Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 12 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2012&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2012&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten előtt a képmutatás egyenlő a hazugsággal. Sőt, még több is ennél. Az ember elsősorban hazudik arról, hogy ő kicsoda. Másnak, többnek, szentebbnek állítja magát annál, aki. Azért súlyosabb a hazugságnál, mert ez félrevezet embereket. Sokan megbíznak bennük, hogy igazak és követik őket, míg végül mindketten szakadékba zuhannak. Isten elítéli azokat, akik képmutatásukkal így megtévesztenek másokat és romlásba vezetnek.
2. Istent sokkal jobban érdekli az örök sorsunk, mint a rövid földi életben való jólétünk. Elmondja, hogy emberek elvehetik földi életünket, de az örök életünket nem. És ez a fontos. Ezért ne féljünk, mert a mi életünk el van rejtve Krisztusban. Viszont van mit félnünk azoktól, akik félrevezetnek, akik eltérítenek bennünket Istentől, akik akadályoznak Isten megismerésében és követésében. Ők az üdvösségünket veszélyeztetik, ami olyan kincs, amelyet nem szabad könnyelműen elveszítenünk. Pontosan ezért óv a Szentlélek elleni bűntől is, ami az üdvösségünket veszélyezteti.
3. Istenben csűr nélkül is gondoskodni tud rólunk. Jézus elmondja a bolond gazda történetét, aki nagy csűröket épít azért, hogy biztosítsa megélhetését. Ez után az égi madarak példáját hozza, akiknek nincs csűrük, de Isten gondoskodik róluk. Az egyiknek van csűrje, a másiknak nincs. Mi is eldönthetjük, hogy a csűrökben bízunk vagy Istenben. Melyik a biztonságosabb? Isten ezzel a példával nem a könnyelműségre buzdít, hanem a Benne való bizalomra, ami nem zárja ki az egészséges tervezést és a szükségleteinkről való gondoskodást.
4. Isten megtanít a helyes értékrendre. Azt mondja, hogy helyezzük Őt az első helyre, és magunkat egy kicsit hátrébb. Ha Istent helyezzük az első helyre, akkor Ő gondoskodik rólunk. Itt is eldönthetjük, hogy mi akarunk gondoskodni magunkról vagy megengedjük Istennek, hogy Ő gondoskodjon rólunk.
5. Isten örömét leli abban, amit érettünk tesz. Isten nem kénytelen, kedvetlen segít bennünket, hanem örömmel. A Biblia egyik legszebb Igéjét találjuk ebben a fejezetben: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki nem szeretné, ha elveszítenénk az üdvösséget
b. aki a fejünk hajszálait is számontartja
c. aki mindennél értékesebbnek tartja az embert
d. aki nem tud felvállalni bennünket, ha mi megtagadjuk Őt
e. aki segít a védekezésben, amikor támadás ér bennünket
f. aki számára idegen a kapzsiság
g. aki nem szeretné, ha megfeledkeznénk arról, hogy honnan kaptuk azokat a javakat, amelyekkel rendelkezünk
h. aki még az égi madarakról és a mező liliomairól is gondoskodik
i. aki örömmel gondoskodik rólunk
j. aki szeretné, hogy készen legyünk az Ő Fia fogadására
k. aki egy szolgáló Isten és akinek a gyermekei szolgáló emberek
l. aki szeretné, ha felismernénk a jeleket, amelyeket Ő a mi figyelmeztetésünkre küld
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy tudja, hogy Te örömödet leled abban, hogy neki segíts, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet
65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (3. rész)
A farizeusok teljesen összezavarodtak és kétségbeestek. Nem tudták megfélemlíteni azt, aki parancsolt. Jézus a templom őrizőjeként lépett fel. Ezelőtt sohasem követelt ilyen királyi tekintélyt. Szavainak és tetteinek sohasem volt ekkora ereje. Csodákat művelt szerte Jeruzsálemben, de még soha ilyen ünnepélyesen, áthatóan. Azoknak az embereknek a jelenlétében, akik látták csodáit, a papok és főemberek nem mertek Vele nyíltan ellenségeskedni. Noha válasza feldühítette és zavarba hozta őket, aznap képtelenek voltak bármi egyebet véghezvinni.
Másnap reggel a Magas Tanács újból megtárgyalta, hogyan járjanak el Jézussal szemben. Három évvel azelőtt jelt követeltek Messiás-voltáról. Azóta hatalmas csodákat művelt az egész országban. Meggyógyította a betegeket, csodásan jóllakatott ezreket, járt a hullámokon, szavával lecsendesítette a háborgó tengert. Ismételten nyitott könyvként olvasott az emberi szívekben, ördögöket űzött, halottakat támasztott fel. A vezetők láthatták a bizonyítékokat, hogy Ő a Messiás. Most elhatározták, hogy nem kérik hatalmának jeleit, hanem megpróbálnak kikényszeríteni belőle valami olyan vallomást vagy kijelentést, aminek alapján elítélhetik.
Odamentek a templomba, ahol tanított, s kérdéseket szegeztek neki: "Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?" (Mk 11:18). Azt várták, hogy kijelenti: hatalma Istentől van. Készek voltak meghazudtolni egy ilyen állítást. Jézus azonban látszólag máshová tartozó kérdést vetett fel, s válaszát az erre adott felelettől tette függővé. "A János keresztsége - kérdezte - honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől?" (Mt 21:25).
A papok látták, hogy olyan dilemmába kerültek, amiből semmilyen okoskodás nem húzhatja ki őket. Ha azt mondják, hogy a János keresztsége a mennyből való, nyilvánvalóvá válik következetlenségük. Krisztus azt mondaná: Miért nem hittetek tehát néki? János bizonyságot tett Krisztusról: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29). Ha a papok elhitték János bizonyságát, hogyan tagadhatták meg Krisztus Messiás-voltát? Ha elmondták volna, amit valójában hittek, hogy János szolgálata emberektől van, akkor a nép haragjának viharát zúdítják magukra, mert ők prófétának tartották Jánost.
A sokaság élénk érdeklődéssel várta a döntést. Tudták: a papok hitvallásukban elfogadták János szolgálatát, s elvárták, hogy minden további nélkül Isten küldöttjének ismerjék el őt. Miután a papok titkon tanácskoztak, elhatározták, hogy nem járatják le magukat. Képmutatóan tájékozatlanságot színlelve így szóltak: "Nem tudjuk." "Én sem mondom meg néktek, - felelte Krisztus - micsoda hatalommal cselekszem ezeket" (Mt 21:27).
Írástudók, papok, főemberek - mindenki elnémult. Szándékaik meghiúsultak, csalódottan, összeráncolt homlokkal álltak ott, nem mertek több kérdést feltenni Krisztusnak. Gyávaságukkal, határozatlanságukkal nagymértékben eljátszották a nép megbecsülését. Az emberek körülöttük álltak, és jólesően nézték, hogy ezek a büszke, önigazult férfiak vereséget szenvedtek.
Krisztusnak mindezek a szavai és tettei fontosak, és hatásuk még fokozódott megfeszítése és mennybemenetele után. Sokan, akik izgatottan várták Jézus kikérdezésének kimenetelét, és végül tanítványaivá lettek, először e szavak által vonzódtak hozzá ezen az eseménydús napon. A templomudvari jelenet sohasem halványult el emlékezetükben. A Jézus és a főpap közötti ellentét beszélgetésükből élesen kirajzolódott. A templom büszke méltósága díszes, drága öltözéket viselt. Fején süveg csillogott. Viselkedése fenséges, haját és lobogó szakállát beezüstözte a kor. Megjelenése megfélemlítette a szemlélőket. Ez előtt a nagytekintélyű személyiség előtt állt a mennyei Felség külsőcsillogás, pompa nélkül. Ruházatán az utazás nyomait viselte, sápadt arca türelmes szomorúságot fejezett ki, a rajta látható méltóság és jóindulat különös ellentétben állt a főpap büszke, elbizakodott, indulatos arckifejezésével. Sokan, akik hallották Jézus szavait, látták tetteit a templomban, attól fogva szívükbe zárták Őt, mint Isten prófétáját. Ahogyan azonban a nép rokonszenve felé fordult, úgy nőtt a papok gyűlölete Jézussal szemben. A bölcsesség, mellyel megóvta lábát a csapdától, újabb bizonyítéka volt istenségének, s ez feltüzelte haragjukat.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés