Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Lukács evangéliuma 4 bemutat?
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%204&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=Luk%C3%A1cs%204&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1.
Isten nem a könnyebb utat választja. Ha Jézus földi életét
nézzük, azt látjuk, hogy sosem a könnyebb utat választotta. Sok lehetősége volt
rá. Születhetett volna egy gazdag családban, egy kényelmes szobában, bábákkal körülvéve;
nem lett volna muszáj dolgoznia, de a kemény munkás életet választotta. A
világnak szóló üzenetet elvihette volna másképp is, sok szolgával és kisegítő
személyzettel körülvéve. Elkerülhette volna a negyven napos pusztai
megkísértést is, ehelyett éhezett és szomjazott negyven napon át és az ördög
kísértette egész idő alatt. Jézus ezen tettével megtanít arra, hogy a könnyebb
út nem mindig a jobb út. Ő a nehezebb utat vállalta értünk.
2.
Isten nemcsak kenyérrel akar ellátni bennünket. Isten meg akar tanítani arra, hogy az élet
több a megélhetés biztosításánál, több az élelemnél és a ruházkodásnál. Az
embernek szüksége van lelki dolgokra is, közösségre, barátságra, örömre,
biztonságra és főleg az Istennel való szoros és meghitt kapcsolatra.
3.
Egyedül Isten méltó az imádatunkra. És ez nem azért van,
mert Isten egy követelődző Isten, hanem azért, mert tudja, hogy az Ő imádata
hogyan hat vissza ránk. Az Isten imádatának van a legjobb hatása életünkre. Az
őriz meg bennünket az önzéstől, az eldurvulástól, az elembertelenedéstől, az
elmagányosodástól stb.
4.
Isten nem vágja le a kanyarokat. Sátán azzal kísértette
meg Jézust, hogy rövidítse le céljának elérését. Jézus útja a kereszten, a
halálon, a szenvedésen keresztül vezetett. Sátán azt javasolta Jézusnak, hogy
hagyja ki ezeket. Csak annyit tegyen meg, hogy leborul előtte. Jézus azonban
nem engedett a lerövidítés kísértésének.
5.
Isten meghirdeti az Ő jókedvének esztendejét. Isten nagyon várja azt
az időpontot, amikor minden gonosz, és minden rossz végleg eltűnik a
világunkból. Jézus földi szolgálata ezt a célt szolgálja. Mindemellett Jézus
úgy fogalmazta meg földi küldetését, hogy „evangéliumot hirdessek a
szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak és a
vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat.”
6. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki megharcol az
ördöggel érettünk
b. aki nem a saját szükségleteit
helyezi előtérbe, hanem a mi szükségleteinket
c. aki tenyerén hordoz
bennünket
d. aki komolyan szembesít
bennünket visszásságainkkal
e. akinek a szavaiban és
tetteiben is titokzatos erő, hatalom és vonzalom van
f. akinek hatalma van a
gonosz felett – Sátán megkísértette Jézust, de sosem kényszeríthette, Jézus
viszont hatalommal parancsolat a gonosz lelkeknek és azok engedelmeskedtek Neki
g. akinek a jelenléte
vonzó az emberek számára – a sokaság folyamatosan kereste Jézust, mert
jelenlétében az Isten jelenlétében érezték magukat
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd
meg az olvasót, hogy megértse, Te a nehezebb utat választottad érte; adjad,
hogy ő sem a könnyebb utat válassza, amikor Te szolgálatra hívod őt, Jézus
nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 63-64.
fejezet
63. fejezet – „JŐ A TE KIRÁLYOD” (2.
rész)
Ezt a napot, mely a tanítványok számára életük legfényesebb
napjának tűnt, sötét felhők árnyékolták volna be, ha tudták volna, hogy az
örvendezés jelenete csak bevezetése Mesterük szenvedésének és halálának. Ő
ismételten beszélt nekik bizonyosan bekövetkező áldozatáról, de a jelen boldog
diadala elfelejttette velük fájdalmas szavait, s várták virágzó uralkodását
Dávid trónján.
Folyamatosan újabb csoportok szegődtek a menethez, és kevés
kivétellel minden csatlakozót megihletett a perc, s ők is harsogták a
hozsánnákat, melyek újra és újra visszhangzottak hegyről hegyre, völgyről
völgyre. Szüntelen zengett a kiáltás: "Hozsánna a Dávid fiának! Áldott,
aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!" (Mt 21:9).
A világ korábban sosem látott ilyen diadalmenetet. Nem
hasonlított a föld híres hódítóiéhoz. Nem követte szomorú foglyok oszlopa,
királyi értékű hadizsákmány sem jellemezte a jelenetet. A Megváltó körül a
bűnös emberekért végzett szeretetmunkájának dicső zsákmányai álltak. Sátán
hatalmából megmentett foglyok voltak ők, Istent dicsérték szabadulásukért. A
vak mutatta az utat, akinek Jézus visszaadta látását. A néma hozsannázott a
leghangosabban, akinek megoldotta a nyelvét. A nyomorékok, akiket meggyógyított,
örömmel ugrándoztak, és a legserényebben szakították le a pálmaágakat,
lengették őket a Megváltó előtt. Özvegyek és árvák dicsőítették Jézus nevét,
mert irgalmasságot cselekedett velük. A megtisztított leprások tiszta ruhájukat
terítették útjába, s a dicsőség királyaként üdvözölték Őt. Azok is a tömegben
voltak, akiket hangja a halál álmából ébresztett föl. Lázár - kinek testét
látták bomlani a sírban, most azonban dicső férfikorának erejében örvendett -
vezette az állatot, melyen a Megváltó ült.
Számos farizeus látta a jelenetet, forrt bennük az irigység és a
rosszindulat, s más irányba akarták terelni a nép érzelmeinek hullámait. Teljes
tekintélyüket latba vetve próbálták elhallgattatni a népet, de felhívásaik és
fenyegetéseik csak fokozták a lelkesedést. Attól tartottak, hogy a sokaság
számbeli fölényében királlyá teszi Jézust. Végső megoldásként áttörtek a
tömegen a Megváltóhoz, és feddő, fenyegető szavakkal támadtak neki:
"Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!" (Lk 19:39). Kijelentették,
hogy az ilyen zajos felvonulásokat a törvény tiltja, s a hatóságok sem
engedélyezik. Jézus válasza azonban elhallgattatta őket: "Mondom néktek,
hogyha ezek elhallgatnak, a kövek, fognak kiáltani" (Lk 19:40). Ezt a
diadalmenetet maga Isten rendelte. Megjövendölte a próféta, hogy embernek nem
áll hatalmában megmásítani Isten szándékát. Ha az ember nem tudta volna
végrehajtani tervét, Ő hangot ad az élettelen köveknek, s azok magasztalták
volna Fiát, zengték volna dicséretét. Ahogy az elnémult farizeusok visszahúzódtak,
Zakariás szavait százak ismételték fennen: "Örülj nagyon, Sionnak leánya,
örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító
ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén" (Zak 9:9).
Mikor a menet elérte a dombtetőt, s leereszkedni készült a
városba, Jézus megállt, s Vele az egész sokaság. Előttük terült el Jeruzsálem
dicsőségében, most a lenyugvó nap fényében fürdött. A templom minden tekintetet
odavonzott. Méltóságteljes fenségben magaslott minden más fölé, mintha a menny
felé mutatna, s az embereket az egyedül igaz és élő Isten felé. irányítaná. A
templom régóta a zsidó nemzet dicsősége és büszkesége volt. A rómaiak is
büszkélkedtek nagyszerűségével. A rómaiak által kinevezett király a zsidókkal
együtt építette újjá és díszítette fel, a római császár elhalmozta
ajándékaival. Szilárdsága, gazdagsága, nagyszerűsége a világ egyik csodájává
tette.
Ahogy a lenyugvó nap sugarainak aranyával befestette az eget,
csodás fénye ott ragyogott a templom tiszta fehér márvány falain, csillogott az
aranyozott oszlopokon. A dombtetőről, ahol Jézus és követői álltak, úgy tűnt,
mintha egyetlen hótömbből állna, arany csúcsokkal a tetején. A templom
bejáratánál aranyból és ezüstből formált szőlő függött zöld levelekkel és tömör
szőlőfürtökkel - a legképzettebb művészek alkotása. Ez Izraelt, az egyre
terebélyesedő szőlőt jelképezte. Az aranyat, ezüstöt és az élő zöldet finom
ízléssel és különleges szakértelemmel illesztették egymáshoz. Kecsesen
feltekeredett a ragyogó fehér oszlopokra, fénylő kacsokkal tapadt arany
díszeikhez - magára vonta a lenyugvó nap tündöklését, s úgy ragyogott, mintha a
mennyből kölcsönözte volna dicsőségét.
Jézus a képet szemlélte, a hatalmas tömeg rivalgása elcsitult,
lenyűgözve nézték a szépség hirtelen feltárulását. Minden szem a Megváltóra
szegeződött, látni akarták arcán az elragadtatást, amit ők maguk éreztek.
Ehelyett azonban a bánat fellegét fedezték fel rajta. Meglepetten és
csalódottan vették észre, hogy szeme megtelik könnyel, teste ide-oda
hajladozik, mint a fa vihar előtt, és a fájdalom jajkiáltása tör fel remegő
ajkáról, mintha a meghasadt szív mélyéről jönne. Micsoda látványt nyújtott ez
az angyaloknak! Szeretett Parancsnokuk a gyötrelem könnyei között! Micsoda
látvány volt ez a boldog seregnek, amely diadalkiáltásokkal, pálmaágak
lengetésével kísérte Őt a dicső város felé, ahol ábrándos reményeik szerint
uralkodnia kellett! Jézus sírt Lázár sírjánál, de akkor az emberi szenvedés
átérzéséből fakadó isteni bánat miatt. Ez a hirtelen elszomorodás olyan volt,
mint a nagy győzelmi kórusban egy gyászos hang. Az örvendezés közepette, amikor
mindenki hódolattal adózott neki, Izrael királya könnyekre fakadt. Nem az öröm
könnyei ezek, hanem a kimondhatatlan kínok könnyei és sóhajai. A sokaságra is
hirtelen szomorúság szállt. Dicsőítő hangjaik elhallgattak. Sokan sírva
fakadtak, mert együttéreztek a bánattal, amelyet pedig nem is értettek.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés