijelölt helyére tették, s úgy találták, hogy pontosan odaillik. Prófétikus látomásban Ésaiás megértette, hogy ez a kő Krisztust jelképezi. Így szól:
"A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt _ féljétek, és Őt rettegjétek! És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés, köve és botránkozás sziklája Izrael két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak. És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!" (Ésa 8:13-15). Ésaiás prófétai látomásban látja Krisztust az első adventkor, ahogy kiállja azokat a próbákat, kísértéseket, melyeknek alávetették a Salamon templomának fő szegletkövét, a jelképet. "Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!" (Ésa 28:16).
Isten végtelen bölcsességgel választotta ki az alapkövet, s maga fektette azt le. Erős alapnak nevezi. Az egész világ ráhelyezheti terheit, bánatát, mindent elbír. Krisztus "próbakő". Sohasem okoz csalódást azoknak, akik bíznak Benne. Ő minden próbát kiállt. Elhordozta Ádám bűnének terhét, utódainak vétkét, és felettébb győztesként került ki a gonoszság erőivel vívott küzdelemből. Elhordozta a terhet, melyet a megtérő bűnösök Reá vetettek. Krisztusban enyhülést talál a vétkes szív. Ő az erős alap. Aki Reá támaszkodik, az tökéletes biztonságban nyugszik.
Ésaiás próféciájában Krisztus az erős alap, és egyben a botránkozás köve is. Péter apostol a Szentlélek ihletésére világosan megmutatja, kinek alapkő Krisztus, és kinek a megütközés sziklája:
"Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr. Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé, és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; akik engedetlenek lévén, megütköznek az igében" (1Pt 2:3-8).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés