Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 9 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%209&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%209&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Ami Isten kezéből kerül ki, az erőteljesen növekszik és hatékonyan tölti be küldetését. Miután a tanítványok számtalan helyzetben látták Jézust tevékenykedni, Jézus elérkezettnek látta az időt, hogy felhatalmazza őket az Ő tetteinek folytatására. Jézus és a tanítványok munkája olyan erőteljesnek bizonyult, amitől Heródes is megrémült. Heródes akkor rémül meg, amikor már Jézus tanítványai is aktívan tevékenykednek. Azt gondolta, hogy Keresztelő János, akit ő kivégeztetett, feltámadt. Bár neki hatalma volt, de az eltörpült amellett, amit Jézus és a tanítványai tettek. Jézus azóta is ezt teszi: megosztja hatalmát az övéivel és műve erőteljesen halad előre szerte a világban.
2. Aki komolyan keresi Istent, megtalálja. Miután híre ment Jézus és tanítványai munkája sikerének, és az Ő fülébe is visszajutott, tudta, hogy az ellenség miatt szolgálatuk veszélybe kerülhet, ezért tanítványaival visszavonultak egy kisebb városba. Amikor azonban az emberek tudomást szereztek róla, tömegével indultak el megkeresni Őt, és meg is találták.
3. Isten azt adja, amire szükségünk van. A tömegek megkeresték Jézust és Jézus pont azt adta nekik, amiért jöttek, és amire szükségük volt: tanította őket több napon keresztül, ők pedig úgy itták tanításait, mint a szomjas föld az eső vízét. Amikor meg élelemre volt szükségük, Jézus azt is megadta nekik. Amilyen bőségesen ellátta lelküket tanításával, ugyanolyan bőségesen ellátta testüket az általa megáldott eledellel. A tömegek nem csalódtak, mert, amire a lelküknek, testüknek szüksége volt, azt megkapták, amikor Őt keresték
4. Isten közelsége megnyitja a szemünket. Péter sok időt töltött Jézus közelében, ezért, amikor Jézus megkérdezte, hogy a tanítványok kinek mondják Őt, nem tétovázott azt mondani, hogy „Te vagy az Isten Krisztusa.” Abban az időben ez nem volt annyira egyértelmű dolog. Sok hamis Krisztus jelent meg abban az időben (egyesek szerint 300), akik Krisztusnak vallották magukat. Jézus emberi természetben volt jelen közöttük, az emberi szükségletek teljes skálájával, Péter azonban meglátott valamit, amit nem mindenki látott meg. Péter azért látta meg ezt, mert sok időt töltött vele, hallgatta Őt és szemlélte minden mozdulatát.
5. Isten értékrendje különbözik az emberitől. Jézus ebben a fejezetben többször is próbálja megértetni tanítványaival, hogy meg fogják kínozni és meg fogják ölni. Miközben Jézus meghalni készül, a tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki nagyobb. Miközben Jézus lefele igyekszik a megaláztatásban, a tanítványa felfele igyekszenek az uralkodás ranglétráján. Jézus gyermekeket állít eléjük, és azt mondja, hogy ők a nagyok. Jézus szemében a kicsik a nagyok. Akik mélyre ereszkednek az alázatosság létráján, azok a nagyok.
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki gyermekeinek hatalmat ad minden ördög felett
b. aki azt akarja, hogy teljesen Reá támaszkodjunk és ne a megélhetés megszokott eszközeire
c. aki azt akarja, hogy áldásait mi továbbítsuk az embereknek
d. aki meg akar tanítani arra, hogy ha azt a kicsit, amivel rendelkezünk, rábízzuk, hatalmas dolgokat tud tenni azzal – mindenre elegendő az, amit Isten kezébe teszünk
e. aki megakar tanítani arra, hogy csak az lehet a mienk, amit Neki odaadunk, és sosem lesz a mienk az, amit magunknak akarunk megtartani
f. aki szerette volna tanítványainak megmutatni, hogy Ő kicsoda valójában (a megdicsőülés hegyén) és aki arra vár, hogy nekünk is megmutassa igazi valóságát, a megdicsőült Emberfiát
g. aki nem bosszúálló – nem bünteti meg azokat, akik nem fogadják be Őt
h. akinek a követése áldozattal jár, de sokszorosan megéri
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy megtapasztalja, hogy Te azt adod neki, amire tényleg szüksége van. Te nem értéktelen és haszontalan dolgokat adsz, nem mást, mint amire szüksége van, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 63-64. fejezet
64. fejezet – A PUSZTULÁSRA ÍTÉLT NÉP (3. rész)
A zsidó nemzet több mint ezer éven át visszaélt Isten irgalmasságával, kihívta ítéleteit. Visszautasították figyelmeztetéseit, lemészárolták prófétáit. Krisztus napjaiban a nép ezekért a bűnökért felelőssé lett, mert ugyanazt az utat követte. A jelenvaló kegyelem és figyelmeztetés visszautasítása erre a nemzedékre hárítja a vétket. A béklyót, melyet a nemzet századokon át kovácsolt, Krisztus idejében a nép önmagára erősítette.
Az ember minden korban kapott világosságot, különböző kegyelmi ajándékokat és kegyelmi időt, amely alatt megbékélhetett Istennel. Ennek a kegyelemnek azonban határa van. A kegyelem évekig kérlelhet, lebecsülhetik, visszautasíthatják, de eljő az idő, amikor utoljára kér. A szív annyira megkeményedik, hogy már nem válaszol Isten Lelkének. Ekkor az édes, megnyerő hang nem könyörög többé a bűnösnek, s megszűnnek a feddések, figyelmeztetések.
Ez a nap jött el Jeruzsálemre. Jézus kínok között sírt a halálra ítélt város felett, de már nem tudta megszabadítani. Minden forrást kimerített. Izrael visszautasította Isten Lelkének figyelmeztetéseit, és ezzel a segítség egyetlen eszközét. Nem volt más hatalom, mely megszabadíthatta volna.
A zsidó nemzet örök jelképe minden népnek, mely megveti a Végtelen Szeretet könyörgését. Krisztus Jeruzsálem feletti könnyei minden idők bűneiért hulltak. Az Izraelre kimondott ítéletekből mindenki, aki elveti Isten Szentlelkének dorgálásait, figyelmeztetéseit, kiolvashatja saját sorát.
Ebben a nemzedékben sokan ugyanazt az utat járják, amit a hitetlen zsidók. Látták Isten erejének megnyilatkozását, a Szentlélek szívükhöz szólt, mégis ragaszkodnak hitetlenségükhöz, ellenállnak. Isten figyelmeztetéseket, feddéseket küld nekik, de nem hajlandók megvallani tévedéseiket, elvetik üzenetét, küldöttét. Pontosan azok az eszközök válnak számukra botránykővé, melyeket Ő megmentésükre használ fel.
Az elbukott Izrael gyűlölte Isten prófétáit, mert rejtett bűneiket napvilágra hozták. Akháb ellenségének tekintette Illést, mert a próféta hűségesen megfeddte a király titkos bűneit. Ugyanúgy ma is, Krisztus szolgája, a bűnök megfeddője megvetéssel, visszavágásokkal kerül szembe. A bibliai igazság, Krisztus vallása küzd az erkölcsi tisztátalanság erős árja ellen. Az előítélet most még erősebb az emberek szívében, mint Krisztus idejében. Krisztus nem felelt meg az emberek várakozásainak, élete megfeddte bűneiket, ezért elvetették Őt. Így most is, Isten Igéjének igazsága nem egyezik az emberek eljárásaival, természetes hajlamaival, s ezrek utasítják vissza az igazság világosságát. Sátán arra indítja az embert, hogy kételkedjen Isten Igéjében, és saját független ítélete szerint cselekedjen. Inkább a sötétséget választják, mint a világosságot, bár ezzel lelküket veszélyeztetik. Akik gáncsoskodnak Krisztus szavain, azok egyre inkább okot találnak az áskálódásra, mígnem elfordulnak az Igazságtól és az Élettől. Így van ez ma is. Isten nem szándékozik minden akadályt elhárítani, amit az emberi szív felállíthat igazsága ellen. Azoknak, akik elutasítják a világosság drága sugarait, melyek áttörik a sötétséget, Isten Igéjének titkai sohasem tárulnak fel. Számukra az igazság rejtve marad. Vakon járnak, s nem ismerik a rájuk váró pusztulást.
Krisztus az Olajfák hegyének tetejéről áttekintette a történelem összes korszakát. Szavai minden lélekre vonatkoznak, aki lebecsüli az isteni kegyelem kérlelését. Szeretetének megvetője, Ő hozzád szól ma. "Te, éppen te" vagy az, akinek meg kell ismernie a békességedet szolgáló dolgokat. Krisztus keserű könnyeket hullat éretted, aki nem sírsz önmagadért. Ugyanaz a végzetes keményszívűség nyilvánul meg benned, ami elpusztította a farizeusokat. Isten kegyelmének minden bizonyítéka, az isteni fény minden sugara vagy megolvasztja, megadásra készteti a lelket, vagy megerősíti reménytelen helyzetében, a bűnbánat nélküliségben. {DA 588.1}
Krisztus előre látta, hogy Jeruzsálem hajthatatlan, nem tér meg, minden bűn, a visszautasított kegyelem összes következménye már küszöbön állt. Ugyanúgy történik minden lélekkel, aki ugyanazt az utat járja. Az Úr kijelenti: "Romlásodra lett Izrael" (Hós 13:9). "Halld meg, ó föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették" (Jer 6:19).
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés