Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 6 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%206&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%206&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a szeretet és az élet védelmének elvei alapján uralkodik. A Jézust kritizáló farizeusok nem gondolkoztak összhangban Istennel. Számukra az volt fontos, hogy egy törvény előírása teljesüljön, és az is a maguk elképzelése szerint. Istennek pedig az volt fontos, hogy a szeretet elve érvényesüljön, valamint az élet védelmének elve. Megkérdezte tőlük, hogy szabad-e szombaton életet megtartani. Jézust szombatrontással, szombati munkavégzéssel vádolják, mert kimondott néhány szót: „nyújtsd ki a kezdet!” Ő ezzel nem sértette meg a szombatot, nem törte meg az Atyával való közösségét. Ez a tette nem akadályozta Őt az Atyával való szoros kapcsolatában.
2. Amikor az ember tanítja Istent a szombat megtartására. Jézus alkotta meg a szombatot, az Ő szerzeménye, Ő tudja, hogy mi a célja és a rendeltetése, és milyen furcsa, hogy az emberek azzal vádolják, hogy vét a saját maga alkotta parancsolat ellen. Meg akarják mutatni Neki, hogyan kell a szombatot megtartani. A farizeusoknak nem számít, hogy egy ember visszakapja az egészségét, nem számít, hogy a tanítványok éhesek voltak, amikor kalászt téptek, és az sem számított, hogy meggyilkolják a szombat Urát és Teremtőjét, csak az, hogy egy szabály az általuk előírt módon legyen megtartva. Istennek a szeret és az élet fontos, és nemcsak az élet önmagában, hanem a minőségi élet. A tanítványok nem haltak volna meg, ha nem szakítanak a kalászokból, a megszáradt kezű ember sem halt volna meg, de Istennek az is számít, hogy milyen életet élünk.
3. Isten jól tud kiválasztani. Ebből a fejezetből az tűnik ki, hogy Jézusnak már volt sok tanítványa és ezekből kiválasztott tizenkettőt. A kiválasztás nagyon fontos volt, mert ezekkel az emberekkel fogja kifordítani a világot a sarkából. Ezek az emberek kezdik el felépíteni az Ő művét a földön. Ezek az emberek fogják bemutatni a világnak Isten jellemét. Az olyanok, mint Péter, a Zebedeus fiai (a Mennydörgés fiai), a kételkedő Tamás, a vámszedő Máté és Simon a zelóta. Emberileg, nem ilyenektől várnánk el, hogy Isten jellemét bemutatják a világnak. De Isten bölcs volt. Tudta, hogy kiket kell kiválasztani. Tudta, hogy mit fog velük megvalósítani.
4. Isten azokat tartja áldottnak vagy boldognak, akik nem tudnak segíteni önmagukon. Mi az ilyeneket élhetetleneknek szoktuk nevezni (szegények, sírnak, éheznek, akiket gyűlölnek). És azokat értékeljük, akik meg tudnak élni, akik boldogulni tudnak. Sajnos Isten nem mindig tud mit kezdeni ezekkel, mert ők mindent tudnak. Isten azokkal tud mit kezdeni, akik nem tudnak önmagukkal boldogulni, a saját erejükkel és bölcsességükkel. Ők lesznek azok, akik teljesen Istenre tudják bízni magukat.
5. Isten nem híve a bosszúnak. Az emberek úgy gondolták, az a helyes, ha ellenségeiken bosszút állnak. Jézus azt mondta, hogy szeressék őket. Úgy gondolták, hogy átkot mondhatnak azokra, akik őket háborgatják és átkozzák, de Jézus azt mondta, hogy áldják őket és imádkozzanak értük.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki észreveszi, ha éhesek vagyunk
b. aki az emberi szükségleteket és az életet az emberi rendelkezések fölé helyezi
c. aki örömét leli abban, hogy az embereket felszabadítsa a gonosz terhei alól
d. aki a feltétel és az elvárások nélküli szeretetet részesíti előnyben
e. aki gyönyörködik a megbocsátásban
f. aki nem a hibakeresésben leli örömét
g. aki azt szeretné, hogy ne csak megtanuljuk, amit mond, hanem aszerint is éljünk
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy a szeret és az élet tiszteletének elvei szerint éljen és ebben teljesen hasonlítson Rád, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 63-64. fejezet
63. fejezet – „JŐ A TE KIRÁLYOD” (4. rész)
Jeruzsálem gondviselésének gyermeke volt, s ahogyan a szelíd apa sír önfejű gyermeke fölött, úgy sírt a szeretett város fölött Jézus. Hogyan mondhatnék le rólad? Hogyan nézhetném, hogy pusztulásra ítélnek? Hagyjalak téged, hogy színig töltsd vétkeid poharát? Egyetlen lélek is olyan értékes, hogy hozzá képest világok süllyednek jelentéktelenségbe, itt azonban egy egész nemzet veszett el. Amikor a lenyugvó nap eltűnik a láthatárról, Jeruzsálem kegyelmi ideje is lejár. Míg a menet ott állt az Olajfák hegyén, még nem volt késő Jeruzsálemnek, hogy megtérjen. A kegyelem angyala akkor bontogatta szárnyait, hogy leszálljon az arany trónról, s helyet adjon az igazságnak és a gyorsan bekövetkező ítéletnek. Krisztus nagy, szerető szíve azonban még mindig könyörgött Jeruzsálemért, mely kigúnyolta kegyelmét, megvetette figyelmeztetéseit, s most kész volt kezét az Ő vérébe mártani. Ha Jeruzsálem most bűnbánatot tart, még mindig nem lett volna túl késő. Míg a lemenő nap utolsó sugarai ott időztek a templomon, tornyon, csúcsokon, nem lett volna egy jó angyal, mely a várost a Megváltó szeretetéhez vezesse, és elhárítsa végzetét? Gyönyörű és szentségtelen város, mely megkövezte a prófétákat, elutasította Isten Fiát, megtéretlensége által magára lakatolta rabságának bilincseit - számára a kegyelem napja csaknem véget ért!
Isten Lelke újból szól Jeruzsálemhez. A nap vége előtt Krisztus még egy bizonyítékot kap. Felszáll a tanúk hangja, válaszol a prófétikus múltból szóló hívásra. Ha Jeruzsálem meghallja a hívást, ha elfogadja a kapuin éppen belépő Megváltót, még megmenekülhet.
Jelentések érkeztek a jeruzsálemi vezetőkhöz, hogy Jézus óriási tömeggel együtt közeledik a város felé. Ők azonban nem üdvözlik Isten Fiát. Félve mennek Elé, remélik, hogy szétoszlathatják a tömeget. Ahogy a menet elkezd leereszkedni az Olajfák hegyéről, beleütközik a vezetőkbe. Ezek kérdik, mi az oka a nagy örvendezésnek. A kérdésre: "Kicsoda ez?" - a tanítványok ihletett lelkülettel válaszolnak. Ékes hangon ismétlik a Krisztusra vonatkozó próféciákat: {DA 578.2}
Ádám elmondja nektek, hogy az asszony magva a kígyó fejére tapos.
Kérdezzétek Ábrahámot, ő így szól: "Melkhisédek Sálem királya ", békesség Fejedelme (lMóz 14:18).
Jákób szerint Ő Silóh, Júda törzséből
Ézsaiás kijelenti: "Immánuel ", csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság atyja, békesség fejedelme (Ésa 7:14; 9:6).
Jeremiás elbeszéli: Dávid magva, "az Úr a mi igazságunk!" (Jer 23:6).
Dániel tudtotokra adja, hogy Ő a Messiás.
Hóseás ezt mondja: Ő "az Úr, a seregeknek Istene; az Úr az ő neve" (Hós 12:5).
Keresztelő János így kiált: Ő "az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn 1:29).
A hatalmas Isten kihirdette trónjáról: "Ez amaz én szerelmes fiam" (Mt 3:17).
Mi, az Ő tanítványai kijelentjük: ez a Jézus, a Messiás, az élet fejedelme, a világ Megváltója.
A sötétség fejedelme elismeri Őt: "Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje" (Mk 1:24).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés