Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 10 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%2010&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten rendszerében a bárány farkast győz. Jézus Bárányként jött a farkasok közé és győzött. Amikor tanítványait kiküldte, azt mondta nekik, hogy bárányként küldi őket a farkasok közé. Ez nemcsak a veszélyt és a munka nehézségét jelentette, hanem a győzelem ígéretét is. Ahogy Ő Bárányként legyőzi a farkasokat, úgy az övéi is bárányként le fogják győzni a farkasokat. Nem kell az embernek farkassá válni ahhoz, hogy farkasokat győzzön le, elég, ha bárány lesz.
2. Isten célja a gyógyulás. A hetvenkét tanítványt gyógyítani küldte ki Jézus. El sem tudjuk képzelni, mi lett az eredménye annak, hogy hetvenkét ember településről településre jár és meggyógyítják a betegeket. Több ezer embernek lett könnyebb és szebb az élete, mert a tanítványok szolgálatba álltak.
3. Isten hatalmat ad az ellenség minden erején. Jézus nem csak annyi erőt ad a tanítványoknak, hogy kicsivel több legyen, mint addig volt, hanem olyan hatalmat, amely fölötte áll az ellenség minden erejének. A mindenen van a hangsúly. Nem csak egy-két ellenségen győzedelmeskednek, hanem minden ellenségen. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan ellenség, akin Isten gyermeke ne tudna győzedelmeskedni.
4. Isten örül, amikor megértjük Őt és az Ő tervét. Jézus nagyon sokszor szomorkodott azon, hogy az emberek, de még a tanítványai sem értették a lényeget. Amikor azonban a hetvenkét tanítvány visszatért Jézushoz és beszámolt munkájuk eredményéről, Jézus hálaimát mondott, hogy végre valaki megérti Őt és szolgálatát.
5. Isten nem elméleti vallásosságot vár, hanem gyakorlatit. Az irgalmas samaritánus példázatában a pap és a lévita elméleti vallásosságot gyakorolt, ami Jézus szerint kevés volt. Az a vallásosság, amely figyelmen kívül hagyja az embert és az emberi szendevést, de kifogástalan a ceremóniák gyakorlásában, elégtelen.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki gondoskodik azokról, akik Őt és az embereket szolgálják
b. aki olyan békességet ad tanítványainak, amelyet tovább lehet adni másoknak
c. aki azonosul tanítványaival (aki befogadja tanítványait, Őt fogadja be)
d. akinek a nevében még az ördögök is engedelmeskednek
e. aki végső vereséget mér Sátánra
f. aki azt akarja, hogy nevünk fel legyen írva a mennyben
g. aki az egyszerű emberekkel jobban megérteti titkát, mint a tanultakkal
h. aki gazdag az irgalmasságban
i. aki meggyógyítja a Rabló kezébe esett embert
j. aki tudja, hogy mi a szükséges és mi nem az
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy éljen azzal a hatalommal, amellyel megajándékozod őt, hogy hatalma legyen az ellenség minden erején, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 65. fejezet
65. fejezet – A TEMPLOM ISMÉTELT MEGTISZTÍTÁSA (1. rész)
Máté 21:12-16, 23-46; Márk 11:15-19, 27-33; Márk 12:1-12; Lukács 19:45-48; Lukács 20:1-19.
Szolgálatának kezdetén Krisztus kiűzte a templomból azokat, akik szentségtelen üzletelésükkel beszennyezték azt. Határozott, isteni viselkedése rettegéssel töltötte el a fondorlatos kereskedők szívét. Küldetésének végén újból a templomba jött, és ugyanolyan szentségtelen kép fogadta, mint azelőtt. A dolgok állapota még rosszabbra fordult. A templom külső udvara hatalmas állatvásárra emlékeztetett. Állatbőgés, pénzcsengés vegyült az adók-vevők heves alkudozásával, s eközben hallatszott a szent szolgálatot viselők hangja. A templom méltóságai maguk is az adásvétellel, pénzváltással foglalatoskodtak. Olyan tökéletesen irányította őket a nyereségvágy, hogy Isten szemében nem voltak különbek a tolvajoknál.
A papok és vezetők kevéssé ismerték fel elvégzendő munkájuk ünnepélyességét. Minden húsvétkor, sátoros ünnepkor állatok ezreit vágták le, vérüket a papok felfogták, és az oltárra öntötték. A zsidók megszokták a véres áldozatot, s majdnem szem elől tévesztették azt a tényt, hogy az állatok vérének kiontását a bűn tette szükségessé. Nem érzékelték, hogy ez Isten drága Fiának vérét jelképezi - mely kiontatik a világ bűneiért-, s hogy az áldozati felajánlásokkal az emberek figyelmét a megfeszített Üdvözítőre kell irányítani.
Jézus nézte az ártatlan áldozati állatokat, és látta, hogyan tették a zsidók ezeket a nagy gyülekezési alkalmakat vérontás és kegyetlenség színhelyévé. Az alázatos bűnbánat helyett megsokszorozták az állatáldozatokat, mintha Istent szívtelen szolgálattal lehetne tisztelni. A papok és főemberek szívét megkeményítette az önzés és a telhetetlenség. Az Isten Bárányára mutató jelképekből is kereseti lehetőséget csináltak. Így a nép szemében az áldozati szolgálat szentségét nagymértékben lerombolták. Jézus felháborodott: tudta, hogy vérét, mely hamarosan kiontatik a világ bűneiért, éppoly kevéssé értékelik majd a papok és vének, mint az állatok szüntelen kifolyó vérét.
Krisztus a próféták szavaival szólt ez ellen a gyakorlat ellen. Sámuel mondotta: "Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!" (lSám 15:22). Ézsaiás prófétikus látomásban látta a zsidók hitehagyását, és úgy szólt hozzájuk, mint Sodoma és Gomora vezetőihez: "Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvaraimat tapossátok? [...] Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni; tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét" (Ésa 1:10:12. 16-17).
Ő aki maga adta ezeket a próféciákat, most utoljára ismételte meg a figyelmeztetést. A prófécia beteljesedésekor a nép Jézust Izrael királyává kiáltotta ki. Ő elfogadta hódolatukat és a királyi méltóságot. Ilyen értelemben kellett cselekednie. Tudta, hogy erőfeszítései hiábavalóak a romlott papság megreformálására, munkáját mégis el kellett végeznie: egy hitetlen népnek kellett bizonyítania isteni küldetését.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés