Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Márk evangéliuma 10 bemutat?
A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2010&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk%2010&version=NT-HU
A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten összeköt, Sátán elválaszt. Amikor a farizeusok Jézust a válásról kérdezik, Jézus egyértelművé teszi azt, hogy Isten össze akarja kötni az embert a házasság áldott és örömteli kötelékében. Isten tudja, hogy az ember csak így lehet boldog. Amikor ez a kötelék elszakad, az ember csak veszíthet. Sátán az, aki szét akarja szakítani, amit Isten összekötött. Jézus arra hív, hogy ne engedjük ezt meg a Sátánnak.
2. Istent szereti a gyermekeket. A zsidók Isten áldásának tekintették a gyermeket, de 12 éves korukig nem igazán vették emberszámba őket. A tanítványok is ezen az állásponton voltak, ezért akarták távol tartani őket Jézustól. Jézus megölelte és megáldotta őket. Jézus olyasvalamit látott a gyermekekben, amit hiába keresett a felnőttekben. A gyermek nem akart semmit sem kiérdemelni, csak szeretetet akart kapni és szeretetet adni. A gazdag ifjú cselekedeteivel ki akarta érdemelni az üdvösséget, a tanítványok felhányták Jézusnak, hogy ők mekkora áldozatot hoztak érte, a Zebedeus fiak pedig nagyok akartak lenni Isten országában. Ez a fajta magatartás zavarta Jézust, és csak a gyermekekben nem találta ezt. Ezért különleges módon értékelte a gyermekeket.
3. Isten jó. A gazdag ifjú jónak mondta Jézust, ami azt jelentette, hogy Jézusban meglátta az Istent. Ha csak egyedül Isten jó, és Jézus jó, akkor ebből az következik, hogy Jézus Isten. Ezért kérdezte meg Jézus, hogy miért mondja Őt jónak. A gazdag ifjú a világegyetem és a világtörténelem legfontosabb kérdését feszegette. Sátán kezdettől fogva kétségbe vonta Isten jóságát. A világ nem tudja, és nem hiszi, hogy az Isten jó. Ezért az evangélium célja, az egyház küldetése az, hogy győzze meg a világot arról, hogy az Isten jó. A gazdag ifjú tudta, hogy az Isten jó.
4. Isten az üdvösség szerzője. A gazdag ifjú története után a tanítványok kétségbeesetten kérdezik, hogy „ki üdvözülhet akkor?” A válasz az, hogy saját erejéből és érdemeiből senki. Az evangélium jó híre pedig az, hogy Jézus erejével és az Ő érdemeivel mindenki.
5. Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:
a. aki szeret tanítani – Jézus sokat tanított, mert így tudott segíteni az embereken
b. akinek az eredeti tervei tökéletesek – ami kezdetben volt, az mind jó volt, később elrontottuk
c. aki nem örül a törésnek, a szakadásnak, az elhagyásnak
d. aki kedveli azokat, akik odafutnak Hozzá
e. aki mennyei kincset ajánl gyermekeinek
f. aki óv a gazdagság veszélyeitől
g. akinél nincs olyan, amit ne tenne meg gyermekeiért – az életét is odaadta
h. aki szomorú akkor, amikor gyermekei jellemével ellentétes dolgot tesznek – miközben Ő meghalni készül az emberekért, a Zebedeus fiak magas pozíciót akarnak maguknak
Ima éretted: Istenem, kérlek, segítsd meg az olvasót, hogy minden körülmények között tapasztalja meg és tudja, hogy Te jó vagy, Jézus nevében, Ámen
Olvasmány – E.G. White JÉZUS ÉLETE 59-60. fejezet
60. fejezet – AZ ÚJ ORSZÁG TÖRVÉNYE (2. rész)
"Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek" (Mt 20:23) - mondta. A trón helyett a kereszt állt előtte, társaként a két gonosztevő jobb és bal keze felől. Később Jakab és János is osztozott Mesterükkel a szenvedésben: egyikük - a testvérek közül elsőként - kard által pusztult el, másikuknak a leghosszabb ideig kellett elviselnie a nehéz munkát, megvetést, üldöztetést.
"De az én jobb és bal kezem felől való ülést - folytatta Jézus - nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette" (Mt 20:23). Isten országában a helyet nem részrehajlással nyerik el. Nem kiérdemlik, nem önkényes adományozás útján kapják. A jellem eredményezi. A korona és a trón egy megvalósult állapot jelei, a mi Urunk Jézus Krisztus által önmagunk felett aratott győzelem jelei.
Jóval később, amikor a tanítvány együtt tudott érezni Krisztussal, mert társává vált szenvedéseiben, az Úr feltárta Jánosnak a feltételt, melynek alapján közel állhat hozzá országában. "Aki győz - mondta Krisztus - megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében". "Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom őreá az én Istenemnek nevét, [...] és az én új nevemet" (Jel 3:21.12). Pál apostol így ír: "Én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró" (2Tim 4: 6-8).
Az fog a legközelebb állni Krisztushoz, aki a földön a legtöbbet vett át az Ő önfeláldozó szeretetéből - a szeretetből, mely "nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, [...] nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt" (lKor 13:4-5). Ez a szeretet indította a tanítványokat, ahogyan Urunkat is, hogy éljenek, dolgozzanak, odaadjanak és feláldozzanak mindent, akár a halálig, az emberiség megmentéséért. Ez a lelkület vált nyilvánvalóvá Pál életében, aki ezt mondta: "Mert nékem az élet Krisztus, - hiszen élete Krisztust mutatta be az embereknek - és a meghalás nyereség" (Fil 1:21) - nyereség Krisztusnak. Maga a halál teszi nyilvánvalóvá kegyelmének erejét, s lelkeket gyűjt Neki. "Magasztaltatni fog Krisztus az én testemben, - mondta - akár életem, akár halálom által" (Fil 1:20).
Amikor a tíz tanítvány meghallotta Jakab és János kérését, elégedetlenkedni kezdtek. Mindannyian a legmagasabb helyet szerették volna maguknak az országban, és bosszúsak voltak, amiért a két tanítvány látszólag előnyre tett szert.
Megint kezdett kiújulni a harc, hogy ki a nagyobb, amikor Jézus magához hívta őket, és így szólt a méltatlankodó tanítványokhoz: "Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. De nem így lesz közöttetek" (Mk 10:42-43).
A világ országaiban a társadalmi rang önfelmagasztalást jelent. A népről azt tartották, hogy csak az uralkodó osztályok jólétéért létezik. Befolyás, gazdagság, műveltség megannyi eszközt jelentettek a tömegek kézbentartására a vezetők érdekében. A felsőbb osztályok gondolkodtak, döntöttek, birtokoltak és uralkodtak, az alsóbbak pedig engedelmeskedtek és szolgáltak. A vallás - csakúgy, mint az összes többi dolog - a hatalom ügye volt. A néptől elvárták, hogy úgy higgyenek, éljenek, ahogyan feljebbvalóik diktálják. Az ember emberi jogát, hogy maga gondolkodjon és cselekedjen, egyáltalán nem ismerték el.
Ámen 🛐🙏🏻
VálaszTörlés